Hétfőn bejárta a világsajtót, hogy egy csetrobot átment a híres Turing-teszten, ami azt hivatott mérni, hogy megkülönböztethető-e egy ember és egy robot viselkedése. Ezzel azonban még nem kezdődött el a mesterséges intelligencia kora. Maga a teszt valójában nem igazán alkalmas a gépi intelligencia mérésére. Az Eugene Goostman nevű orosz gyártású csetbot a bírák 33 százalékát győzte meg arról, hogy ember. A fejlesztők viszont lényegében csaltak: azt állították, hogy Eugene egy nem angol anyanyelvű, 13 éves ukrán fiút testesít meg. Ezzel a hibák és hiányosságok sokkal hihetőbbé váltak: jól mutatja az eset a Turing-teszt problémáját is. Ráadásul a Cleverbot már 2011-ben átment a teszten (59 százalékkal).

Eugene viszont inkább a pr-nak, semmint valós teljesítménynek köszönheti sikerét: az eseményt Kevin Warwick „a világ első cyborgja” szervezte, aki szeret nem túl nagy eredményeket hatalmas médiaeseménnyé varázsolni. Nem egy szuperszámítógépről van szó, és igazán nincs köze a mesterséges intelligenciához sem, inkább csak a Turing-teszt túlértékelését, rossz helyen kezelését mutatja.

Alan Turing 1951-ben, több mint fél évszázada fejlesztette ki tesztjét The Imitation Game (imitációs játék) címmel, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy a gépek képesek-e gondolkodni. Az eredeti felállás szerint a döntőbírók egy számítógépes terminál előtt dolgoztak, így kellett eldönteniük, hogy géppel vagy ember beszélgetnek. Ha több mint ötven százalékuk azt gondolta, hogy emberrel beszél, akkor intelligenciának kell lenni a gépben.

A kísérlet óta azonban sok víz lefolyt a Dunán, és ma már nem gondoljuk úgy, hogy ennyivel tényleg megállapítható, hogy valami intelligens – főleg mivel a definíció a technológiai fejlődéssel együtt folyamatosan változik. Turing még nem tudhatta, hogy a párbeszéd szimulálása nem lehet az intelligencia jele: mára már vannak úgynevezett NLP-programok (natural language processing) amik pont ezt tudják, azonban ettől még nem intelligensek.

A Turing által szabott viselkedési kritérium nem elégséges a mesterséges intelligencia meghatározásához. Ami számít, hogy a számítógép bizonyítsa gondolkodási képességét, függetlenül attól, hogyan viselkedik: egy programnak nem kell tudnia beszélni ahhoz, hogy értelmes legyen. Emiatt sok intelligens rendszer, sőt ember megbukna a Turing-teszten, amit csak az emberi viselkedés nagyon kis részét vizsgálja.

A Turing-teszttel az is a baj, hogy összekeveri a tudatot és az intelligenciát: csak viselkedéseket vizsgál, amiket viszont lehet szimulálni. Rosszul méri az intelligenciát is. Néhány emberi viselkedés egyszerűen nem értelmes (véletlenszerű, kaotikus, megjósolhatatlan, irracionális). Más értelmes viselkedés viszont egyszerűen nem emberi, mégsem mondjuk rá, hogy értelmetlen vagy nem tudatos lenne.