A Sony tanult a Playstation 3-nál elkövetett hibákból, de nem a magyar vásárlók tudják megítélni, hogy valóban jó döntés volt-e inkább játékgépként, mint a nappali szórakoztatásért felelős központjaként definiálni az itthon december 13-tól elérhető új konzolt, a Playstation 4-et. Kipróbáltuk, mit vet be a Sony az Xbox One ellen.
Mielőtt túl mélyen belemennénk abba, mennyire jó játékgép a Playstation 4, fontos elmondani, hogy egyelőre lehetetlen megmondani, mikor törik meg a másolásvédelmét, vagyis mikortól lehet majd „okosba” játékot szerezni rá. A tapasztalatok szerint ugyanis hazánkban leginkább az a konzol lehet sikeres, amire nem 10-18 ezer forintba kerül egy játék, csak annyiba, amennyit az alternatív megoldás megkíván.
Ennek ellenére az a hír járja, hogy hiába kapható itthon december közepétől a Sony játékgépe, aki nem rendelte meg még november előtt, csak 2014 elején juthat hozzá, és rekordokat döntöget az előrendelők száma. Hogy ez pontosan hány eladott gépet jelent, nem tudni, viszont kiváló felütést ad a gép tesztjének: vajon azok jártak jól, akik előrendelték a gépet, vagy azok, akik még visszamondhatják az egészet?
A Playstation 4 meglepően kicsi. Kisebb, mint bármelyik PS3 változat volt, nagyjából másfél dvd-lejátszónyi magas, és egy dvd-lejátszónyi széles-hosszú, fekete doboz. Semmi hivalkodó logó, semmi csicsamicsa, csak egy lendületes szamurájkard-csapásokkal szabott, paralelogramma alapú hasáb. Egy kis részen valamiért megmaradt a gyártók első számú dizájntévedése, a csillogó zongoralakk, ami bántó gagyiműanyagságával és ujjlenyomat-, illetve porgyűjtőképességével a szórakoztatóelektronikai piac számtalan területén vívta már ki az utálatot, de csak nem veszik ki a gyártók eszköztárából.
Az előlapon usb-portok vannak, meg egy lyuk a játékok lemezeinek, hátul hdmi- és hálózati csatlakozó, 220-as kábel, illetve egy port, ahova a külön árult kamerát dughatjuk. Visszafogott a külseje, nem lóg ki belőle semmi, egy perc alatt össze lehet rakni az egészet, hogy aztán beolvadjon a kábeltévé set top boxa meg a gyerek miatt megtartott dvd-lejátszó közé. Ha Playstation 3-at váltunk le vele, nagyon a kábelekkel sem kell szenvedni, pont ugyanaz kell bele, mint az újba, csak a két gépet kell kicserélni, aztán kicsit gondolkozni azon, hogy mi legyen az így nyert arasznyi lyukakkal.
Nem a nappali dísze tehát, viszont legalább nem is halljuk majd, ha bekapcsol. A teszt alatt először úgy próbáltam ki, hogy a dolgozószobában lévő 23 hüvelykes monitorra dugtam rá a gépet, és a játékok alatt bizony be is hallatszott a fejhallgató alá a fejemtől kábé 60 centire zúgó hűtőventilátorok zaja. Aztán a mozgásérzékelős kamera miatt kénytelen voltam odarakni, ahova a Sony eredetileg tervezte: a nappaliba.
Itt két dolog tűnt fel rögtön: egyrészt az alapzaj és a tévé elnyomja a gép hangját, másrészt nem kell azon szenvedni, hogy az egyéves gyerek ne érje el. Az előlapba süllyesztett csíkként megjelenő érintőgombok ugyanis annyira el vannak rejtve, hogy a gyerek nem veszi észre őket, vagyis nem akarja nyomkodni. Egy másik tesztelőnél mondjuk a kutya ügyesebb volt: megszaglászta a gép elejét, és ezzel átmenetileg meg is akasztotta a tesztet. Más tesztelők szerint a gép hangos, a neten van videó gépekről, amik szovjet utasszállítókat megszégyenítő sivításra képesek, de az átlag összefoglalható úgy, hogy a gép halkabb, mint az Xbox 360 volt, viszont jóval hangosabb, mint az általunk szintén nemrég tesztelt Xbox One.
