A Kasszám-rakétákat több mint tíz éve használják a palesztin ellenállók, akik a gázai övezetből lövik őket izraeli városokra. A rakéták viszonylag olcsón építhetők, ezerszámra lőhetők ki egy primitív indítóállásból is, és kiszámíthatatlan az útvonaluk. Halott gyerekek, elszánt ellenállók, modern technológia és véres partizánakciók - ez épül cukorból, műtrágyából és kölcsönös gyűlöletből a Közel-Keleten.
Az izraeli hadsereg szerdán közölte, hogy palesztin terroristák rakétatámadást indítottak Dimóna ellen; a sivatagi városban található az ország egyik atomreaktora. A Hamász katonai szárnya megerősítette, hogy három M-75-ös típusú rakétát lőtt ki Dimónára.
Az M-75-ösöket a Hamász használja – különös módon a hatótávolságuk éppúgy 75 kilométer, mint egy iráni rakétatípusé, a Fajr-5-é. Irán ugyan tagadja, hogy fegyvert csempészett volna a Gázai övezetbe, mindenesetre régóta vádolják őket azzal, hogy pénzzel és nyersanyagokkal támogatja az övezet rakétaépítő terroristáit.
A Kasszám-rakétákat házilag készítik, kereskedelmi forgalomban kapható, egyszerű alkatrészekből és alkotóelemekből. A rakétát Izz el-Din al-Kasszám egykori szíriai sejkről nevezték el, aki a militáns kirohanásairól volt ismert a múlt század húszas-harmincas éveiben – manapság egy hasonnevű terrorszervezet, a Izz el-Din al-Kasszám Brigád őrzi a lángot. Ők lőtték föl az első Kasszám-rakétát 2002 március 5-én; ez történelmi dátum volt, mert korábban a militáns palesztinok nem használhattak nagy hatótávolságú fegyvert az izraeliek ellen.
A Kasszámok csövekből, öntöttvasból és alumíniumból készülnek. A rakéta törzse tulajdonképpen egy egyszerű fémcső: ennek a csúcsán helyezik el a mindössze pár kilós robbanófejet. A rakéta testének alsó végére szerelik a szárnyakat; ezek tartják nagyjából irányban a rakétát. Ugyancsak a rakéta végén található a detonátor vezetéke.
Hogy a Kasszám-rakéta mennyire lesz pusztító, az a robbanótöltettől is függ. A cső végén elhelyezett robbanószert általában házilag kotyvasztják – így olcsóbb –, de ha tehetik, a terroristák inkább profi robbanószereket, például TNT-t használnak. A Hamász emberei néha fémtörmelékekkel is feldúsítják a robbanótöltetet: becsapódáskor a robbanás pusztító repeszként szórja szét a fémhulladékot.
A rakétákat általában többfős brigádok szerelik össze, és mindenkinek megvan a saját feladata. Míg az egyik meghegeszti a rakéta testét közönséges fémhulladékból – ismét: ehhez elég egy 10-12 centi átmérőjű fémcső –, a másik a robbanófejet készíti el, megtöltve a rakéta elejét a robbanóanyagokkal. Ezután készül el a hajtóműhöz szükséges üzemanyag; míg az egyikük ennek a kotyvasztásával foglalkozik, a másik elkészíti a robbanófej élesítéséhez használt detonátort.
Ez a művelet legkritikusabb része. Ha a gyártás közben baleset történik, az legtöbbször az üzemanyaggyártásnál lép föl. A többnyire olvasztott cukorból, közönséges műtrágyából és vegyszerekből előállított szilárd hajtóanyag erősen gyúlékony, viszont főzés közben nagy hőfokra kell felhevíteni. Volt olyan, hogy üzemanyagfőzés közben kigyulladt az üst, és a szakács súlyos égési sérüléseket szenvedett, vagy akár egyik-másik végtagját is elveszíthette a robbanásban. Van erre egy népszerű mondás a Gázai övezetben:
A rakétaindító állások többnyire egyszerű állványok; éppúgy fölállíthatók egy kiskertben, mint egy teherautó platóján. Mivel a Kasszámok kis méretű rakéták, könnyű őket szállítani, és komoly indítóállások nélkül is simán fellőhetők.
