Jól működő vállalkozást nehéz tető alá hozni. Gyakori tanács, hogy meg kell találni a piaci rést, az elmúlt hónapok példái viszont azt bizonyítják: egyáltalán nem mindegy, melyik rést. Rengeteg az illegalitás határán mozgó kezdő vállalkozás, van olyan, ami ellen már ítéletet is hoztak, de hiába. Eladható az állami tulajdon vagy az ingyenes éttermi foglalás? Baj, ha nem egészen vonatkoznak a törvények mondjuk a taxisokat nehéz helyzetbe hozó Uberre, vagy a gyakorlatban adókerülő lakáskiadóra, az Airbnbre? Ha gond van, kié a felelősség? Bunkó startupoktól forrong a techvilág.
Rengeteg startupsztorit hallani mostanában; általában sikertörténeteket, zseniális ötleteket és gyorsan jött, hatalmas növekedést. Pedig a startupvilágnak van árnyoldala is: néhányan úgy gondolják, hogy egy jó ötlet mindenre elég, a cél szentesíti az eszközt; akkor is, ha az ötlet nem is annyira új, és nem is annyira jó, mások csak azért nem csinálták meg, mert illegális. Vagy egyszerűen seggfejség. Vagy mindegyik egyszerre.
Ezekről a startupokról kevesebbet hallani, pedig nemzetközi szinten akad belőlük bőven: legutóbb a ReservationHop és a MonkeyParking kavart nagyobb hullámokat, de a legalitás, jófejség határán mozog több ismert vállalkozás is, olyanok, akikről nem is gondolnánk, például az Uber és a Airbnb. Egyelőre főleg az USA-ban látunk ilyen cégeket, de a rossz gyakorlat begyürüzésére valószínűleg nem kell túl sokat várni.
Ezek a cégek zászlóshajói annak az új hullámnak, amelyben öncélú startup kihasználják a hiszékenyebbeket, a kisvállalkozásokat és az állami infrastruktúrát, hogy aztán rajtuk gazdagodjanak. Az angol nyelvű sajtó ezeket a cégeket újabban #jerktech jelzővel illeti, magyarul talán #köcsögtechnek lehetne fordítani.
Ezeket a cégeket arról lehet felismerni, hogy gyakran olyan dolgokat adnak el, amik egyébként ingyenesek. Vagy pont fordítva: a munkavállalókat kihasználva ingyen ígérnek gyakornokokat cégeknek.
A startupforradalom egyre közelebb ér hozzánk, már Londonba jön a Google kockázatibefektető-részlege. Igaz, Európában sok tekintetben sokkal szigorúbb a szabályozás – azért még az oroszoknál nem tartunk , hogy mindennek itthoni szerveren kell lennie, de azért például a Google Street View kálváriája nálunk és a németeknél (a két ország adatvédelmi szabályozása nagyon hasonló, viszonylag szigorú) jól mutatja, hogy másfajta jogszabályi környezet vár az startupokra. Nem beszélve a gazdasági különbségekről: hol van itt kockázati tőke. Kockázat az van, csak tőke nincs. Egyelőre.
De mit csinálnak pontosan ezek a startupok? ReservationHoppal például a legjobb San Franciscó-i éttermekbe lehet foglalni, elég különös módon:
Ez nehezíti a többiek asztalfoglalását, mivel amikor telefonálnak az étteremnek, azt a választ kapják, hogy már mindent lefoglalták.
Ha pedig a startupnak nem sikerül eladni a lefoglalt helyet, akkor kiszúrnak az éttermemmel, aminek üresen marad egy asztala, mivel a kamufelhasználó nem jött el, a valódiak pedig nem tudtak foglalni. Nem nagyon kell tovább magyarázni, hogy ez az üzleti modellnek nem nevezhető gyakorlat miért irtandó.
Nem kevésbé antipatikus megoldás a Monkey Parking nevű startup gyakorlata, ők ráadásul nem is egyszerűen pénz kérnek, az egészet megspékelik egy aukcióval is. Aki a legtöbbet fizet egy parkolóhelyért, azé lesz, a többiek pedig megszívták. A profit meg az alkalmazásé.
