Egy műholdas kommunikációs szolgáltató adatainak köszönhetően most már biztos, mi volt a tragikus véget ért Malaysia Airlines 370 végső állomása: a hibahatár plusz-mínusz 100 mérföld (160 kilométer). Az utolsó adat pedig egyértelműen az Indiai-óceán déli részének közepéről származik.

Az eredmények egy Doppler-eltolódásra épülő tudományos modellből származnak: egy másik járat, az MH377-es jeleit követték az Inmarsat mérnökei, így tudták beazonosítani az eltűnt gép hozzávetőleges helyét.

A gép jeleit az 1996-ban pályára állított Inmarsat–3 F1 műhold vette: az úgynevezett pingeket észlelték, amelyeket óránként automatikusan küld a gép rendszere. A vevő műholdnak nincs külön helymeghatározó rendszere, viszont geostacionárius pályán van (azaz tartja a Földhöz viszonyított pozícióját), a keleti hosszúság 64,5. fokán.

Aránylag fix pozíciójának köszönhetően a mérnököknek sikerült szűkíteniük a gép becsapódásának helyét a gép hozzávetőleges magassága, sebessége, a műhold helyzete és a jelek Doppler-eltolódása alapján. Az első elemzések szerint két helyen lehet: az egyik szárazföldön lenne, a másik pedig az óceánban. Előbbit a kutatók végül kizárták.

A további elemzésekhez a kutatók modelleztek: egy másik, ugyanolyan útvonalon közlekedő gép adatait vették figyelembe. Az így kapott adatokat összehasonlították az eltűnt MH370-es járattal, ebből kiderült, hogy a modell helyes.

A gép legutolsó jelei alapján az ausztrál és amerikai hatóságok már szűkíteni tudták a keresést. Centiméterre pontosan azonban ez a módszer sem tudja megmondani, hol végezte a gép.