A konzol külsejénél maradva érdemes megemlíteni az újratervezett kontrollert. Az elődjéhez képest meghízott irányító megítélése nagyon szubjektív, vannak, akik szerint már az előd is a világ legjobbja volt, engem személy szerint mindig is idegesített, hogy az analóg karokat mozgató hüvelykujjaim bizonyos konstellációkban összeérnek. Ezen is javítottak, bár a kis karokra tett burkolat nem a legjobb, az Assassin's Creed IV-ben például folyamatosan csúszott az ujjam, miközben gyorsabb futásra ösztökéltem a kalózomat. Került még a kontrollerre egy pár kisebb újítás, de inkább kapcsoljuk be végre a gépet.
A Playstation 4 menüje nem sokat változott, az alapelv megmaradt a vízszintesen navigálható főmenüknél és a függőlegesen bővíthető részleteknél, akinek van bármilyen Sony-kütyüje, azonnal ráérez majd, és az sem szenved vele sokat, aki először látja. Kicsit furcsa viszont, hogy bár megjelennek üzenetek a képernyőn (egy barátunk elkezdett játszani valamivel, ami nekünk is megvan, vagy elindult egy letöltés), az üzenet nem interaktív, vagyis nincs olyan gomb, amit megnyomva azonnal reagálhatunk is erre. Ehelyett marad a menüben barangolás.
Ha valaki megveszi a géphez a mozgásérzékelős kamerát is, beszélhet a konzolhoz, mondhatja neki, hogy Playstation, várhat egy kicsit, aztán hozzáteheti, hogy mit akar. Kikapcsolni, képernyőmentést lőni, kilépni a játékból, visszalépni a játékba, esetleg valami mást elindítani. Érdekes, hogy bekapcsolni például nem lehet így a gépet, valószínűleg főleg azért, hogy ne érezzük úgy: a gép folyamatosan figyeli, mi hangzik el körülötte.
Bár a PS4 érezhetően játékközpontú, egy halom kisebb alkalmazás is elérhető rá, amivel afféle tévéhelyettesítő központtá tehetjük. Mármint ha az USA-ban vagy valamelyik másik, médiafogyasztás szempontjából szerencsésebb sarkában élünk a világnak – itthonról a Netflix, a Hulu és a többi tematikus csatorna, film- és sorozatkölcsönző app nem működik. Pedig egy dollárért talán még itthon is kikölcsönöznénk a hd minőségű filmeket ahelyett, hogy a századszorra ismételt mozik feldarabolt és megcsonkított országos tévépremierjét néznénk.
A Playstation Network néven futó bolt filmes része tehát elérhetetlen, de játékokat azért vehetünk. 15-60 dollár között mérik őket, és nagyjából tizenötöt-húszat tölthetünk le és tarthatunk a gépen anélkül, hogy teletöltenénk a gépbe szerelt 500 gigabájtos háttértárat. Az, hogy a fél terabájtnyi hely hány év alatt válik szorítóan kevéssé, az egyik nagy kérdése a közeljövőnek, de a youtube-os videók alapján nem nagy művészet tágasabb merevlemezt tenni a PS4-be.
Hogy mire képes a gép a játékok terén, azt még nehéz megmondani, a nyitáskor elérhető játékok vagy technikai demonstrációk inkább, mint élvezhető, újító játékok, vagy az előző generációs grafika maximumát mutatják be. Konkrétan egyetlen olyan játék sincs, ami miatt az ember komolyan elgondolkozna azon, hogy csak amiatt most azonnal megy és vesz egy Playstation 4-et (és ugyanez igaz a nagy ellenfél Xbox One-ra is). Ettől függetlenül 2,1 millió darabot már eladtak világszerte, de ez inkább csak a fanatikus rajongás és a jól elsült reklámok, mint a tudatos vásárlás jele.
