A hét elején elindított új, elektronikus anyakönyvi nyilvántartás startja nem megy minden nehézség nélkül. Az első hírek még arról szóltak, hogy a rendszer komoly fennakadásokat okoz az anyakönyvi hivatalok működésében, a rendszert üzembe állító KEKKH azonban csütörtök délután közleményben tagadta, hogy leállások nehezítenék a működést. Nem lódítottak nagyot: nem a leállásokkal van a baj, hanem hogy a papíralapú anyakönyvi adatokat nem vezették át a programba, vagyis az adatbázis induláskor szinte teljesen üres volt.
Először a Sonline és a Haon adott hírt arról, hogy a 920 millió forintból összerakott új, elektronikus anyakönyvezési rendszer igen rosszul startolt. Az ügyintézők csak nehezen tudtak dolgozni a rendszerben, folyamatos fennakadások árán voltak csak képesek kiszolgálni az ügyfeleket. Egész pontosan bizonyos esetekben még úgy sem, valamiért a halotti anyakönyvek kiadása különösen nehezen ment.
Még korábban feltettünk néhány kérdést a rendszert bevezető Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH), akik egy, az MTI-nek kiadott közleményben tagadták a rendszer instabilitását. Azt írták, a rendszer működése stabil, egyszer, szerdán indították újra a technikai beállítások frissítése miatt, ez félórás leállást jelentett. Azt is kijelentették, hogy a rendszer indulása óta és jelen pillanatban is folyamatosan képes az anyakönyvi események rögzítésére, a kivonatok elkészítésére.
Ezt az utóbbi mondatot finomították egy kicsit, mert azt is elárulták, az egyes funkciók csak fokozatosan válnak mindenkinek elérhetővé, mert a „bevezetését meghatározta és befolyásolta, hogy éles párhuzamos működésre, tehát a papíralapú anyakönyvezés és az elektronikus anyakönyvezés egyidejű fenntartására nem volt mód”. Hogy ez pontosan mit jelent? Hát azt, hogy a rendszerbe nem töltötték fel a korábban 120 éven át működő, papíralapú anyakönyvi rendszer minden adatát.
Az Indexnek névtelenül nyilatkozó dolgozók szerint a rendszer szinte üres adatbázissal ment élesbe, mert a logika az lett volna, hogy az adatokat majd a beérkező ügyféligényeknek megfelelően töltik fel. Ez nyilván akkor működik jól, ha valaki az újszülött gyerekének ügyében érkezik, ekkor már elektronikusan veszik fel az adatokat. Kicsit bonyolultabb a helyzet, ha valaki házasságkötésre jelentkezik be: ilyenkor a születésének adatait is rögzítik a papíralapú anyakönyvekből. Ha valaki azért megy be, hogy elkérjen egy születési kivonatot, akkor a dolgozók a rendszer megalkotóinak logikája miatt azzal kezdik, hogy a születési hely szerinti anyakönyvvezetőnek generálnak egy feladatot, hogy rögzítse be az adatokat a saját irattárában megtalálható papírról. Ha ez kész, akkor tud majd aztán az ország bármelyik anyakönyvi hivatala kivonatot nyomtatni az ügyfélnek, viszont ez egyelőre nem egy gyors ügyintézés, akár hetekbe is kerülhet.
A probléma azonban a halotti anyakönyvi kivonatoknál csúcsosodik ki. Egyrészt már eleve az kellemetlen, hogy a gyászoló családtagok nem simán kapnak egy papírt, hanem még az elhunyt személyes adatait is be kell diktálniuk, de információink szerint a rendszer nem tud mit kezdeni az olyan adatokkal, amik mára értelmezhetetlenné váltak. Kibogozhatatlan nehézséget okoz például, ha valaki Boglárlellén, vagy más, szétvált vagy épp összeolvadt településen született. Mivel így csak hibás halotti anyakönyvi kivonatot lehet kiadni, az ügyintézők két kő közé kerülnek: az egyik oldalon ott az érthető módon ideges ügyfél, a másikon pedig a kérlelhetetlen rendszer.
