A Sony a CES 2014-en jelentette be, hogy új, felhőalapú videojáték-szolgáltatást indítanak . A Playstation Now különlegessége, hogy bár a Sony játékait futtatja, nem lesz szükség hozzá célhardverre: a játékok a Sony saját szerverein futnak, a játék képe hozzánk már streamelve jut el az interneten keresztül.

A Playstation Blog azt írja, a szolgáltatás zárt bétatesztje hamarosan megkezdődik, és nyáron már elérhető lesz az Egyesült Államokban.

És? Talán nem volt még ilyen?

A felhőalapú videojáték (cloud gaming) nem új találmány. A lényege, hogy a megvásárolt digitális játékokat nem a saját számítógépünkön, hanem a szolgáltató szerverén futtatjuk; voltaképpen erőforrást vásárolunk tőlük a szoftverhez. A játékot a saját eszközeinkkel irányítjuk és a saját képernyőnkön látjuk, de stream formájában, mint egy Youtube-videót – a számításokat a szerverek végzik.

Voltak már hasonló szépreményű kísérletek, bele is álltak a földbe. A leghíresebb talán az Onlive volt, akik saját kontrollert és tévére köthető set-top boxot is kínáltak a sima pécéken is futtatható szolgáltatáshoz, de ők is csődbe mentek. Ígéretesnek tűnt a Gaikai is, de amikor a Sony 380 millió dollárért felvásárolta a céget, mindenki tudta, hogy a cég technológiáját innentől nem pécés játékok streamelésére fogják használni.

És miben több a Playstation Now?

Az Onlive fiaskója óta sok minden történt: megjelentek a tabletek, elterjedtek az okostelefonok, megugrott az internet sávszélessége, kiforrottabb lett az online infrastruktúra, elfogadottabb a digitális vásárlás – a Sony látszólag a legjobbkor indítja el a saját, felhő alapú játékszolgáltatását.

A Sony és a Gaikai tulajdonképpen nem csinál semmi radikálisan újat. A Sony már korábban is adott ki cross-platform (több játékos platformon is futtatható) játékot, a Gaikai korábban is biztosított profi streamet, és szereztek némi rutint az online szolgáltatásokban és a játékdisztribúcióban is. Most ezeket próbálják egybegyúrni.

Egyértelmű, hogy ez miért jó a játékosoknak.

A megvásárolt vagy kikölcsönzött játékokat bármilyen, a Playstation Now-val kompatibilis platformon futtathatjuk. Nem kell külön konzolt venni, hogy a Playstation kínálatából szemezgessünk. A Playstation, a Playstation 2 és a Playstation 3 szoftverkínálata nyomós érv lehet, és igen okos húzás a Sonytól: így még egyszer eladhatják a korábban eladott játékaikat, miközben friss címek is érkeznek a nemrég piacra került Playstation 4-re.

A támogatott platformok:

• Playstation 4. Ezen csak felhőből futtathatjuk majd a Sony korábbi játékait.
• Playstation 3. A visszafelé kompatibilitás itt már korábban is elérhető volt (sőt, az első szériás gépek még a PS2 lemezeket is felismerték), de felhőalapú támogatással még nem.
• Playstation Vita. A CES-en bemutatták, hogy a Sony kézikonzolján is lehet PS3 játékokat futtatni. Ez a Sonynak azért is fontos lehet, mert a Vita egyelőre nem túl népszerű – kevés rá a vásárlásra ösztönző játék –, de ez a szolgáltatás sokakkal megvetetheti a gépet.

• Sony Bravia okostévék. A játékplatformok után a Sony először a saját tévéin teszi elérhetővé a PS Now-t. A szolgáltatást több, idén megjelenő Bravia tévébe is beépítik, így csak egy Sony kontrollerre lesz szükségünk a játékhoz, amit a tévé bluetooth perifériaként ismer fel.
• Tabletek és okostelefonok. Talán ez a legizgalmasabb felhasználási mód, de egyelőre nem tiszta, hogy a Sony csak a saját gyártású eszközeihez adná-e a szolgáltatást, vagy más platformokhoz is.

Olyan lesz, mint az igazi.