Bár a primitív bombákkal mindent tűz alatt tarthatnak – a zsidó falvakat, mezőket és kibucokat –, az izraeliek épp ezért mindent megtesznek, hogy felszámolják a Kasszám-kommandókat. A rakétaindítás ezért életveszélyes üzem; az izraeliek minden rakétatámadásra válaszcsapást indítanak, és mivel drónokkal, helikopterekkel és vadászgépekkel figyelik a Gázai övezetet, nehéz észrevétlennek maradni.
A Kasszám-gyártás technológiája az évek alatt sokat finomodott. A Hamász szerint a Kasszámnak már a negyedik generációján dolgoznak. Ez valóban igaz – tényleg van különbség a régi és a modern Kasszámok között –, ugyanakkor az is tény, hogy a rakétaépítőknek hozott anyagokból kell dolgozni. A gyártóknak nincs stabil raktárkészlete, a beszerzéseket fű alatt kell intézni, a rakétának nincs pontos célzórendszere, se elektronikája, így az építők csak abból dolgozhatnak, amihez épp hozzáférnek. Csoda, hogy a Kasszámok nemcsak pontatlanok, hanem konkrét specifikációik sincsenek?
A rakéták így is elég pusztítást tudnak okozni – erről a Gázai övezethez közeli Sderot lakosai tudnának mesélni. Ez alig egy kilométerre (a legközelebbi pontján 840 méterre) van az övezettől; nem véletlen, hogy ide lőtték ki a legtöbb Kasszámot. A rakéták mostanáig több millió dolláros kárt okoztak Sderotban, már azon túl, hogy 13 embert megöltek és több tucatot megsebesítettek.
A negyedik generációs Kasszám-rakéták jóformán még csak papíron léteznek. Rendszeresítve egyik modell sem volt (ne feledjük, ezek még mindig terroristák eszközei, nem hadseregek profi fegyverei), de a Kasszám-IV prototípusokat már most tesztelik; ezekkel nemcsak a sderotiakat, hanem az askelóniakat is megtámadhatják.
| A Kasszám-rakéták műszaki paraméterei | ||||
| Kasszám–I | Kasszám–II | Kasszám–III | Kasszám–IV (kísérleti) | |
| Tömeg | 35 kilogramm | 40 kilogramm | 50 kilogramm | 40-50 kilogramm |
| Átmérő | 11,5 centiméter | 11,5 centiméter | 11,5 centiméter | 12 centiméter |
| Hossz | 180 centiméter | 2,4 méter | 2,5 méter | 2,5 méter |
| Robbanófej tömege | 8 kilogramm | 4 kilogramm | 8 kilogramm | 10 kilogramm |
| Hatótávolság | 2-3 kilométer | 7 kilométer | 10 kilométer | 15 kilométer |
Az izraeli titkosszolgálat feltételezi, hogy a Hamásznak rengeteg, akár több száz felhalmozott Kasszám-rakétája is lehet, amiknek nagyjából 10 kilométer az átlagos hatótávolságuk. A Hamásznak viszont Grad rakétái is vannak; ezek nem nyári konyhákban vagy elhagyott bungalókban összehegesztett fémcsövek, hanem az orosz Katyusa alapjaira épülő rakéták. Ezeknek a hatótávolsága akár 20 kilométer is lehet. És ott vannak még az M–75-ösök, amiktől még a Gázai övezettől csaknem 80 kilométerre fekvő dimónai atomerőmű sincs biztonságban.
A Spiegel készített egy riportot a gázai övezet bombagyárosaival. Ebből kiderül: maguk a palesztinok is tudják, hogy az életüket kockáztatják, de nekik ez szent háború. Egyikük, az Abdul (ál)néven emlegetett 22 éves fiú nappal földrajzot tanul az egyetemen, de éjjel rakétát épít a dzsihádistákkal – három és fél év alatt már több százat készített.