Kicsit csökkentik ugyan az autók felesleges keringését, nem keresnek talán annyian folyamatosan parkolóhelyet, cserébe gyakorlatilag lenyúlják az állami/önkormányzati tulajdont, és profitálnak belőle. (A mi adónkból, ugye.) Ráadásul kiszorulnak a parkolásból azok, akiknek nincs okostelefonjuk. Sőt, elősegítik a vezetés közben telefonálást, amiről jól tudjuk, hogy elég gyakran végződik halállal.
Ha nem lenne elég belőle egy, van még ilyen app, a Sweetch. Kicsit más üzleti modellen alapul, de ez sem tiszta: 5 dollárért vehetünk meg másoktól parkolóhelyet, aztán négy dollárt visszakapunk, ha eladjuk másnak, amikor végeztünk. A különbség természetesen a Sweetché lesz.
San Francisco pár hete mindkét alkalmazás ellen eljárást indított. Eredmény egyelőre nincs, a startupok látványosan tesznek a jogászokra: arra hivatkoznak, hogy az alkotmány első kiegészítése védi az információk megosztását.
Ugyanezt csinálja 2000 óta a StubHub nevű, szintén San Franciscóból indult weboldal is, bár nem állami tulajdonnal, és jóval nagyobb elfogadottsággal: koncertjegyeket adnak tovább, magasabb áron. Amikor valamire amúgy sincs elég hely, ez elég idegesítő. Bár az USA egyik leggyorsabban növő vállalkozása, több tagállamban be is tiltották, de az összkép vegyes, a bíróságok különbözően ítélnek.
Van olyan, kevésbé ismert startupsztori is, ami nagyon jól megmutatja, mennyire nem érdemes az illegalitás talaján mozogni: a startupokra szakosodott techlap, a TechCrunch egyik szerkesztője négy óra alatt csinált ki egy általa kifogásolt vállalkozást. A Personalpaper.me annyit ígért, hogy elküldhetjük neki azoknak a hosszú cikkeknek az URL-jét, amiket meg e-könyv-olvasón sem szenvednénk végig, kinyomtatják, szép dizájnnal újság formájúra hozzák, aztán számonként egy dollárért postára adják nekünk.
A gond az volt, hogy nem kértek engedélyt az eredeti szerzőktől sem a másolásra, sem az utánközlésre, sem a terjesztésre. Ezzel egyértelműen szerzői jogokat sértettek. Az eset már több hónapos, a weblapon viszont még ma is az van, hogy nemsokára visszatérnek, ha megoldották ezt a kis problémát.
A legtöbb startup rengeteg gyakornokot foglalkoztat, mivel így bőven tudnak spórolni: a munkaerő nem olcsó dolog, a gyakornokoknak pedig valamivel kevesebbet lehet fizetni. Sőt, sokaknak egyáltalán nem fizetnek, annak ellenére sem, hogy az USA törvényei egyértelműen kimondják: kellene. Ahhoz, hogy valaki ingyen foglalkoztasson gyakornokokat több követelménynek kell megfelelnie, ezek alapján a gyakorlat sokkal inkább képzés, mint munka. El lehet képzelni, hogy néz ez ki a gyakorlatban.
Ráadásul vannak olyan startupok, amik kimondva, kimondatlanul kifejezetten direkt arra szakosodtak, hogy ingyenes munkaerőt közvetítsenek a cégeknek: ilyen például az inspiring interns, de az Enterships.com-on sem kell órákat keresgélni fizetés nélküli ajánlatokért (egyetlen pozitív példát ismerünk, az angol Intern Avenue-t, ahol nincsenek kamuállások). Ez a hozzáállás persze a politikától sem áll távol, a kampányban felhasznált gyakornokokat is át lehet nevezni önkénteseknek, a probléma máris megoldva.
