Ahogy mi is megírtuk, a Toshiba gondolt egy meglepőt, és egy régi gyárban salátatermelésbe fogott. De nem ők az egyetlen, sőt még csak nem is az első olyan japán cég, amelyet évtizedek óta a tévékről és kütyükről ismerünk, erre most beszáll a kertészkedésbe. Túlnépesedés, termőföldhiány és gazdasági útkeresés, avagy mi történik a Távol-Keleten?
Korábban többször is írtunk már arról, hogy az élelmezési rendszerünk a jelenlegi formájában egyre inkább fenntarthatatlan. Foglalkoztunk az állattenyésztéssel kapcsolatos problémákkal, és külön megnéztük, miért tartják a rovarevést egy lehetséges megoldásnak. Ugyanakkor nem csak a húsiparral van gond, a mezőgazdaságnak is új kihívásokkal kell szembenéznie.
Az egyik alapprobléma, hogy a Föld népessége rohamtempóban növekszik, az előrejelzések szerint 2050-re már nagyjából 9,5 milliárdan leszünk. Nem csoda, hogy a FAO szerint ekkorra 70 százalékkal több élelem előállítására lesz szükség, mint 2009-ben, miközben csökken a megművelhető földterület és az ivóvízkészlet is.
Ráadásul a meredeken növekvő népesség egyre nagyobb arányban költözik a városokba: az urbanizáció 50-ről 80 százalékra fog emelkedni 2050-re. Ezzel az a probléma, hogy az emberek nagy része egyre távolabb kerül azoktól a területektől, ahol van elég hely a hagyományos földművelésre. Vagyis
Egy lehetséges megoldás a függőleges gazdálkodás (angolul vertical farming), amelynek a lényege, hogy a fogyasztásra szánt növényeket óriási, felfelé terjeszkedő üvegház-felhőkarcolókban termesztik. Bár már a babilóniaiak is próbálkoztak valami hasonlóval a függőkertjeikben, a modern vertikális földművelés még viszonylag új trend. A fogalmat Dickson Despommier, a Columbia Egyetem professzora alkotta meg a hallgatóival 1999-ben. Azóta világszerte egyre jobban terjed.
A módszer legnagyobb előnyei, hogy nem kell a zöldségeket és gyümölcsöket messziről a városokba szállítani, hiszen a függőleges gazdálkodás helygazdaságossága miatt a fogyasztás közvetlen közelében is termeszthetők. Ezenkívül nemcsak termőföldre nincs szükség, de az elhasznált vízmennyiségen is rengeteget lehet spórolni a hidroponikus termesztéssel és hasonló módszerekkel, és a növények az időjárási viszontagságoknak, a szezonalitásnak és a kártevőknek sincsenek kitéve.
A vertikális kertek fő kritikusai szerint a módszer túl drága és energiapazarló, a pártolói szerint ezek csak időleges problémák, ráadásul már most is jóval kevesebb vizet vagy műtrágyát igényel, a vegyszerekről nem is beszélve. Hogy kinek lesz igaza, az az eljárások fejlődésével és a fenti problémák súlyosbodásával fog majd csak kiderülni.
Viszont az a kérdés már most is joggal merülhet fel, hogy hogyan jönnek a képbe mindehhez olyan nagy múltú techcégek, mint a Fujitsu, a Toshiba vagy a Panasonic – főleg, hogy számos kifejezetten ezzel foglalkozó cég is létezik. Csábító gondolat, hogy az alma sikerén felbuzdulva próbálkoznak a salátával, de itt nem egy logóról, hanem kézzel fogható, szájjal ehető – és állítólag finom – zöldségek termesztéséről van szó.
Az egyik magyarázat, hogy a demográfiai és élelmezésügyi problémák fokozottan igazak az olyan távol-keleti országok esetében, mint Szingapúr vagy Japán. Előbbi a világ második legsűrűbben lakott országa, és a zöldségfogyasztásának 96 százalékát importálja; Japánban pedig komoly gondot okoz, hogy a földművelésben dolgozók átlagéletkora egyre magasabb, miközben a termőföldek mérete és a várható haszon töredéke annak, ami például az Egyesült Államokat jellemzi. Nem csoda hát, hogy éppen errefelé próbálkoznak a legtöbben alternatív megoldásokkal.