Az biztos, hogy a PS4-en kipróbált játékok mindegyike gyönyörű, a Killzone: Shadow Fall esetenként meg is villant valamit abból, milyen lesz majd, ha a programozók belakták a gépet. Mármint látvány szempontjából, mert az első egy órában a bugyuta történetvezetés több taktikai facepalm hadműveletet is kiváltott. Viszont ez az a játék, ahol kiderül, miért volt értelme tapipadot szerelni a kontrollerbe. A játékban van egy drónunk, ami négy különböző tevékenységre képes. Ezt a négy dolgot váltogathatjuk úgy, hogy felfelé, lefelé vagy oldalra húzzuk az ujjunkat a kontroller középső részén. Ez nagyjából fél percig egész érdekes is, szóval azért bízzunk erősen abban, hogy a fejlesztőknek lesznek további ötleteik is. Például nem lenne hülyeség, ha a gépbe épített böngészőben (ami csak három Youtube-videó lejátszása után vette észre, hogy hoppá, új Flash-verzió kéne) ezzel is vezérelhetnénk az egérmutató-szerű nyilat. Még kattintani is lehet vele, nem igaz, hogy nekem feltűnt az összefüggés, a fejlesztőknek meg nem.
A másik nagy újítás, és ez már minden játékban szerepet kap, a Share, vagyis a megosztás gomb. Megnyomjuk, és puff, már mehetnek is a képek meg a videók a Facebookra, közvetíthetjük a játékot a Twitch.tv vagy a Ustream szolgáltatásán keresztül. Bár a játékstreamelésből állítólag meg is lehet élni, a teszt során én nem éreztem a facebookos közzététel szurkáló kényszerét az agyamban. Persze kipróbáltam, működik, páran lájkolták is, és azt hiszem, ezzel ki is merítettem mindent, amit egy átlagos felhasználó kap majd a lehetőségtől.
Ez a megosztásos móka is mutatja, hogy a Sonynál volt egy lista arról, mi lehet a divat a következő hat-nyolc évben. Ezen a listán rajta volt, hogy valószínűleg megváltozik majd az, ahogy tévét nézünk, ezért tettek is néhány olyan lehetőséget a PS4-be, amivel az átveheti a set top box szerepét. Viszont közel sem integrálták annyira erősen ezt, mint az Xbox One esetében, ahol már az az érzése az embernek, hogy a játékok másodlagos szerepbe szorultak vissza.
A gép hardvere erős és időtálló, viszont kimaradt belőle a jövő egyik nagy eséllyel elterjedő szabványa, a baromi gyors wifit hozó 802.11 ac (igaz, a már most is használható n-es benne van). A gép mellé van kamera, egy színesen villogó csíkkal a kontroller elején, tehát a fejlesztők akár különálló, kiterjesztett valóság alapú játékokkal is előállhatnak, vagy ilyen lehetőségekkel is feldobhatják az amúgy hétköznapi játékaikat, de egyelőre ez is inkább úgy tűnik, hogy csak azért került bele a gépbe, hogy legyen. Nem véletlen talán, hogy az Xbox One-nal ellentétben, ahol a hasonló technológiát hozó Kinect része az alapcsomagnak, a PS4-nél a vásárló dönti el, hogy vesz-e külön kamerát is.
Egyelőre nem érdemes, de magával a gép vásárlásával is bőven ráér mindenki. Addig mindenképp, amíg a PS3-hoz olyan játékok jönnek, mint a tűéles grafikájú, és állítólag pontos fizikával programozott versenyjáték, a Gran Turismo 6, vagy amíg a kifejezetten az új generációs gépekre optimalizált játékok, mint a tavaszra ígért Watch Dogs meg nem jelenik. 125 ezer forint környékén adják majd a gépet a hozzá tartozó egy darab kontrollerrel (és hdmi-kábellel!), ez 2014 második felére sem csökken talán számottevően.
Nem is a spórolás miatt érdemes várni – már csak azért sem, mert ennyiből potens játékos pécét úgysem vesz magának senki. Hagyjuk inkább, hogy mások derítsék ki, van-e komolyabb tervezési hiba annál, hogy a gép a rosszul elhelyezett gumilábak miatt billeg, ha megnyomjuk. Hogy lássuk, valóban egy új generáció köszönt ránk a játékokban, vagy ugyanazt kapjuk, egy kicsit jobb minőségben – illetve hogy kiderüljön, a Sony vagy a Microsoft játékgépe bizonyítja be hamarabb a létjogosultságát. A Playstation 4-ben bőven van erő és eszköz az újításra, azonban ha most vesszük meg, inkább sima ráncfelvarrást kapunk a nagy ugrás helyett, ami nem jó érzés akkor, ha egy gépért meg egy játékért kb. 140 ezer forintot hagyunk ott a boltban.