A Sony a CES-en demózta a Playstation Now-t. A Verge riportja szerint a God of War: Ascension és a Last of Us remekül futott: a képminőség remek volt, és a sebességre sem lehetett panasz. Ez utóbbi kulcskérdés lesz. Mivel a streamelt játékoknál a számítást nem helyben végzik, a gombok lenyomására adott reakció valamivel lassúbb, mint a célhardveren futtatott játékoknál. Ez a mai játékok többségénél nem jelent gondot, viszont a profi verekedős játékok, shoot 'em upok, vagy jó reflexeket igénylő akciójátékok irányításához a késleltetést nullára kell szorítani.

John Koller, a Playstation üzletág kereskedelmi igazgatója szerint ez megoldható; a Playstation Now végleges verziója állítólag olyan élményt ad majd, mint egy asztali konzol. És, lássuk be, ha a profi játékosokat nem is győzi meg a szolgáltatás színvonala, az a minimális különbség, ami a célhardver és a stream minősége között van, a potenciális játékosok többségének elhanyagolható.

És már ehhez is óriási, speciális szerverpark kell.

Ahhoz, hogy egy ilyen szolgáltatás működjön, egy akkora cégre van szükség, mint a Sony, és még ők sem garantálhatják, hogy a szolgáltatás sikeres lesz. Legalábbis a technikai oldalt tekintve.

A Gaikai korábban pécés szerverparkot használt, és a Playstation 4 is x86 alapú architektúrára épült. A Playstation 3-at viszont a Sony saját Cell processzora hajtotta; ezért nem kompatibilis a Playstation 4 az elődjével. Viszont a PS Now-hoz emiatt ki kell építeni egy Cell-alapú szerverfarmot is; ez fogja a játékokat streamelni a kompatibilis eszközökre.

Azt még Koller sem tudja, hogy fogják ezt megcsinálni. Nem tudni, hány szerverre lesz szükség a megfelelő lefedettséghez, és az sem világos, hogy az egy stream - egy PS3 arányt követik-e majd a szerverfarm kiépítésénél; erre csak a bétateszt után tudnak majd válaszolni. Koller szerint megoldható, de a pontos számokat még a Sony sem ismeri.

Mit kapunk, és mennyiért?

Talán ez az oka, hogy nem beszéltek a PS Now üzleti modelljéről és a díjszabásokról sem – elvégre nem tudhatják, mennyit kérjenek érte, amíg nem tudják, nekik mennyibe fog kerülni. Pedig az árszabás az egyik legfontosabb kérdés: ha ezt eltalálják, a mobiljátékok piacából is szép szeletet hasíthatnak ki maguknak.

A konzolpiacon ez sokkal bonyolultabb, mint a pécés és mobilos játékok piacán. A Sony már korábban is próbálkozott digitális terjesztéssel, és jól pofára is esett: a PSP Go kézikonzol csak digitálisan megvehető PSP játékokat tudott futtatni, amiket annyiért adták, mint a dobozos játékokat. A bukás borítékolható volt, már csak azért is, mert a konzolt a viszonteladók sem forgalmazták. Nekik a játékokból volt bevételük, nem a hardverből, így azt nem is árulták.

A Sony most szakíthat a korábbi, rugalmatlan és versenyképtelen árpolitikával. Azt ígérik, a játékokat lehet majd kölcsönözni és kipróbálni, illetve komplett szolgáltatáscsomagra is előfizethetünk – ez valószínűleg egy előre megadott katalógust jelent, amiből szabadon válogathatunk havi díj fejében. Furcsa mód a játékvásárlást, mint opciót, nem erőltették; Koller nem zárja ki, hogy idővel erre is sor kerül, de ezzel kapcsolatban nincsenek konkrét terveik.

És hogy lehet ebből nagyon sok pénz?

Az értékesítési folyamat alapvetően így zajlik, egy már piacon lévő konzol esetében:

• A Sony fejleszt egy csomó exkluzív játékot, amik népszerűek lesznek.
• A népszerű játékokkal a Sony elad egy csomó Playstation 3-at.
• Minél többet ad el, annál több külsős fejlesztő fog játékot készíteni rá.
• Minél több játék jelenik meg a Playstation 3-ra, annál többet kaszál a Sony a játékok árába épített jutalékon és a jogdíjakon; a konzoljáték-fejlesztők ugyanis fizetnek a platformtulajdonosoknak.