Mint megtudtuk, akkor sincs könnyű dolguk az ügyintézőknek, ha a rendszer valami hibára hívná fel a figyelmüket, mert az nem egyszer angolul jelenik meg. A hozzánk eljutott panaszok alapján az adatbevitel sem túl felhasználóbarát: az egyszer már véglegesített bejegyzésben nem lehet csak úgy javítani, a központban kell kérni a törlést. Ez azonban szintén nem megy azonnal, ilyenkor „az ügyfél meg ül és néz az anyakönyvvezetőre, hogy az milyen béna”. A program ráadásul rendszeresen generál hibás kivonatot az ügyintézőtől függetlenül is.
Mások szerint a program azt leszámítva sem teljes értékű, hogy hiányoznak belőle az adatok. Van, aki szerint a program egyszerűen nem készült el, ráadásul teljesen más logika szerint működik, mint az eddigi, jobbára papíros rendszer. Az oktatás sem készítette fel az ügyintézőket a változásokra: az ígért féléves képzés helyett távoktatásban zavarták le a dolgot, de ott is csak három feladat került elő összesen, a vizsga határideje pedig eleve az oktatás megtartása előtti nap volt. Volt egy kétórás megbeszélés is, de az ügyintézők szerint itt semmilyen kérdésükre nem kaptak választ, a felhasználói kézikönyv köteteit viszont csak a héten, a rendszer indulásakor adták kapták meg.
Mivel a KEKKH szerint az elektronikus anyakönyv csak fél órára állt le, tulajdonképpen jelentéktelen információ, hogy úgy tudjuk, a rendszer terheléses tesztjét öt nappal a bevezetés előtt tartották. Ez – állítólag – sikertelen volt, az újabb főpróbát a bevezetés előtti napon tartották meg.
Nem ez az első alkalom, hogy egy új állami rendszer nem pont az elképzeléseknek megfelelően, illetve a ráfordított pénzösszegek miatt elvárhatóan indul. 2010-ben a fővárosi tűzoltók riasztási rendszere a tesztelésen omlott össze, 2013 júliusában az e-útdíj és a posta rendszere döglött meg már az első napon, idén februárban pedig a szintén milliárdokból összerakott választási rendszer mondott csütörtököt, de a héten az új parkolási rendszer is okozott kellemetlen pillanatokat. Annak alapján, hogy a hibák mindig az első napokban, az indulást követően jönnek elő, valószínűsíthető, hogy az időnként szoros határidőket még a hatalmas pénzügyi források felhasználása ellenére is csak úgy lehet tartani, ha a rendszereket az élesítés előtt nem, vagy nem megfelelően tesztelik le.
Az, hogy a kiépített számítástechnikai háttér ereje, vagy az alkalmazott logika a hibás, az ilyen esetekben nem könnyű megállapítani. Az e-útdíjnál például annak ellenére az előbbire tippelnénk, hogy azóta kiderült: az ügyfelek és a folyamatok a hatalmas szerverpark erejének mindössze 10 százalékát használják ki egy átlagos napon. Az üzemeltető akkor hekkertámadásra hivatkozott, erről azóta sem tudunk részleteket annak ellenére, hogy többször is rákérdeztünk a felelős szerveknél.
Az anyakönyvi rendszer hibáival kapcsolatban a KEKKH még július negyedikén délután válaszolt. Levelükben tulajdonképpen elismerték, hogy a hiba létezik, de szerintük az a törvénynek megfelelő állás, hogy a rendszer üres adatbázissal indul el. Ez a törvény rendelkezik arról is, hogy „az adatok felmenő rendszerben töltődjenek, egyrészről a napi anyakönyvi események, másrészről a kivonati és egyéb anyakönyvet érintő ügyféligények (pl. névmódosítás) megjelenése során, a törvény által pontosan szabályozott módon”.
Szintén elismerték, hogy az ügyintézés logikája megfelel az általunk leírtaknak, de azt nem a rendszer, „hanem a tavalyi, módosításokkal elfogadott, az anyakönyvi eljárásról szóló törvény, valamint annak végrehajtási rendelete szabja meg”.
A válasz lényegében azt emelte ki, hogy a fejlesztés a törvényen és a végrehajtási rendeleten alapult. Arra a kérdésre nem kaptunk választ, hogy az üres adatbázis miért jó megoldás, illetve azt sem tudtuk meg, hogy miért nem említették meg az MTI-nek a nehézségek pontos okát. A lényeg, hogy az elektronikus anyakönyvi nyilvántartásról rendelkező törvény 2014. július 1-jei hatályba lépése „egyértelműen meghatározta az új rendszer indulásának időpontját, ezzel együtt az üres adatbázis feltöltésének indulását is”.