Ilyen még nem volt: a világ vezető gazdaságai közül Nagy-Britannia elsőként kényszeríti arra a lakosságát, hogy megtanuljanak programozni. Az informatikai képzés az általános iskola első osztályától kezdve kötelező. Az ehhez szükséges tananyag nem egyik napról a másikra készült el, és a tanárok képzése sem szokványos módszerrel történik. Simon Humphreys, a a brit tantervet kifejlesztő szervezet koordinátora mesélt nekünk az iskolai programjukról.
Year eight is too late
- ezzel a rímelő jelmondattal indította a beszélgetést Simon Humphreys, a brit Computing at School (CAS) munkacsoport koordinátora, arra utalva, hogy nyolcadikban* már késő megismerkedni a programozás alapjaival. A CAS sokat tett azért, hogy a brit kormány 2014 szeptemberében megváltoztassa a tantervet, és az állami iskolákban ötéves kortól kötelezővé tegye az informatikai oktatást.
Hogy miért kényszerítenek mindenkit programozásra? Nagy-Britanniában stratégiai fontosságúnak tartják a szoftveripart, és ott is állandó szakemberhiánnyal küszködnek. Akárcsak hazánkban, ahol az informatikai vállalatok azt mondják, tízezer állást be tudnának tölteni, ha lenne képzett munkaerő. Nálunk azonban ellentétes változás történt: az informatika óraszámát 2012-ben csökkentették, és az általános iskola első négy évében egyáltalán nem kötelező ez tárgy. Hazánkban integráltan akarják oktatni az informatikát, tehát ha fizika órán kell készíteni egy prezentációt, akkor a fizika tanár nyújt segítséget a programok használatában.
Korábban a brit iskolákban is a gyakorlati tudásra, a használatra fókuszáltak az informatika órákon. Főleg táblázatkezelést, szövegszerkesztést, prezentációk készítését tanították meg a diákoknak. Arra jöttek rá, hogy bár az alapismeretek is fontosak, ez a tudás gyorsan elavul. „Az oktatási rendszernek olyan állásokra kell felkészítenie a tanulókat, amelyek ma még nem is léteznek. Aki most elsős, körülbelül 16 év múlva kezd el dolgozni” - mondta Humphreys.
Gondoljunk csak bele, hogy éppen az idén lett 16 éves a Google. Amikor a kaliforniai céget megalapították, még senki sem tudta, hogy a diákok 2014-ben ezzel a keresővel fogják megoldani a házi feladatukat. Ugyanez igaz az akkori Wordre és Excelre is, mindkettő csak nyomokban hasonlít a mai verziókra.
A fizika alaptételei az elmúlt évtizedekben nem változtak, a gravitáció ma is ugyanolyan, mint húsz éve. Az informatikában is vannak állandó dolgok, például az algoritmikus gondolkodás.
A brit tanterv fontos eleme, hogy – a Google példájánál maradva – a diákok ne csak a hatékony keresési módszereket, ne csak a programok és szolgáltatások használatát ismerjék meg, hanem a dolgok mögé lássanak. Arra is rá kell vezetni őket, hogy a háttérben milyen komplikált algoritmusok dolgoznak - mondta Humphreys. A szoftverek és hardverek ismeretén túl a brit tanulók az elemzés, modellezés és problémamegoldás módszereit is el fogják sajátítani. Ahogy a brit kerettantervben megfogalmazták, gondolkodni tanítják a gyermekeket.
A brit tananyag lassan állt össze, a CAS munkatársai 6 évvel ezelőtt vágtak bele a munkába. Korán felismerték, hogy az oktatók továbbképzésével is kell valamit kezdeni. Amíg az énektanárok körülbelül 80 százaléknak volt zenével kapcsolatos vizsgája, addig az informatikát oktatóknál csak harmincvalahány százalékos volt ez az arány.
Szervezhettek volna drága, több ezer fős oktatási konferenciákat, de rájöttek, hogy azok nem elég hatékonyak. Azt tapasztalták ugyanis, hogy csak a résztvevőknek alig egynegyede változtatta meg a tanteremben alkalmazott módszereit az előadásokon elhangzottak alapján. Macerás is konferenciázás, mert rámegy a hétvége, és ki kell fizetni az utazás meg a szállás költségeit.
„A tanárok fáradtak, leterheltek, alig van szabadidejük. Hogy megkíméljük őket, inkább helyi összejöveteleket kezdtünk szervezni” - mondta Humphreys. Ezekben a klubokban a tanárok egymással osztják meg az ötleteiket, kávézás és teázás közben. Olyanok ezek, mint a különböző témákban szervezett Meetupok, amiken tartanak előadásokat is, de az a legfontosabb, hogy ezután a résztvevők kötetlenül tudnak beszélgetni egymással. Ma már több mint százharminc ilyen klub van Anglia-szerte, és a környékbeli iskolák tanárai néhány havonta találkoznak.
Erre az informális hálózatra épül a CAS továbbképzési rendszere. Megkeresték a tapasztaltabb vezető tanárokat, akiket állami támogatással kurzusokra írattak be, és pénzt is adnak nekik, hogy a kollégáikat mentorálják.
„A tanárok jól tudnak alkalmazkodni, mert gyakran változik a tananyag, de eleinte nem túl magabiztosak. Ezért is fontos, hogy környékbeli tanárokkal találkozzanak, akikkel hasonlóak a problémáik, és együtt keressenek megoldásokat” - jegyezte meg Humphreys. „Fontos, hogy magabiztosan tudják átadni az informatikai tudást.”
Hogy mennyire lesz eredményes a brit képzési modell, az néhány év múlva úgyis kiderül. Már most is egyre több fiatal kezd el az iskolában szoftvereket, mobilos appokat, webes szolgáltatásokat fejleszteni, bár ezt ma még szenzációként kezeljük a sajtóban. Viszonylag jól jelzi majd a sikert, ha Angliában látványosan megugrik ezeknek a próbálkozásoknak a száma. Annak viszont, hogy gondolkodni tanítják a diákokat, biztosan pozitív lesz a hatása.
* Korábban tévesen azt írtuk, hogy nyolcévesen késő elkezdeni a kódolást, de Humphreys alighanem a nyolcadik tanévre gondolt.