Tavalyelőtt a tévéipar a 3d-vel kampányolt óriási erőkkel, aztán kiderült, hogy ez az embereket nem érdekli, se szemüveg nélküli verzióban, se olimpiai közvetítéssel, se sehogy. Tavaly a 4K felbontást dobták be, de az sem akar gyökeret verni az istennek se – ami nem is csoda, míg nincs hozzá értékelhető mennyiségű 4K-s tartalom. Aztán eljött az idei CES kiállítás, és azzal a legújabb trend: az összes nagy gyártó a hajlított képernyős tévékkel nyomul. Felmerül a kérdés: mire jó ez?
A hajlított képernyős tévék iránti ellenállhatatlan vágyat a marketinggépezet a következő, hol kimondott, hol kimondatlan érvekkel próbálja elültetni a nép fejében:
Ezzel szemben a józan paraszti ész már első ránézésre felhoz néhány problémát a technológiával kapcsolatban, úgymint:
És a tévések kimondhatatlanul boldogok lennének, ha csak ennyi lenne a gáz az új trenddel.
A tévéipar lejtmenetben van, 2011 óta csökken a világszerte eladott készülékek száma, ráadásul a zsugorodó tortából egyre nagyobb szeletet hasítanak ki az olcsó és néha egész jó minőségű, meglepően erős marketinggel támadó kínai gyártók, mint a Hisense, a Haier vagy a TCL. A japánok (Sharp, Panasonic) óriási veszteségekkel küzdenek, a koreaiak (LG, Samsung) jobban bírják, mert rengeteg pénzük van más üzletágakból, és megpróbálnak előremenekülni.
A hd-forradalommal sikerült rávenni az embereket, hogy lecseréljék a tévéiket, és most ennek a levét isszák a gyártók: a tévéjét az ember nem cserélgeti egy-két évente, mint a telefonját, pláne hogy a hd tévékre most van tartalom is dögivel: tévécsatornák, bluray, játékkonzolok. Se a 3d, de a 4K nem tudott olyan látványos technikai ugrást mutatni, mint a hd mutatott az alacsony felbontás után. Majd pont a hajlított képernyő fog? Mire jó egyáltalán a hajlított képernyő?
Hogy a hajlított képernyő megadja az „ott vagyok” érzést, bárki aláírja, aki volt már Imax-moziban. A kérdés csak az, hogy egy működik-e jóval kisebb méretekben is. Nos, szakértők egybehangzó véleménye szerint ahhoz, hogy a placebohatáson túl is észrevehető legyen a hajlított tévé előnye, nem kell feltétlenül szupernagy képernyő, és/vagy ahhoz nagyon közel ülő néző, de ahhoz, hogy az effekt igazán kijöjjön, nem árt a két méteres képátló. Az Ars Technica számításai szerint egy 50 hüvelykes képátlójú (127 centis) tévé előtt, pont középen, a képernyőtől 180 centire ülve a hajlított képernyő miatt a képe 5 hüvelykkel nagyobbnak látszik. A kicsit realisztikusabb, 2,4 méteres távolságból ez a hatás 3 hüvelyknek felel meg. Ez 13, illetve 7 pluszcentit jelent. Tudják mivel lehet még hasonló hatást elérni? Ha vesznek egy 7-13 centivel nagyobb képátlójú tévét.
Na de akkor az Imax, illetve a projektoros házimozik miért erőltetik a hajlított vásznat? Egyrészt azért, mert sokkal nagyobb képről van szó, tehát a nagyobbító hatás is jelentősebb (erre még rátesz egy lapáttal a 21:9 arányú szélesvászon, ami szélesebb, mint a tévéknél szokásos 16:9). Másrészt azért, mert a mozinál már elérünk arra a szintre, ahol az ember teljes látómezejét betölti a kép, és az ívelt képernyő trükkjével úgy tudjuk ezt mégis tovább növelni, hogy a nézőnek nem kell a fejét ide-oda forgatni hozzá. És van még egy ok: projektoroknál ekkora méreteknél a széleken és sarkokban óhatatlanul is torzul a kép: minél messzebb van valami a vászon középpontjától, annál nagyobbnak látszik (ezt hívják pincushion-effektnek, vagy tűpárnatorzításnak). Ezt iktatja ki a homorú vászon azzal, hogy arányosan nagyobb felületet ad a képnek középen, így a nagyítás egyenletessé válik. Csakhogy ez az egész effekt csak vetített képnél jön létre; a tévéknél, ahol maga a képernyő a fényforrás, egyszerűen nem jelenik meg a torzító hatás, amit ki kellene küszöbölni a képernyő meghajlításával.
