Lassan acéltestű észkombájnoknak kell legördülniük a magyar oktatási rendszer futószalagjáról, hiszen jól meg lett reformálva az óraszám meg a tanári fizetés. Mindenki abban bízik, hogy ettől nő majd a sztartap széna, és jó lesz az aratás. Csakhogy előbb ápdételni kéne a szoftvereket, mert ezek a sztartapok a legmodernebb technológiákkal dolgoznak, az informatika oktatása azonban leragadt a hárommal ezelőtti verziónál. Akkor kezdtem kapiskálni a dolgot, amikor találtam egy képet a lányom informatikafüzetében. A forrás valószínűleg a Microsoft (ami épp lohol az aktuális technológiai trendek után), mert az ő oldalukon is találtam egy hasonlót, íme:
Amikor hangosan felröhögtem a kép láttán, még a lányom oktatott ki, hogy az iskolának nincs pénze olyan kütyükre, amiket én tesztelek. Ott a pont, és tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, legfeljebb négy év múlva a füzetborítón átírják az informatika szót történelemre. Mire a mostani alsósok elkezdenek dolgozni, a képen látható eszközök 90 százaléka sehol nem lesz kapható, és semmire nem is lesznek jók. De még ez sem gond, nekem is volt grafikus Casio kalkulátorom, ami tizedannyit tudott, mint a mai számológépappok. Szép emlékek tódulnak elő, amikor a spájzban átrakom az egyik kacatosdobozból a másikba.
Lányom úgy vágott bele az informatika tanulásába, hogy ez a kedvence, hiszen otthon is látja, milyen menő dolgokra jók a számítógépek, tabletek és mobilok. Két gombnyomás, és az okostelefon a kicseréli a képen két ember arcát. A Playstation 3 kiterjesztett valósággal a varázspálcává alakítja át az egyébként bűnronda fekete kontrollert. Egy laza suhintás az érintőkijelzőn, és őrült zúzásba kezd a virtuális elektromos gitár. Erre mit kap az iskolában? Leültetik az osztálytársával egy számítógép elé, hogy ketten egy egérrel rajzoljanak órarendet. Beszámolója szerint sokat pepecseltek, hogy szép legyen, ezért nem végeztek időben. Kettes. Azóta utálja az informatikát.
A Paint egyébként tök jó eszköz lenne, de nem az informatikán, hanem a rajzórán. Menő webes művészek is használják, hiszen az ugyanolyan rajzeszköz, mint mondjuk a tus meg a cerka. Az órarendet azonban például Excelbe kellene beírni, mert a táblázatkezelőket pont ilyesmire találták ki. Még jó, hogy nem Excelt kellett rajzolni. Sajnos ez a személyes tapasztalat csak egy tünet, a probléma gyökere az, hogy ennek a korosztálynak még mindig Paintből meg Word-formázásból írnak ki informatikai versenyeket, ami nagyjából annyira izgalmas, mint egy levél feladása a postán.
Pedig már ennek a korosztálynak is lehetne mutatni olyat, amitől leesik az álluk. Ha mindenáron ismerni kell a Paintet is, akkor rajzoljanak benne egy-egy figurát, aztán nagyon gyorsan csukják be a programot és próbáljanak mozgó animációt készíteni belőle. Vagy legalább egy animgifet. Talán még azt is be lehet bizonyítani, hogy nem olyan nagy szám összetákolni egy Angry Birds-szerű játékot, amilyenekkel ezek a gyerekek nap mind nap játszanak. Emlékszem én, hogy a DOS-ban azért találtam érdekesnek a programozást, mert valami banándobálós-gorillás játékban a kód átírásával tudtam jobb eredményt elérni, a hexadecimális számrendszert pedig a Sim Cityben ismertem meg, mert csak hexában lehetett csalni, hogy milliárdos kezdőtőkével induljon a városépítés.
A programozási képességek elsajátítása nemcsak az egyén jövője szempontjából fontos, hanem az ország jövője szempontjából is. Egy élenjáró országban mindenkinek meg kell ismernie azokat az eszközöket, amelyek meg fognak változtatni mindent. Teljesen mindegy, hogy hol él az ember, városban vagy vidéken, a számítógépek az élet fontos részévé válnak. Senki nem született fejlesztőnek, de kemény munkával bárki az lehet, és akkor alakítani is tudja ezt a jövőt.
Az egész cikk a fenti idézet miatt született meg, ami nem saját gondolat, és nem is hazánkban hangzott el. Barack Obama mondta ezt, amikor megnyitotta az informatikai oktatás hetét, és bemutatta az Hour of Code kezdeményezést. Az amerikai elnök arra próbálja rávenni a lakosságot, hogy valamikor a héten szánjanak egy órát a programozás megismerésére. A projektet a világ leghíresebb és leggazdagabb geek sztárjai is támogatják, a hipergazdag világmegváltó Bill Gatestől egészen a Facebook-vezér Mark Zuckerbergig. A code.org portálon pedig rengeteg ingyenes, közérthető oktatási anyagot tettek elérhetővé.
Vannak itthon sztárprogramozók és menő cégek, a hightech multik is több ezer fejlesztőnek adnak itt munkát. A legfrissebb PISA-tesztek azonban arról árulkodnak, hogy bugos a rendszer, és valamit tenni kell, hogy tíz év múlva is profi programozók és mérnökök legyenek a hazai munkaerőpiacon.
Most az iparág vezető cégei és szervezetei a fogyasztást, az appok letöltését, használatát és vásárlását próbálják népszerűsíteni, ami jó ötlet, ha a cél a bevételek növelése. De jövőre inkább a tananyagra, az értelmes feladatokra és izgalmas kihívásokra kellene koncentrálni, és valahogy elérni, hogy itthon is legalább alapismerete lenne a lakosságnak a programozásról.