Kína egy lépéssel közelebb van annak a szuperszonikus tengeralattjárónak az elkészítéséhez, amivel kevesebb mint két óra alatt lehetne Sanghajból San Fransiscóba utazni. Az új technológiát a Harbin Institute of Technology kutatói fejlesztik, segítségével extrém magas sebesség érhető el a víz alatt, akár torpedóról, akár tengeralattjáróról van szó.

A kutatók létrehoztak egy bonyolult levegőbuborékot, ami szükséges a gyors víz alatti haladáshoz. A vízben sokkal nagyobb a súrlódás, ellenállás mint a levegőben, ezért a mai tengeralattjárók nem tudnak olyan gyorsan közlekedni, mint a repülőgépek.

A hidegháború alatt a szovjet hadsereg kifejlesztett egy szuperkavitáció névre keresztelt technológiát: a víz alatti járművek légbuborékban utaznak, így csökkentik a ellenállást. Az így elkészült Shakval nevű torpedót 370 kilométer/órára tudták gyorsítani, ami sokkal, több mint amit korábban elértek.

Elméletben egy ilyen jármű elérhetné a hangsebességet, ami az óceáni utazás idejét jelentősen csökkentené. Van azonban két nagyobb probléma: az első, hogy a víz alatti eszközt eleve nagy sebességgel, 100 kilométer per órával kellene elindítani, hogy működjön a légbuborék. A másik probléma, hogy a járművet úgy kellene irányítani, hogy ne érjen hozzá a vízhez. Emiatt eddig csak vezető nélküli járművekre alkalmazták a technológiát, és ezeket is csak egyenesen lőtték ki, mivel nem igazán tudtak fordulni. 

A kínai kutatók azonban valószínűleg mindkét problémára megtalálták a megoldást: a vízben speciális folyadékkal folyamatosan zuhanyoztatnák a járművet. Az így, vízből létrejövő membrán csökkentené az ellenállást, elérhető lenne a 75 kilométer per órás sebesség, ahol már átlépne a szuperkavitációs állapotba. 

Ugyanez a mesterségesen létrehozott membrán segíthet a kormányzásban is, egyszerűen csak a tengeralattjáró különböző pontjain kell működtetni.  Az egészhez már csak egy elég erős víz alatti hajtóművet kell fejleszteni. Az oroszok által kifejlesztett megoldás is csak 11-15 kilométerre elég.