Mivel az étel- és csomag-házhozszállításhoz már több cég is drónokat használ, valószínű, hogy nemcsak a kisebb vállalkozások, hanem a multik is idővel rákapnak a dologra. Egy komplett drónhálózatot viszont csak akkor lehet működtetni, ha nincs veszélyben a gépek üzembiztonsága.

Hogy időben és biztonságban szállíthassák a csomagokat, a drónoknak rengeteg bizonytalansági tényezőt is figyelembe kell venniük: például a szélerőt, a szenzorok esetleges meghibásodását vagy az üzemanyagszint csökkenését. Ezek a műveletek viszont elég nagy számítási teljesítményt igényelnek, ami repülés közben nem mindig biztosítható.

Az MIT fejlesztői viszont olyan algoritmust írtak, ami függetleníthetné a drónokat a nagy számítási teljesítményt igénylő feladatoktól, még a hosszabb bevetések során is. Az algoritmus valós időben vizsgálja a drón egészségét - vagyis a műszerek épségét, az üzemanyag mennyiségét. Ha bármi probléma merül föl, a drón önállóan módosíthatja az útvonaltervet - például azért, hogy megálljon egy töltőállomáson.

A kutatók egy olyan eljárást is kidolgoztak, amivel a drónok még online kapcsolat nélkül is kiszámíthatják a jövőbeli repülési útvonalat, még felszállás előtt. Ez a módszer leszűkíti az optimális útvonalak számát azokra, ahol a drón biztonságosan navigálhat az esetleges ütközés veszélye nélkül.

Amikor az új fejlesztéseket élesben, változatos környezeti feltételek mellett tesztelték, a kutatók megállapították, hogy a hagyományos drónok ugyanannyi küldeményt tudtak célba juttatni, mint a feltuningolt társaik, de az öngondoskodó társaik sokkal kevesebbszer hibásodtak meg.