A hírek szerint a Pentagon arra ösztökéli az F–35-ös vadászbombázón dolgozó cégeket és beszállítókat, hogy lehetőség szerint minél nagyobb részt vállaljanak át a költségekből, ráadásul a projekt résztvevői, illetve a repülőtípusra korábban rendelést leadó országok a jövőben csak pénzbüntetés terhe mellett térhetnek el a megállapodásban vállaltaktól. Minderre azért van szükség, hogy a mostanra 399 milliárd dolláros fejlesztési költség ne duzzadjon tovább.
A két rendelkezés annak a megújított erőfeszítésnek a része, amit a Pentagon az F–35-ös projektet érintő késések és egyéb terhek lefaragása miatt készül megtenni, mert az erre áldozható keretek az évek során zsugorodásnak indultak.
A fejlesztés legnagyobb beszállítói között olyan cégeket találni, mint a Lockheed Martin, a Northrop Grumman, a BAE Systems, a Pratt & Whitney, de a jelenlegi vállalások szerint 2015 júliusában lezáruló fejlesztési folyamatban több száz másik cég vesz még részt. Egy-egy repülő értékének nagyjából 30 százalékát adja az USA-n kívüli vállalkozás.
A Pentagon azért keményített be, mert nem tartják igazságosnak, hogy az ezer sebből vérző fejlesztés különböző javításait az amerikai védelmi minisztérium kell kifizesse. A költségcsökkentés egyik legjobb eszközének azt látják, hogy a közös munkában részt vevő cégek mindegyike beszáll valamennyire a számla kifizetésébe: ki több millió dollárral, ki kevesebbel. Érdekesség, hogy bár az egy gépre eső gyártási költség (főleg a tervezett mennyiség növekedése miatt) csökken, a fejlesztési és a javítási költségek folyamatosan növekednek. Ez a két dolog ráadásul össze is függ: azzal, hogy a költségcsökkentés miatt az évi negyvenről évi több mint százra emelt gyártási kapacitás miatt szükséges gyártósori és logisztikai fejlesztések miatt megnövekedett költségeket a Pentagon a beszállítókra hárítaná át.
Szerintük ez mindkét fél érdekét szolgálná, hiszen a gyártási költségek csökkentésével meggyorsulnának és biztosabbá válnának az eladások, amik után könnyebben lehetne kifizetni a beszállítókat.
Azonban az ötlet nem teljesen új, a hajtóműveket gyártó Pratt & Whitney például közölte, hogy ők már eddig is 65 millió dollárt öltek bele a költségmegtakarítási programjukba, és ha kell, további összegeket is lefaragnak. A Lockheed is jelezte, hogy hajlandó a költségek egy részének átvállalására egy bizonyos szintig. Az indítvány inkább a külföldi beszállítók és megrendelők megregulázása miatt hoz újdonságot az évek óta késésekkel és durva pluszköltségekkel küszködő folyamatba. Bár újabban Dél-Korea, Ausztrália és Törökország is rendelne a gépből, a korábban jelentkezők közül Olaszország és Hollandia is csökkentette a darabszámot az első megállapodáshoz képest, a dánok új vadászgéptendert írtak ki, a kanadai kormány pedig időt kért. A külföldi rendelések a legnagyobb rendelő Pentagonnak is fontosak, hiszen nem mindegy, mennyibe kerül darabja annak a 2443 repülőnek, amit az USA a saját haderejének gyártatna.
Az F–35-ös fejlesztése csak eleinte szólt a világelső vadászgépről, mostanra a világtörténelem egyik legdrágább hadiprojektjeként ismert. A fejlesztési és gyártási költségek mellett ráadásul a fenntartási költségekből is faragna az amerikai flotta, ez 2065-ig jelenleg 1 billió dollárnál is többe kerülne. A cél az, hogy a repülők teljes élettartamára számított költségeket 30 százalékkal csökkentsék, egyelőre kilencet sikerült.
Ezt a csökkentést a folyamatos tesztekkel érték el, olyan apróságokkal, mint hogy a karbantartóknak most már nem kell minden repülés után ellenőrizni a gép olajszintjét, és a korábban a bevezetést is gátló szoftverproblémát is sikerült kezelni (megoldani még nem teljesen, de a gépek már használhatók).