A Palantirt a CIA is segített megalapítani, óriási adatbázisokat kapcsolnak össze, hatalmas pénzeket mozgatnak, rendőrségeket, titkosszolgálatokat segítenek, a Paypal technológiáját használják, ennél többet azonban nem lehetett tudni róluk. Most kiszivárgott néhány dokumentum, ami alapján nemcsak az ügyféllistájuk impozáns, hanem az általuk fejlesztett szoftver képességei is. Minden jel arra utal, hogy forradalmasították a hírszerzést, bár ebből az átlagember túl sokat nem érzékel, csak mindent körüllengő titokzatosságot.
Létezik egy startup, ami nagyon sikeres, rengeteg pénze van, mégsem lehet igazán tudni, valójában pontosan miből él. Az inkább csak az USA-ban ismert, 2004-ben alapított Palantir több százmillió dollárból gazdálkodik, ebből adatbányász szoftvereket fejlesztenek, és mobilappot gyártó céget vettek, ami még nem túl sokat árul el tevékenységükről.
2010-ben kiszivárogtak a vállalat alapítására vonatkozó tervek, melyek szerint „a cég szoftvere alapja lehet minden adatgyűjtésnek, integrációnak, elemzésnek”. Egyik első befektetőjük a CIA cége, az In-Q-Tel, amelytől 2 millió dollárt kaptak, 2011-ben már 250 millió dolláros bevételük volt, 2013-ban pedig 196 millió dollárt kaptak, 2014-re pedig közel 1 milliárd dollárnyi szerződésük volt. Ez már nem csak a startupvilágban kiemelkedő összeg.
A vezérigazgató Axel Karp, aki a Forbesnak azt nyilatkozta, cége tevékenysége miatt halálos fenyegetéseket kap, ebből már sejthető, hogy nem keveseknek vannak útjában. Karpnak nincs mérnöki diplomája, Habermasnál tanult filozófiát a frankfurti egyetemen, majd doktorija után nagyapjától örökölt, és elkezdett startupokba és részvényekbe fektetni, meglepő sikerrel.
Ekkor már régóta barátok voltak Peter Thiellel, aki 2002-ben megalapította a Paypalt, aztán eladta az eBaynek; ezután alapították meg közösen A Gyűrűk Urából ismert mindent látó gömb után elnevezett Palantirt néhány kockázatitőke-befektetővel és informatikai szakértővel együtt. Nem csak az alapítók névsora figyelemre méltó: tanácsadóik között ott van George Tenet, a CIA volt igazgatója és Condoleezza Rice volt külügyminiszter is.
Eddig annyit lehetett tudni, hogy ügyfeleik között vannak az amerikai bűnüldözési szervek, biztonsági cégek és nemzetbiztonsági ügynökségek, azt viszont tagadták, hogy Prism nevű szoftverük azonos lenne a Snowden-botrány kirobbanásakor előkerült PRISM-mel, ami a szolgáltatók forgalmához adott közvetlen hozzáférést a szakszolgálatoknak (és az sem tiszta, hogy ez egy konkrét szoftver volt-e vagy az akció fedőneve).
De mit csinálnak ennyi pénzért? Állítólag segítettek elkapni Bin Ladent is, de hivatalosan ezt sosem erősítették meg. A TechCrunchnak sikerült hozzájutnia néhány, eddig privát dokumentumhoz 2013-ból, amiből jobban kiderül, mivel foglalkozik a cég, és kik pontosan az ügyfelei. A Palantir adatelemző megoldásai három ágazatot céloznak:
Mindegyik ágazatban rengeteg adattal dolgoznak. A Palantir eszközöket és egyfajta adat-gyorsítótárat ad ehhez a munkához, így a nyomozók és mondjuk a titkosügynökök olyan kapcsolatokat deríthetnek fel, amik egyébként rejtve maradnának.
A Palantir nem új adatbázisokat hoz létre vagy kezel, hanem a már létező adatokhoz kínál a felhasználóknak egyszerűen kezelhető felületet. Nem kell mérnököket, programozókat alkalmazni ahhoz, hogy a megfelelő adatbázisokból a nekik szükséges információkat nyerjék ki, hanem természetes nyelven megfogalmazott (nem gépeknek, sokkal inkább embereknek szóló) parancsok, kérdések alapján találhatnak rá valós időben az eredményekre. Ez programozói szemmel apróságnak tűnhet, az átlagfelhasználók munkáját viszont tényleg nagyban segítheti. Márpedig a tisztviselők, rendőrök, nyomozók a legritkább esetben programozók is.
