Az USA-ban mindjárt kész az új évezred első atomerőműve. Tanulva a 9/11-es terrortámadás és Fukusima hibáiból, a legrosszabbra is felkészítették, bár cunami a térségben még 200 millió évig nem várható, kapott tartalék generátorokat, műholdas kapcsolata van, és kibírja egy repülőgép becsapódását is. Évente kilenc milliárd kilowattórát termel majd, jobb alternatíva sok mindennél, a kérdés mégsem ilyen egyszerű: nemcsak ez a projekt csúszott éveket, sok atomerőmű építése elakadt, drágább lett az építkezés.
A tennessee-i Watts Bar Nuclear Generating Station lesz az első új kereskedelmi atomerőmű blokk az Amerikai Egyesült Államokban, amit ebben a században állítanak munkába. Üzemideje alatt a reaktor több elektromosságot termel majd, mint hat, kombinált ciklusú földgázerőmű, öt új szénerőmű, harminc a legnagyobb naperőművekből, illetve 10 ezer hatalmas szélerőművekből. Rá eső szén-dioxid-kibocsátása is nagyon alacsony, az előállított áram ára minden eddigi alá mehet.
Tennessee-i hatóságok jelentése szerint a fantáziadús néven Watts Bar–2-nek hívott létesítmény mára 90 százalékos készültségen áll, augusztusban összerakták és telepítették a reaktortartályt. Ez az első atomreaktor, amit újonnan beüzemelnek az USA-ban, mióta testvére, a Watts Bar–1 elindult 1996-ban. Az új reaktor jövő év végén indul, befejezésével megtéríti építési költségeit is, amelyekről már mindenki azt hitte, hogy elveszett sok évvel ezelőtt.
A reaktormagot tartó tartály több mint tíz méter magas, több mint 127 000 kilogramm, amelybe 193 üzemanyag-kazetta fér bele, minden irányban kevesebb mint egy centiméteres távolsággal.
Watts Bar–2 építését 1988-ban állították le, mivel a gazdasági visszaesés miatt alacsonyabb volt az áramfogyasztás. Nem egyedi esetről van szó, így járt a legtöbb újonnan tervezett reaktor az országban. Mostanra viszont megemelkedett a tiszta energia iránti igény, ezért úgy döntöttek, a reaktor megépítése mégis jó befektetés: negyvenéves távlatban jelentene alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldást. Az USA környezetvédelmi hivatala szerint pont ez a lépés adhat új erőt ennek az iránynak, indíthatja újra az USA nukleáris iparát.
Az új reaktor további távolodást jelent a szénalapú elektromosságtól, aminek a legrosszabb a környezeti hatása, a legtöbb egészségügyi problémát okozza, megelőzve az olajt és a gázt. Ennek ellenére, még mindig ez az USA első számú energiaforrása. Az atomenergia a megújulókkal és a földgázzal együtt egy sokkal környezetbarátabb megoldást jelenthet a század közepére.
Tennessee-ben most így alakul az elektromosság fejlesztése:
A gazdasági recesszió és a rossz időjárás áthúzta egy időre a szolgáltató, a Tennessee Valley Authority (TVA) növekedését. Ennek ellenére a régi széntüzelésű erőművek bezárása miatt a cégnek 9600 megawattnyi új kapacitásra lesz szüksége, 28 milliárd kilowattórás plusztermelésre 2019-re, ami 15500 megawatt teljesítményig és 45 milliárd kilowatt per óráig kúszik fel 2029-re.
A Watts Bar–2 kilenc milliárd kilowattórát termel majd évente, ami majdnem önmagában eléri a fent vázolt célokat. Máshogy ez valószínűleg nem sikerült volna. A földgázerőműveket olcsóbb felépíteni, az atomreaktorokat viszont jóval olcsóbb üzemeltetni. Az új reaktor fejlesztésekkel ráadásul 60 évig üzemelhet majd 90 százalékos kapacitáson, ez azt jelenti, hogy élettartama alatt 700 milliárd kilowattórányi elektromosságot termel majd.
A Watts Bar–2-t ráadásul ellátták azokkal a biztonsági kiegészítésekkel, amiket a 9/11-i terrortámadás és a japán cunami után hoztak: az új erőműhöz műholdas kommunikációs egységek is tartoznak, részben kicserélték a tartalék hűtőrendszereket, több hordozható vészegység is van a területen, dízellel működő szivattyúk és generátorok a ventilátorok meghajtásához, több kábel, kommunikációs kapcsolat [PDF], mint bármelyik másik amerikai atomerőműben
Három megawattos dízelgenerátorok állnak majd tartalékban a kiesők pótlására, plusz egy 150 ezer wattos dízelgenerátor az erőmű vészakkumulátorainak újratöltéséhez, mindezek megerősített épületekben.
Kibír minden, a területen előforduló méretű földrengést, ellenáll az árvíznek, ha a gátak csődöt mondanának a közelben, de nem omlik össze akkor sem, ha majd 600 kilométer órával vág neki egy mondjuk egy kocsit egy tornádó, sőt a repülőgép-becsapódást is kibírná. Cunamira még legalább 200 millió évig nem számítanak az államban a tudósok.
A tennessee-i történet szép, de a kérdés nem ilyen egyszerű. A World Nuclear Industry Status Report 2014-es jelentése szerint 66, főleg Ázsiában épülő reaktorból 49 csúszik, főleg költségvetési gondok miatt. Az egy kilowattra vetített telepítési költség ezer dollárról nyolcezerre nőtt az elmúlt évtizedben.
Mind az öt nagy, épülő reaktor csúszásban van az USA-ban, senki nem épít fel kettőt a briteknek, Finnország EPR-reaktorai 2018-ig biztosan nem készülnek el, ez kilencéves késés. Eredetileg 3,2 milliárd euróba került volna, mára az árát 8,5 milliárdra tippelik. Ugyanez a helyzet a francia Flamanville új reaktorával.
A nukleáris energia tehát a gyakorlatban nem fejlődik akkora ütemben, mint kellene, a megújuló energiaforrások rohamosan növekednek, még mindig nem tudnak elég energiát adni ahhoz, hogy felváltsák a szénerőműveket, amelyek szerepe folyamatosan csökken. A gáz pedig drága, és nehézkes a szállítása. A közeljövő valószínűleg az összes jobb megoldás kombinációja, a távoli jövőt meg még senki sem tudja.