De más oka is lehet a japán techcégek szokatlan lépésének. A hagyományos területükön egyszerűen nem tudnak lépést tartani az Apple-lel, a Samsunggal és Kínával, ezért egyrészt kénytelenek új irányokba is nyitni. Másrészt az átalakuló piac és a válság miatt jelentős kapacitásaik is felszabadultak, vagyis korábban nagy forgalmú gyárak állnak mára teljesen üresen.
Márpedig az új irányban pénz biztosan van. A Radiant Insight nevű piackutató felmérése szerint elég szép növekedési potenciál áll az ágazat előtt: a cég a 2013-as 403 millió dollárhoz képest 2020-ra 1,97 milliárd dolláros (490 milliárd forintos) értéket vár a piactól.
Ráadásul több techcég már amúgy is érdekelt a technológiáival vagy termékeivel a kertgazdálkodásban, ezt bővítették ki azzal, hogy magába a termesztésbe is beszálltak, hogy hatékonyabban tudják népszerűsíteni a megoldásaikat.
Japánban 5 év alatt 22 százalékkal esett vissza a mezőgazdaságban dolgozók száma, viszont már 60 százalék fölött jár a 65 évnél idősebbek aránya. Ráadásul hiába az ország techközpontú imidzse, erre az ágazatra az idejétmúlt technológiák alkalmazása a jellemző. Ezért a hatóságok az információ- és kommunikációtechnológiától (ICT) várják a segítséget, vagyis az ágazat modernizációját sürgetik.
Ebbe a környezetbe érkeznek a techcégek az új termékeikkel, amelyektől új bevételi forrást és kormányzati támogatást remélnek. Másrészt pedig maguk is beszállnak a zöldségtermesztésbe.
A Fujitsu volt az első a sorban. Ők is megérezték a 2008-as gazdasági válságot, amely miatt átszervezésekre kényszerültek. Ennek részeként zárták be az aizuvakamacui telepük egy részét is 2009-ben, amely egy időben a világ legnagyobb tranzisztorgyára volt. Azok a tisztaterek azonban megmaradtak, amelyekre a nagyon érzékeny félvezetők gyártásához szükség volt. Ezek a steril, laborszerű helyiségek teljesen por és kórokozómentesek, mert a páratartalomtól a légnyomáson át minden paraméterük szabályozható. Később rájöttek, hogy kis átalakítással ezeket másra is lehetne használni.
Például salátatermesztésre. 2013-ban kezdtek el komolyabban foglalkozni az ötlettel, idén májusban indult be az üzem, és jelenleg már akár 3500 fejet is megtermelnek naponta. A telep valóban inkább hasonlít high-tech laborhoz, mint egy hagyományos üvegházhoz. A védőruhás dolgozók táblagépekkel mászkálnak a salátásládákkal megrakott állványok között, amelyek mind a plafonig nyúlnak, és hosszú sorokban állnak az egykori gyárépületben.
Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság számára létrehozott Akisai felhőplatformot 2012-ben indította a Fujitsu. A segítségével távolról is ellenőrizhetők, üvegházak esetében szabályozhatók is a környezeti paraméterek egy közös felületről. Ezenkívül adminisztrációs és értékesítési feladatokat is ellát.
A rendszer persze nem olcsó, hiszen egyrészt telepíteni kell a különféle szenzorokat, másrészt a szolgáltatás is havidíjas. Itt jön a képbe a japán kormány már említett szándéka, hogy technológiai újításokkal leheljenek új életet az ágazatba. A Fujitsu is arra játszik elsősorban, hogy a helyi hatóságok befektetnek a rendszerbe, ezzel segítve a helyi termelőket.
Az Akisai az egyik legfejlettebb agrárfelhő, de több más cég is kínál a földművelés folyamatáról adatokat gyűjtő és azokat elemző szolgáltató szoftverrendszereket (Saas).
