„Óbzmg... 'csába... anyádat...! Na jó, vedd el tőlem, mielőtt a falhoz vágom ezt a szart!” – egy gyors techrovatos teszt alapján ilyen szintű őszinteségre kényszeríti az embert az a mobiltelefonos játék, ami rövid idő alatt, tulajdonképpen mindenféle reklámtámogatás nélkül felrobbantotta az androidos és iphone-os szoftverboltot, és 10 milliónál is több letöltésnél tart.
A Flappy Bird látszólag a világ legegyszerűbb játéka. Nem kell tojástolvaj malacokra vadászni benne, nem kell a domborzat geometriáját követve zuhanni és siklani, sőt semmit nem kell tenni, csak egyetlen ujjunkkal böködve rávenni egy madarat, hogy csapkodja a szárnyát és repüljön. Ennek ellenére kevés olyan játék készült az elmúlt évtizedekben, amire ennél jobban illene a mocskos, rohadék, aljas, szemétláda vagy a szívatós jelző. A szárnycsapkodással összehozott repülés közben ugyanis változó magasságú akadályok között kell átrepülni, és ez nem könnyű, ha a madár egy rakéta sebességével emelkedik, illetve egy szakóca aerodinamikai jellemzőit hozva repül. Vagyis zuhan.
Nem véletlen tehát, hogy két számjegyű eredménnyel már királyok lehetünk (és most ne figyeljünk azokra, akik 9999 ponttal vezetik a ranglistát, ők nyilvánvaló módon csaltak). A csapda, vagyis a játéktervezési géniusz azonban pont abban mutatkozik meg, hogy az ember képtelen letenni a játékot, olyan addiktív a látszólag egyszerű feladat és a facsipesz bonyolultságú irányítás. A frusztráció azonban veszélyes, ha az ember egy olyan készüléken játszik, ami egyrészt kéthavi fizetésébe került, másrészt könnyedén falhoz vágható.
A program rengeteg értékelést kapott, ezek akár szociológiai beszámoló elkészítésére is alkalmasak lehetnek. Az egyik például azzal kezd, hogy nehogy bárki is letöltse a játékot. „Nekem is szóltak előre, hogy ne, de nem törődtem velük.” Vannak, akik ennél egyszerűbben foglalják össze, mi történik, ha valaki rászokik a Flappy Birdre: „az életemnek vége, a te életednek is vége, a világnak is vége”.
A játék fejlesztője, egy 29 éves vietnami programozó, Nguyen Ha Dong. Legalábbis akkor, ha hiszünk abban, hogy ez az egész nem valami nagyon jól eltalált vírusmarketing, hiszen a programban tulajdonképpen nehezebb játszani (igen, még úgy is, hogy csak nyomogatni kell a képernyőt), mint megosztani az élményeinket a Facebookon, Twitteren vagy SMS-en. Szóval a vietnami fejlesztő állítólag már évek óta dolgozik különböző játékokon, és most csak hatalmas szerencséje volt, hogy pont az ő ingyenes játéka tarolta le a digitális szoftverboltokat. Saját bevallása szerint a célja az, hogy retróhangulatú, pixeles grafikával programozott játékokat készítsen, ahol az extrém nehézségi fok része annak, hogy az ember szórakoztatónak talál egy programot. Mint mondja, a játékot a saját képességeihez mérten lőtte be, a platinaérmet például mindenki megkapja, aki képes elérni az ő tesztelés közben felállított csúcsát.
A szándékosan a háttérben maradó és számos interjúlehetőséget visszautasító vietnami a TechCrunch cikke szerint 2-3 nap alatt rakta össze a Flappy Birdöt, és 2013 májusában adta ki. A játék nagyjából 2013 novemberéig csendben pihent, majd ugrásszerűen megnőtt a népszerűsége, míg 2014 januárjában már stabilan az első helyen állt, a készítő szerint mostanában 2-3 millióan töltik le a játékot naponta.
Arra, hogy is lett ilyen népszerű a játék, nehéz konkrét választ adni. Dong elmondta, hogy az ő lehetőségei nagyjából addig tartanak, hogy feltegye a játékot az App Store-ba és a Play Áruházba. A többi valószínűleg már magától jött, és olyan dolgok segítettek, mint hogy a felhasználók szinte versenyeznek azon, ki tud jobb értékelést írni a játéknak, és a Twitteren terjedő #flappybird címke is sokat segített a vírusmarketing-szerű lendületnyeréshez.