Bár teljesen más jogszabályokkal kell megküzdenie, valószínűleg Budapestre tart az Uber: már menedzsert keresnek, és bejegyeztek egy magyar székhelyű kft.-t is. Erről bővebben a céget bemutató cikkünk keretes írásában olvashat.
Néha nagyon nehéz eldönteni, hogy mi az, ami jó, hogy illegális, és mi az, amin változtatni kellene, mert egyszerűen a mai igények meghaladják a szabályozást. Az Uber éppen a világ legértékesebb startupja, ami a taxisbizniszt rengeti meg: a taxitársaságok kihagyásával összeköti a keresletet és a kínálatot. Az alkalmazással rendelhetünk magunknak taxit, előre rögzített áron, a lehető legközelebbi helyről. A taxisok pedig a maguk idejét osztják be, kevesebb sarcot kell elviselniük, mintha nagy társaságnak dolgoznának.
A baj az, hogy így senki sem szűri a taxisokat, nem kell taxisvizsgát tenni. Az Uber ezzel szemben azt állítja, hogy csak olyanokkal köt szerződést, akiknek több éve van jogosítványa, és biztosítást is köt az utasokra. Ugyanakkor már volt rá példa, hogy legalábbis nem egyértelmű megítélésű ügyekben a cég pofátlanul hátralép, és azt mondja, közük nincs az egészhez, a szerződés a sofőr és az utas között köttetett. Így történt abban az esetben is, amikor egy Uber miatt siető elütött és megölt egy hatéves kislányt. Egészen friss hír, hogy egy másik uberes vezető elrabolta ittas női utasát.
A kényes esetek mellett azért az üzletpolitikájuk sem véletlenül áll kereszttűz alatt: a taxisok azzal vádolják a céget, hogy elveszi a munkát, erre annyi a válasz, hogy alkalmazkodni kell a modern kor követelményeihez, amivel még egyet is lehet érteni, a monopóliumok ritkán jók, a személyszállítási piacon nagyon nehéz indokolni őket.
Nehezebb elfogadni azt, hogy az Uber a versenytársait is brutális keménységgel szorítja ki: 50 dolláros ingyenbenzint ajánlottak azoknak a vezetőknek, akik átjönnek a konkurens Lyfttől hozzájuk.
Ugyanígy hatalmasra nőtt, mégis a törvényesség határán egyensúlyozik az Airbnb nevű startup: a felhasználók itt lakásokat adhatnak ki és vehetnek ki, mindenféle közvetítő kiiktatásával. Gyakran ez egyben az adó kiiktatását is jelenti, magyarul illegálisan adják ki a lakásokat, akkor is, ha néhány kattintás sokkal egyszerűbb, mint a szokásos procedúra.
A startup hamar feltűnt a jogászoknak, már van is fontos ítélet az ügyben: New Yorkban egyoldalas információs lapot kell adni a vendégeknek, amin rajta van minden fontos információ, így az adózás mikéntje is. A cég ugyanúgy próbálja kivonni magát a jelenlegi szabályozás alól, mint az Uber, és ugyanúgy nehéz eldönteni, hogy ez végeredményében jó lehet-e.
A jogszabályok határán egyensúlyozás persze nem a startupok sajátossága. A különlegesség annyi, hogy az USA-ban a gazdasági környezet mellett ma már a technológia is adott ahhoz, hogy pillanatok alatt cégeket alapítsanak, termékeket készítsenek, aztán ha jön valamilyen szabályozás, újabb kiskaput találjanak.
Egyre több a gyanús vagy kétes startup, és egyre több a velük kapcsolatos per is. Az alagút vége viszont nem látszik: a fenti cégek között is akadt olyan, aki egyszerűen semmibe veszi az ítéletet. Esetleg majd másik államba költözik. Vagy nevet vált. Rugalmas technológiával a háta mögött nagyon könnyű kijátszani a lassan alkalmazkodó szabályozást. Ezen a területen valószínűleg ugyanúgy elhúzódó háborúra számíthatunk, mint a torrentek vagy a rugalmatlan amerikai szabadalmi rendszer ügyében.