A tabletek nem csak megszokásból vannak náluk, ezekkel felügyelik a termelést. A salátagyárat az utolsó milliméterig szenzorokkal szerelték fel, figyelik a hőmérsékletet, a páratartalmat, a levegő összetételét, a légáramlatot, a világítást és a tápanyagok útját is. Az adatokat pedig bekötötték a saját, Akisai nevű felhőszolgáltatásukba, amely az egész termelés lelke: ezen keresztül minden egy helyen monitorozható és szabályozható.
Az ültetvényeket UV-fény világítja meg, az összetett szűrőrendszerrel és a védőruhákkal pedig kényesen ügyelnek a mérnökök arra, hogy teljesen steril legyen a környezet. Az itt termelt saláta így semmiféle fertőzéssel vagy szennyeződéssel nem találkozik, ezért mosást sem igényel, a gyárból egyenesen mehet a tányérra.
További előnye, hogy több mint két hétig friss marad, és alacsony a káliumtartalma. Ez utóbbi miatt egyrészt kevésbé kesernyés az íze, másrészt kíméletesebb, így a vesebetegek is fogyaszthatják. Ez pedig elég nagy piac az egyre jobban elöregedő Japánban, ahol jelenleg is 320 ezren szorulnak dialízisre, és a várakozások szerint további 2 millióan fognak még a közeljövőben. Meg is kérik az árát, egyelőre az átlagos saláta két-háromszorosáért árulják, ahogy egyébként a többi említett cég is a saját high-tech zöldségeit.
Kérdésünkre a Fujitsutól megerősítették, hogy a projekt célja elsősorban a felhőplatformjuk népszerűsítése, ugyanakkor szeretnék, ha önmagában is nyereséges lenne.
Arra számítunk, hogy nőni fog a mezőgazdaságban az ICT szerepe. Az Akisai megoldásportfóliónk központi eleme. A telep még csak rövid ideje működik, de fontos szerepet játszik az iparágat megcélzó fejlesztéseinkben
– válaszolta a cég emailben. A Wall Sreet Journal szerint ez számszerűen azt jelenti, hogy 2016-ban 400 millió jen (830 millió forint) bevételt várnak a salátából.
Illetve nem is csak a salátából, hiszen azt is megtudtuk, hogy jelenleg spenóttermesztési kísérletek zajlanak, és ha minden jól megy, jövő márciusban vezetik be az új terméket.
A Fujitsu termékéhez hasonlóan a Toshiba-saláta is kórokozó-, rovar-, rovarirtó- és pormentes, mosatlanul ehető. Ők nem vesekímélő, hanem polifenolokban és C-vitaminban gazdag zöldséget termesztenek, méghozzá Tokiótól 60 kilométerre, a jokoszukai gyárukban, ahol korábban flopilemezeket állítottak elő.
A Toshibánál az egészségügyi részleget szeretnék kibővíteni mezőgazdasági rendszerekkel, de ők se nulláról kezdik felépíteni az új ágazatot. A világítás, a víztisztítás, az energiatermelés, a dolgozók fertőtlenítése és a felügyelet mind saját gyártmányú eszközökkel történik itt is. A cél náluk is kettős: a technológia pénzzé tétele mellett napi 8400 fej salátával látnák el a japán fogyasztókat, amiből 300 millió jent (625 millió forintot) várnak.
A saláták mellett kétféle spenótot, endíviát (salátakatáng), mángoldot, bormustárt és mizunát termesztenek. A tervek szerint értékesebb növényeket is nevelnek majd, például gyógynövényeket, citromfüvet, bazsalikomot, kaprot, fodormentát és koriandert. Kisebb kísérleteket is végeznek, például hogy milyen hatással van a saláta ízére, ha különböző színű fényekkel világítják.
A Panasonic nem Japában, hanem Szingapúrban rendezkedett be. Július végén létrehozták az ország első beltéri zöldségfarmját, ahol 10 zöldségféléből termelnek összesen évi 3,6 tonnát. Első körben szingapúri japán éttermeknek szállítanak, de 2017-re 30 fajtára tornásznák fel a kínálatot, és a céljuk, hogy az ország helyi zöldségtermesztésének 5 százalékát adják.
