Az olimpia mellett ott voltak a németországi futballvébénél, a lengyel elnök temetésénél is, de rendszeresen indulnak afganisztáni missziókra is, a jövőben pedig a kalózok ellen vethetik be őket. A NATO egyedi, saját jelzés alatt repülő radargépei, az AWACS-ek már 30 éve szolgálnak, de a tervek szerint Afganisztán után a kalózok ellen is bevethetik őket. A tizenhat részt vevő ország között Magyarország is benne van a programban.
„Ott, pont felszáll egy" – mutatott ki lelkesedéssel a hangjában a német százados a busz ablakából az éppen a magasba emelkedő repülőre. Már tizenkét éve szolgál a geilenkircheni légibázison, a NATO saját radargépeinek, az E-3A AWACS-eknek az állomáshelyén, és annyira élvezi, hogy ha rajta múlik, innen fog nyugdíjba menni. Valóban, már akkor elfogja az embert valami különös, bizsergető érzés, amikor meglátja a németországi támaszpont szimbólumává váló, leszakadt farokrészt, ami a főbejárat közelében magasodik.
Pedig az átalakított Boeing 707-esek nem mai darabok, nem tudnak a mai csúcstechnikával villogni, vagy nem is szállnak olyan kecsesen a magasba, mint egy modern vadászgép. Kívülről nem sokban különböznek egy átlagos személyszállítótól, már ha nem számítjuk, hogy oldalablakaik nincsenek, a farokrész előtt pedig egy jókora kör alakú építmény, a gép lényegét adó, nagy hatótávolságú radar magasodik.
Az átalakított Boeing 707-esek tetején elhelyezett tálcából a fehér rész maga a radar, amit két oldalról fekete színű, aerodinamikai elemek egészítenek ki. Megfelelő pozíciókba állított három AWACS egész Közép-Európát le tudja fedni. Az említett magasságon egy gép 400 kilométeres körben észleli az alacsonyan szálló célpontokat is, míg 520 kilométeren belül a középmagasságban repülőket.
Az amerikai NATO-képviselet által szervezett látogatáson a még mindig egyedi lehetőséget biztosító radar képességeit azzal szemléltették, hogy ha a gép éppen a 9150 méteres utazómagasságán repül Frankfurt fölött, akkor első körben Párizstól Berlinig, másodikban pedig akár Londontól Prágáig képes lefedni a területet.
A földi radarok esetében problémát jelenthet, ha nem szúrják ki a 100 méteres magasság alatt repülő gépeket vagy rakétákat, az AWACS-ek azonban jól kiegészítik a földi egységeket. A gép tulajdonságait ismertetve a geilenkircheni légibázison azt is elmondták, hogy a műholdakkal szemben is van létjogosultságuk, hiszen a műholdképeket sokkal könnyebben lehet megzavarni, és nem feltétlenül biztosítanak 24 órás megfigyelési lehetőséget sem.
A folyamatos modernizáció és fejlesztések mellett is 25-32 éves gépekről van szó, amik nagyobb zajt csapnak, mint az újabb típusok, ráadásul kevésbé hagyatkoznak számítógépekre a repülés alatt. A gépek személyzete 3-5 évente lecserélődik, ez pedig azt is jelenti, hogy egyre modernebb gépekhez szokott újoncok érkeznek, akiknek hozzá kell szokniuk az átalakított 707-esekhez.
A 16 fős személyzetből 12-en is a radarképernyőknél ülnek, és a megjelenő adatokat elemzik, miközben párhuzamosan öt rádió is szólhat egyszerre a fülükbe. Az évek során folyamatosan fejlesztett tizenkét számítógép között nincs különbség, így az sincs meghatározva például, hogy melyiknél ül a küldetésért felelő taktikai parancsnok. Az információkat aztán az adott küldetésért felelő NATO-parancsnokoknak továbbítják.
Fegyverek nincsenek a fedélzeten, és a radar hatótávolságából következően egy AWACS általában nem közvetlenül repül a megfigyelt terület fölé, hanem csak oldalról, még biztonságos légtérben halad el mellette, így elméletileg nem is kerül veszélybe. Ha mégis olyan bevetésre küldik, ami kockázatos lehet, akkor vadászgépeket is küldenek mellé kíséretnek.
Elsősorban légtérfigyelést végeznek, észlelik az ellenséges rakétákat, de a gépek a parancsnoki struktúra részeként képesek nyomon követni és irányítani egy akcióban részt vevő repülőket, valamint akár légi utántöltésből is kivehetik a részüket. A légtér mellett a tengereket és óceánokat is megfigyelhetik, éppen ezért is hatékonyan bevethetők a kalózok elleni küzdelemben.
A 707-esek egy üzemanyagtöltéssel 10,5 órát képesek egyhuzamban repülni, de a levegőben is után lehet tölteni őket. Eddigi leghosszabb küldetésük 2011-ben volt, akkor egy európai bázisról repültek el Afganisztánba, aztán onnan vissza. Alapból most két AWACS van Afganisztánban, ezek Mazar-i-Sarifból indulnak bevetésekre. Ez azonban az egyetlen olyan támaszpont, ahol hagyományos bázisaik mellett állomásoznak most gépek.
