A képviselőknek juttatott hibrid laptopok alatt görbülnek majd a vállak, gémberednek a nyakak. Ráadásul nagyon nehéz a gép. Kipróbáltuk a 600 ezer forintos képviselői csodahibridet.
Fejenként hatszázezer forintért szerelték fel a képviselőket számítógépekkel, ami filléres kiadás a jegyzői cipők, politikusi karórák árához képest. Ráadásul maga a gép a dokkolóval együtt csak 480 ezer volt, mert az árban oktatás és egyebek is voltak.
Minthogy közpénzen vett munkaeszközökről van szó, kölcsönkértünk egy ugyanilyen felépítésű Lenovo Helixet a gyártótól, hogy lássuk, milyen gépen menedzselgetik majd a képviselők a hazát.
A kollégák első benyomásai:
Az üzletemberek szeretik a könnyű laptopokat, de a képviselőktől nem sajnáljuk a plusz kilókat. Ha már megszavazták, hogy a gyermekeket heti három tesiórán nyúzzák az iskolában, ők sem kaphatnak felmentést a rendszeres edzés alól. Mindenesetre azt javasoljuk nekik, hogy időként tegyék át a vállpántot a másik oldalra, nehogy féloldalasan legyenek kigyúrva, mint ez a szkanderbajnok:
A hibridek lényege, hogy tabletként és laptopként egyaránt működnek, mert az érintőkijelző mögé van beépítve az egész számítógép. Amikor nincs szükség laptopra, a billentyűzetről le tudjuk kapcsolni a monitort. A kijelzőt magába foglaló rész azonban vastag és nehéz, aminek van egy kellemetlen következménye: ha annyira hátra tudnánk dönteni a kijelzőt, mint egy normális laptopon, akkor feldőlne a gép. De nem tudjuk annyira hátradönteni.
Miért is akarnánk hátradönteni a kijelzőt?
Magas emberként olyan érzés a hibrid gép használata, mintha kalodába lennénk bezárva. Fejünk magától beáll olyan pózba, hogy a kijelzőt ne föntről lássuk, hanem szemből, magyarán elkezdünk görnyedni. Néhány óra elteltével a nyakunk fog fájni, a nap végére a fejünkre is átterjed a kínzó zsibbadás. Ebből nyilvánvaló, hogy egy masszőrmaffia áll a beszerzés hátterében, mert tutira ki kell majd egyenesíteni a naphosszat görbülő nyakakat.
Egyébként az Origo pont a napokban írt egy részletes elemzést arról, hogy a laptopok használata fájdalmakat okozhat – erre tesznek rá még egy lapáttal a még kevésbé alakítható hibridek.
Mivel a képviselők gyakran állva szónokolnak, és időnként talán rápillantanának a jegyzeteikre (csak nem nyomtatnak ki mindent, ha már ilyen profi gépük van), muszáj lesz valahogy megoldani, hogy magasról is jól látható legyen a kijelző.
El kell kezdeni legózni a géppel. Kijelzőt lepattint, asztalra tesz, nem jó mert belevilágít, fordítva visszapattint, dőlésszöget beállít, már megint a Semjént látom a pdf helyett, hol a billentyűzet, ki vitte el a digitális tollamat, kérem kapcsojjákki!
Eddig egyetlen egészen normális felépítésű hibridet láttunk, ráadásul az is Lenovo: a Yoga. Annak is van már profi júzereknek szánt Thinkpad változata, viszont nincs rajta rögzítési mechanizmus, kallantyúkkal és egyéb könnyen sérülő részekkel. Mivel nem szedhető ketté, feltehetően a garanciaidő lejártáig egyben marad. A dőlésszög is szabadabban állítható, de a súly még ennél is gond, ahogy a Helixnél is: még a kaliforniai exkormányzó Schwarzeneggerről sem gondolnánk, hogy szívesen nézegetne Preziket a súlyzónak is beillő tabletekről.
Néhány jó dolgot is találtunk a Helixben, a billentyűzete például egészen kiváló. Csupán a gombok háttérvilágítását hiányoltuk, ami ebben az árkategóriában igazán belefért volna. Az egerészést bezzeg túlteljesítette a Lenovo: irányíthatjuk a kurzort az érintőkijelzőn, a gombok közt megbújó piros pöcökkel, vagy akár külső egérrel is. Van hagyományos tapipad is, amin működik a kétujjas gördítés. Ezt úgy állították be, hogy pont úgy működjön, mint amikor a kijelzőn lapozunk. Lefelé irányuló mozdulattal lefelé gördül a tartalom, mintha egy papírlapot tologatnánk az ujjainkkal.
A kijelző full hd felbontású, jól mutatnak rajta a kampányvideók és a leleplező felvételek. Csupán a fényes felületű kijelző tükröződésével lesz gond, mint azt már a cikk az elején is megemlítettük.
Még egy tipp a képviselőknek a kijelzővel kapcsolatban: ha megvakulni sem akarnak, akkor legalább a hálózatról működés esetére kapcsolják ki az adaptív fényerőt. Szerencsére nagyon kézenfekvő a beállítás:
Tesztünk alapján arra jutottunk, hogy a használhatóság nem a közbeszerzett Lenovo Helix legnagyobb erőssége. A hibridség, funkciók és irányítási módok burjánzása a sokat markol, keveset fog tipikus esete, jobban jártak volna a képviselők egy hagyományos laptoppal.
A vadiúj operációs rendszer, a csempevilágos Windows 8.1 sem lehet egy álom. Komoly cégek is sok-sok gondolkodás után mernek bevállalni egy ilyen verzióváltást, és inkább maradnak a Windows 7-nél, amely jobban hasonlít a legtöbb ember által ismert XP-re. Annyi előnnyel jár a Windows 8.1, hogy jobban el lehet különíteni a védett, központilag menedzselt üzleti szoftvereket a pasziánsztól és más appoktól, amiket a felhasználók a rendszer alkalmazásboltjából tudnak beszerezni.
A Helix amúgy eléggé bika gép az Intel Core i5-ös processzornak és 256 gigabájtos SSD háttértárnak hála, a 4 gigabájt RAM viszont kevés lehet a ciklus végére. Ma már az alsó kategóriás laptopokat is ennyi memóriával látják el; ahol több száz oldalas pdf-ek, videók és weboldalak lesznek állandóan megnyitva, oda 8 giga dukálna. Az akku viszonylag jó, már amennyiben a billentyűzetes, extra akkuval felszerelt dokkolóval együtt mérjük, ami nagyjából megduplázza a készülék élettartamát. Nekünk aktív munkavégzéssel körülbelül 6-7 óra működést biztosított, de azt nem vártuk meg, hogy nulla százalékra érjen a mutató, és elszálljon minden munkánk.
Kísérletnek mindenesetre érdekes a Lenovo Helix bevezetése, hiszen még nem láttuk ilyen nagy mintán, ekkora nyilvánosság előtt, hogy miként teljesítenek a Windows 8-as hibridek. Kíváncsian várjuk, hogy a hosszabb ülésnapok végén hány digitális tollat söpörnek majd össze a teremben, milyen gyorsan romlanak el a kijelzőt rögzítő kallantyúk, és mekkora lesz a keveredés az alkatrészek között.