Csak két probléma van: egy konzol bevezetésének idején a gyártók általában veszteséggel árulják a gépet, a viszonteladók pedig szép sápot húznak a dobozos játékok eladásából. A Playstation Now ezt a problémát is megkerüli:

• A Sonynak nem kell PS3-at gyártania – ami az életciklus végén már amúgy nem volt veszteséges –, így felszabadul a gyártókapacitás.
• Mivel a konzol már kifutott, nem muszáj forgalomban tartania a hozzá tartozó lemezes játékokat.
• Ha a kereskedők be is rágnak – mint tették azt a PSP Go esetében –, legfeljebb azzal tiltakozhatnak, hogy nem árulnak majd lemezes PS3 játékokat.
• Kérdés, hogy ez a Sonyt mennyire fogja meghatni, miközben potenciálisan több százmillió gépre adhatja el a játékait.

Épp ez, mármint a potenciálisan több százmillió platform (PS3-ak, PS4-ek, Viták, tévék, okostelefonok és tabletek) jelenti a PS Now legnagyobb húzóerejét. A vásárlóknak nem kell megvenniük egy konzolt, amit a Sony már amúgy se akart eladni, és végén mégis mindenki boldogan játszik.

A papírforma szép, kérdés, hogy tudják-e tartani.

Ha valakinek, hát a Sonynak sikerülhet. Évtizedek óta foglalkoznak játékfejlesztéssel, hardverekkel és szoftverekkel, jó kapcsolataik vannak a legtöbb fejlesztővel; megvan a pénzük, a tehetségük és a technológiájuk. Az Apple-nek és a Microsoftnak ugyan van elég eszközük és pénzük, hogy megszorongassák őket, de szándékuk nincs, és a Sony játékipari rutinját valószínűleg ők sem vitatják.

Pedig a Sony is pofára eshet, és ennek több oka van.

• Nem tudni, milyen játékkínálatra számíthatunk. A Sony platformjai és a rájuk megjelent játékok nagyjából minden stílust lefednek, de ez csak az asztali konzolokra vonatkozik. A PS Now nem jelent automatikus hozzáférést az összes Playstation-játékhoz; csak azokat a címeket játszhatjuk majd, amiket a kiadók és külsős fejlesztők engedélyeznek. A Sony ugyan rengeteg fejlesztővel ápol jó kapcsolatot, de nem tudni, hogy a külsősöknek mennyire tetszik majd az új modell. Már csak azért sem, mert a Sony nem mondta el, kik lesznek a partnereik.
• Az viszont biztos, hogy csak régebbi játékokkal játszhatunk. A Playstation Now elsősorban nem az új játékokról szólna, hanem a PS1-re, PS2-re és PS3-ra megjelent címekről. Lehet, hogy valaki elszórakozna a régebbi címekkel, de azok nem a keményvonalas játékosok lesznek, akik első nap tépik le a celofánt a gyűjtői kiadásokról, és mindent tegnapelőtt játszottak végig. A Netflix se lenne menő, ha csak öt-tíz-húsz éves filmek lennének rajta.

• A viszonteladóknak nem biztos, hogy tetszeni fog az ötlet. A Forbes azt írja, a legnagyobb amerikai videojátékos áruházlánc, a Gamestop részvényei 8,37 százalékot zuhantak a bejelentés hatására. Hiába, hogy a szolgáltatás már kifutott játékokat kínál, a Gamestop évente egymilliárd dolláros forgalmat bonyolít használt játékokkal.
• A legfontosabb kérdés: vajon mennyire lesz zárt a rendszer? Mivel nem mondtak semmit a támogatott platformokról, nem kizárt, hogy a tablet- és okostelefon-támogatás csak a Sony saját platformjaira vonatkozik majd. Természetes, hogy egy gyártó szeretné a saját eszközeit promózni a saját szolgáltatásával, de érdemes belegondolni, hogy több százmillió potenciális játékvásárló nem hozna-e többet a konyhára, mint a hardvereladások.

A Sony már régóta kísérletezik a platformok közötti átjárhatósággal: ha ezt az utolsó, nagy lépést is megteszik, az nem csak egy újabb ügyes kísérlet lesz, hanem játéktörténelmi mérföldkő. Ha viszont rossz árpolitikával, kevés támogatott platformmal, kiforratlan technológiával vagy satnya játékkínálattal valahol keresztbe tesznek saját maguknak, az minden gyártónak elveheti a kedvét attól, hogy a cloud gaminggel kísérletezzen.