A darabos cukorra emlékeztető műtrágyát üstben főzik föl; ez nem veszélyes áru, így sokszor előfordul, hogy Izraelből vásárolt műtrágyát használnak rakétaüzemanyag-gyártáshoz, amit aztán visszalőnek rájuk. De honnan jön a robbanószer? Többnyire a Gázai övezet alatt húzódó titkos alagútrendszeren át, az egyiptomi csempészektől, de hajón is kapnak utánpótlást. A kis kommandó szerint nyersanyaghiányra nem nagyon lehet panasz: egyrészt a Hamász szép készletet halmozott föl a Kasszám-rakétákból az elmúlt években, másrészt a csempészalagutakon át szinte minden beszerezhető.
Egyiptom nem közvetlenül támogatja a palesztin rakétagyártókat. Abdul szerint az éppen épített rakéta robbanófejét TNT-vel fogják kibélelni; ezt is Egyiptomon keresztül szerezték be, de Szudánból érkezett az áru. A hajón érkező szállítmányok egy része viszont Kelet-Európából jön.
Mindezt finanszírozni is kell: egy Kasszám-rakéta anyagköltsége 150-200 ezer forint lehet. Egy precíziós eszközhöz képest ez aprópénz, de néhány fős terroristacsoportoknak ez is nagy érvágás. Sokak szerint a Hamászhoz és a Kasszám-építőkhöz befolyó pénz java Iránból érkezik.
A Spiegel riporterének Abdul és társai ugyan nem mondták el, hogy kitől tanulták a rakétagyártást, de azt egyikük megemlíti, hogy közösen egyeztek meg arról, hogy Kasszámokat fognak építeni. Ezután megismerkedtek valakivel, aki ismeri a rakétaépítés tudományát – a fiú tőle vett leckéket. Abdul céloz rá, hogy külföldön is megfordult, például Szíriában és Jordániában. És Iránban? Abdul erre csak halványan mosolygott, nem adott egyértelmű választ.
Ha van elég nyersanyag és erőforrás, a rakéta-utánpótlás gyorsan biztosítható: Abdul szerint a teljes csapatuk egy éjszaka akár 100 Kasszámot is elkészíthet. A kész rakétákat titkos raktárakba teszik, ahol a palesztin kommandók bármikor megtalálhatják és szabadon használhatják őket. Izrael persze mindent megtesz, hogy megakadályozza a csempészetet és megnehezítse a rakétaépítők életét, de a palesztinokat ez nem zavarja. Szerintük az izraeli blokád nem a rakétaépítést próbálja ellehetetleníteni, csak erősíteni akarják a nyomort a Gázai övezetben.
De mi van akkor, ha a rakéták gyerekeket sebesítenek vagy ölnek meg? Abdul szerint nem ez a szándékuk – szerinte az izraeliek egyszerűen nem hagynak mást választást nekik.
Vagy ellenállunk, vagy úgy bánnak velünk, mint a rabszolgákkal. [...] Ha katonákat ölünk meg, az nem kifejezés, hogy boldogok vagyunk. Ha egy gyereket találunk el, annak természetesen nem örülünk.
– mondja Abdul.
Hiába nem akarnak gyerekeket ölni, a Kasszámok hibája, hogy nem lehet velük célozni. Van irányzékuk, röppályájuk és hatótávolságuk, de mivel itt nem Hold-missziókat terveznek a világ legokosabb mérnökei, hanem egy néhány kilométerrel arrébb felrobbanó, imbolygó vasdarabot építenek lelkes amatőrök, érthető, hogy ezeket a rakétákat nem lehet precíziós csapásmérésre használni.
Abdul és társai nem gondolják, hogy emiatt föl kéne hagyniuk a támadásokkal. Mint mondják, az izraelieknek precíziós eszközeik vannak – F–16-osaik és Apache helikoptereik –, ehhez képest ártatlan palesztin gyerekekkel is végeznek.