A geilenkircheni főparancsnokság mellett van négy kihelyezett bázisuk is: az olaszországi Trapaniban, a görögországi Aktionban, a törökországi Konyában és a norvégiai Oerlandban. Egyszer fordult még elő a történelemben, hogy ezeken kívüli bázisokat használtak, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után amerikai támaszpontokról szálltak fel.
Az AWACS-ek részt vesznek kombinált, egyszerre tengeri és szárazföldi műveletekben is, különböző humanitárius missziókban (ilyen volt például a Katrina hurrikán vagy a 2007-es pakisztáni földrengések utáni segítségnyújtás), de fontos feladataik közé tartozik, amikor kiemelt események alatt felkérik őket a biztosításhoz. Ott repültek a levegőben az athéni olimpia, a németországi futballvébé, Lech Kaczinsky lengyel elnök temetése vagy az Európában tartott G20-csúcsok alatt is. A legutóbb tavaly április végén, Vilmos Sándor holland király beiktatásakor kellett hasonló biztonsági okokból monitorozniuk a holland légteret és környékét.
A radargépek története jóval a mostani AWACS-ek elé nyúlik vissza. Az amerikaiak már a II. világháborúban elkezdtek kísérleti célból radarokat szerelni repülőkre, a folyamatos fejlesztések eredményeképpen pedig egy idő után már nemcsak tengeri, hanem légi megfigyelésre is alkalmasak lettek. A NATO 1978 végén döntötte el, hogy a védelmi képességeinek erősítéséhez szüksége van légi radarrendszerre.
Az első E-3A gépet 1982-ben szállították le, abban az évben kezdték meg a légi gyakorlatokat, éles bevetésre ugyanakkor csak 1988-tól indulhattak a NATO saját repülői. A fő műveleti bázist a németországi Geilenkirchenben építették ki, ami egyébként véletlenül lett a gépek főhadiszállása. Eredetileg minél nyugatabbra kerestek helyszínt, de nem volt Hollandiában és Belgiumban olyan nagy reptér, ami alkalmas lett volna a feladatra.
Eredetileg 18 bevethető gép volt, de az egyik 1996-ban egy balesetben a tengerbe csapódott Görögországban, ennek a farokrésze lett felállítva a bázis bejáratának közelében. A Geilenkirchenben állomásozó 17 AWACS mellett van 6 az angliai Waddingtonban (E-3D) és 4 a francia Avord-ban (E-3P), több ország pedig átalakított magángépeket is használ hasonló célokra.
Ugyanakkor a NATO radargépei a legfejlettebbek, emellett attól is egyedi a program, hogy több nemzet hozzájárulásával valósul meg, tizenhat ország vesz részt benne. A légibázison összesen 2800-an dolgoznak, de 2017-re már 1800 alá is csökkenhet a létszám, többek között azért, mert Kanada az afganisztáni misszió 2014-es végével kiszáll a programból.
Az sem szokványos, hogy ezek a NATO saját gépei, nem pedig a tagországok által egy közös hadművelethez, egy NATO-parancsnok felügyelete alá rendelt nemzeti repülők. Luxemburg a pénzen kívül még azzal járul hozzá a működéshez, hogy náluk vannak hivatalosan bejegyezve a repülők. A NATO logója mellett éppen ezért a luxemburgi felségjelzés is szerepel rajtuk.
Ez a NATO legnagyobb közös finanszírozású programja. A 2013-as költségvetés 251,1 millió euró volt. Ezt a programban részt vevő országok közösen, de nem egyenlő mértékben állják. A két legnagyobb hozzájáruló Németország 35,9 százalékkal, és az Egyesült Államok 31,7 százalékkal száll be (a két ország vezető szerepére utal az is, hogy a geilenkircheni bázis parancsnoki tisztjét felváltva tölti be egy amerikai vagy egy német dandártábornok). A speciális modell lényege, hogy a hozzájárulásként adott pénzek egy részét az országok visszaforgathatják saját repülőipari fejlesztéseikbe.
Magyarország 2006-ban csatlakozott, és négy emberrel van jelen Geilenkirchenben, a működéshez pedig 0,9 százalékot tett hozzá.
A NATO szerepe is jelentősen csökken majd 2014 végére Afganisztánban, így az AWACS-ek egyik legfontosabb missziója is a végéhez ér mostani formájában. Feladatok ugyanakkor így is folyamatosan vannak. Február 3–21. között például légvédelmi gyakorlatot tart a NATO Izlandon, ezen pedig a repülőgépek irányítását is részben a Norvégiából üzemelő AWACS-ek fogják ellátni.
A 707-es Boeingek ugyan nem mai darabok, de a tervek szerint egészen 2030-ig használatban maradnak, amiben többek között a 2008 decemberére befejeződött modernizációs program is segítséget jelent. Ez alatt számos új feladat várhat a gépekre, amik közül egy már most is a Földközi-tenger vidékét felügyeli. A kalózok elleni műveleteket a jövőben kiterjeszthetik Szomália vagy Nigéria környékére is, ahol a NATO-tagországok kereskedelmi hajóit is könnyen elrabolhatják, aztán váltságdíjat követelhetnek értük.