Jól érzékelteti, hogy mekkora adathalmazokról van szó, az a tény, hogy a Los Angeles-i rendőrség 160 adatbázist kapcsolt össze. Ezt aztán használhatják a nyomozók, a közlekedési rendőrök és a nemzetbiztonsági szervek ügynökei is.
A kiszivárgott dokumentumok szerint a Palantir képes idővonalon felrajzolni az eseményeket, ami nagyban megkönnyíti a rendőrség munkáját. A kiszivárgott dokumentumok szerint „a nyomozók imádják az információt, amit a Palantir szolgáltat”, úgy tudnak dolgozni, ahogy eddig soha, pontosan azokat az információkat, eseményeket és embereket, a köztük lévő kapcsolatot érik el, amiket eddig nem.
A cég honlapja szerint az eszközeik az emberi elemzést kiegészítik, a kiszivárgott dokumentumok alapján ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy okosabban jelenítik meg az adatokat, amit aztán még mindig emberek elemeznek. A rendszer viszont képes a gyanús anomáliák észlelésére, és van benne csalás elleni védelem is – ezt a képességet még a Paypaltól vették át: a startup öttagú menedzsmentjéből négy korábban a Paypalnál dolgozott.
A kiszivárgott dokumentum 2013-as, ezért csak az akkori állapotokról tudni, viszont már akkor is az amerikai kormány legalább 12 csoportja használta, például:
És hogy miért vannak oda érte az ügynökségek? A Palantir mindent naplóz, ami benne történik, nem fordulhat elő, hogy egy rendőr rokona vagy mondjuk Edward Snowden úgy fér hozzá adatokhoz, hogy annak ne maradjon nyoma. Ennek ellenére 2013-ban még nem voltak ennyire erős helyzetben, közel nem minden potenciális állami vevő használta a szoftvert. Az amerikai hadsereg kifejlesztette saját adatelemző eszközét 2,3 milliárd dollárért Distributed Common Ground System néven, viszont nem lett túl népszerű. A kiszivárgott dokumentum egy 2012-es tanulmányra hivatkozva azt írja, hogy az afganisztáni veteránok 96 százaléka inkább a Palantirt ajánlotta.
Sikersztori is van a szoftverhez: a Pentagon ezzel derítette fel, hogy bizonyos robbantásokhoz garázsnyitókat használtak távirányítóként; a haditengerészet pedig ebbe gyűjti a DNS-es bizonyítékait, és szinte azonnal választ kap arra, ki a gyanúsított.
A Securities Investment Protection Corporation arra használta a cég szoftvereit, hogy negyven év adataiból dolgozva elítéltessék Bernard Madoffot, minden idők legnagyobb piramisjátékának elkövetőjét.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a szoftverrel összekapcsolták például a CIA és az FBI adatbázisait is, amik korábban elkülönítetten működtek – a Snowden-ügy után azért lehet valami elképzelésünk arról, hogy ez milyen mértékű nyomozati munkát tesz lehetővé.
Bár az alapítók között gyakorlatilag ott a CIA, a Palantir nem csak a kormányzati ügynökségek kiváltsága: az oknyomozókat tömörítő International Consortium of Investigative Journalists is használja, hogy jobban belelássanak az illegális szövetkereskedelembe; de 2010 óta a JPMorgan is elégedett ügyfeleik között van.
Mára rengeteg ügyfelük van, ami hatalmas felelősséggel jár: volt is egy incidensük, az egyik mérnök hatalmát, információit felhasználva (lekövették volna a támogatókat) támadta volna a WikiLeakset és támogatóit. Azóta Batphone néven adatbiztonsági vonalat üzemeltetnek, ahol bármelyik mérnök jelentheti, ha valamelyik ügyfelük olyat kérne, amiről úgy gondolják, nem etikus.
Kérdés persze, hogy a Snowden-ügyből kiindulva mondjuk az NSA kéréseivel mi a helyzet. Ahogy egy volt dolgozó szerint Szaúd-Arábiával is szívesen együtt dolgozott volna a cég, ha arról van szó. CIA-s kötődéssel, nemzetbiztonsági ügyfelekkel és ekkora tőkével nem csoda, hogy néhányan inkább a magánélet végét látják a cégben. Egyelőre a wikileakses incidensen kívül nem keveredtek nagyobb botrányba, és valószínűleg a mostani néhány dokumentum sem rengeti meg őket, de az egész sztori mégis nagyon hasonlít arra, ahogy az NSA működött, és ahogy sosem kellett volna működnie.