Két méter feletti képátlónál és ahhoz nagyon közel ülő nézőnél nem. Egyébként igen. Na de mit jelent az, hogy nagyon közel ülni? Egyáltalán hol van az ideális távolság a tévé előtt üléshez? A THX szabvány szerint az optimális élményt akkor kapjuk, ha 40 fokos szögben tölti ki a tévé a látómezőnket. Megspóroljuk a matekot: ez azt jelenti, hogy az optimális tévénézési távolság a tévé képátlójának 119 százaléka. A felmérések viszont azt mutatják, hogy az emberek átlagosan 2-3 méterre ülnek a tévétől, mert egyszerűen így szokták meg, illetve az átlagos szobaméretekből ez adódik. A tévék mérete ugyan egyre növekszik, de még mindig csak 40 hüvelyknél, vagyis kerek egy méternél tart az átlagos képátló. Vagyis sokkal messzebbről nézzük a tévét, mint kéne, és ezért az egész hajlított képernyős hókuszpókusznak sincs sok gyakorlati hatása.
Na de akkor mire fel a nagy marketinges nekibuzdulás? Az ívelt képernyő nem azért újdonság, mert most jutott eszébe valakinek ilyet csinálni, hanem mert mert eddig még nem volt megérett rá a technológia. A hajlított képernyő lelke az OLED, vagyis az organikus fénykibocsátó dióda, ami - többek között - abban különbözik a hagyományos LCD-kijelzőktől, hogy nincs szüksége háttérvilágításra. Ezért az OLED-képernyők könnyebbek, vékonyabbak, rugalmasabbak, és lehet belőlük hajlékony verziót is csinálni. A Samsung és az LG rettentő pénzeket áldozott az OLED-technológia kifejlesztésére és tökéletesítésére, nem csoda, hogy most megpróbálják minél több területen felhasználni, már csak azért is, hogy megmutassák, ők tudnak olyat is, amit más nem. Csak éppen arra nem számítottak, hogy a többi gyártó, beleértve az olcsó kínaiakat is, milyen gyorsan felzárkózik melléjük.
A hajlított képernyő nagy előnye fogyasztói pszichológia szempontjából, hogy tavaly még nem volt ilyen, tehát messziről látszik rajta, hogy ez most a csúcstechnológia. Az tény, hogy nehezen akasztható a falra, és hogy ha nem pont középről nézzük (vagyis két-három embernél nagyobb társaság ül előtte), az ív zavaró, beletakar a képbe. Erre is van megoldás: a Samsung a CES-en koncepciószinten már olyan hajlított képernyős tévét is bemutatott, ami egy gombnyomásra lapossá tud átalakulni. Észrevettük a trükköt? Azzal adják el a tévét, hogy a nagy újítás benne kikapcsolható. Ez nagyon sok mindent elmond arról, hogy az egész hajlított képernyőzés marketinges lufi vagy tömeges igényt kiszolgáló technikai újítás. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a látszatinnovációt milyen árban mérik (segítünk: jó drágában, egy azonos kategóriájú laposhoz képest jó másfélszeres az árkülönbség a hd és a 4K kategóriában is).
A hajlított tévé fura jószág: technológiailag valóban innováció, tévézési élményben az esetek többségében szinte elhanyagolható a plusz, amit ad, villantani viszont megint csak lehet vele, hiszen látványos, jól néz ki, és jó drága is. Ilyen paraméterek mellett láttunk már jó nagy bukásokat (hogy ne menjünk messzire: a 3d tévékét), de világsikereket is ennél kevesebbel (érdemei elismerése mellett az Apple ennek az igazi feketeöves nagymestere). Hogy a hajlított képernyő lenne a tévézés jövője, azt ezzel együtt erős kétkedéssel fogadja minden szakértő. Várjuk meg inkább 2015-öt, hátha addigra kitalálnak a tévégyártók egy újabb megváltót, ami majd kivezeti őket a válságból. Nyugodjon meg mindenki: ki fognak.
Az utóbbi hónapokban a hajlított kijelző nem csak a tévéknél lett trendi, de a mobiltelefonoknál is: ilyennel állt elő az OLED-technológia két élharcosa, a Samsung (Galaxy Round) és az LG (G Flex) is. Bár egy okostelefonnál a hajlított képernyő még egy kategóriával nagyobb marhaságnak tűnik, mint a tévénél, független szakértők szerint itt vannak komoly előnyök is. A kijelző íve jelentősen csökkenti a tükröződést, és van egy kis nagyító optikai hatása is (ugyanazon az elven, ahogy az autók visszapillantó tükreinek), ami szintén jól jön egy tenyérnyi kijelzőnél. Persze itt is vannak meglehetősen földhözragadt hátulütők: egy hajlított mobilt nem lehet rendesen letenni egy asztalra, nem passzul bele egy tokba, nem beszélve a zsebekről.