A cég azért szállt be a mezőgazdaságba, mert a fogyatkozó termőfölddel és a klímaváltozással ők is nagy potenciált látnak benne, Szingapúr pedig a nagy importarány miatt jó kísérleti terep. Az ország más termelők támogatásával is igyekszik önellátóbbá válni, a Sky Greens nevű cég például 600 toronyban folytat jelenleg vertikális gazdálkodást.
A Sharp Dubajban tervez epertermelésbe kezdeni, az előzetes tesztek tavaly szeptember óta futnak. A japán eper kelendő termék a Közel-Keleten, de drága és nehézkes frissen hozzájutni. Ebben látta meg a lehetőséget a cég, hogy helyben, de a helyi klíma adottságaitól független, kontrollált környezetben állítsák elő a gyümölcsöt – akár úgy, hogy az egész folyamatot Japánból távirányítják.
Ők is a saját ledvilágításukat, a Plasmacluster nevű levegőtisztító technológiájukat és más saját fejlesztésű berendezéseket használnak majd a termeléshez. Számukra is az a hosszú távú cél a mostani kísérletezéssel, hogy a helyi partnereikkel növénytermesztő üzemek kivitelezéséből és felszereléséből csináljanak üzletet.
A NEC is eperrel próbálkozik, ők Indiában kísérleteznek hidroponikus termesztéssel 2012 óta. Ez a projekt kisebb volumenű, viszont ennek van a leghangsúlyosabban társadalmi színezete, ugyanis a NEC nehéz anyagi helyzetű helyieket foglalkoztat, és hozzájuk kerül a bevétel fele. Mondjuk a másik feléből meg a saját termékeiket népszerűsítik egy meglehetősen nagy piac számára.
Kicsit kilóg a sorból a Mirai nevű, szintén japán cég, hiszen a fentiektől eltérően nem egy jól ismert high-tech óriásról van szó, viszont júliusban a Sony egyik korábbi gyártelepén kezdtek zöldségtermesztésbe. Mellesleg pedig a beltéri mezőgazdasági ágazat egyik vezető cégéről van szó. 2006 óta vannak a piacon, és például 2009-ben az antarktiszi japán kutatócsapatnak is építettek egy saját kis zöldséggyárat.
A Sonynál az egykori félvezetőgyárból a világ legnagyobb ledvilágítású beltéri zöldségüzemét hozták létre, ahol 2300 négyzetméteren napi 10 ezer fej salátát termelnek meg a 16 szintes állványokon. Mindezt a hagyományos módszerekhez képest 2,5-szer gyorsabban, mert a 17 500 ledizzó fényét a növekedéshez optimális hullámhosszra állították be. Mindeközben a korábban szükséges vízmennyiségnek mindössze 1 százalékát használják el.
Nem egyszerűen több nappalt és éjszakát idézünk elő. A fény és a környezet kontrollálásával a nappali fotoszintézis és az éjszakai lélegzés legjobb kombinációját akarjuk előállítani
– mondta el Shigeharu Shimamura, a cég növényfiziológusa.
Látszik tehát, hogy bár nemes cél a fenntarthatóság – és kétségkívül ez is közre játszhatott ebben a trendben –, a zöldségtermelésbe kezdő techcégek mindegyike lát további gazdasági lehetőséget is a földművelés high-techké tételében.
Ez egyébként nem kizárólag Ázsiára jellemző, nyugaton is fel-felbukkannak techcégek az agrárterületen. Sokan ugyanakkor nincsenek megelégedve ennek mértékével. Eric Schimdt Google-elnök például november végén hozta létre a beszédes nevű Farm2050 kollektívát, mert a részt vevő cégekkel úgy gondolják, hogy hiába nagy üzlet a mezőgazdaság, a startupok számára mégse elég vonzó még. A kezdeményezésük célja, hogy minél több techcég szálljon be az ágazatba, és együtt keressenek megoldást a kihívásokra. A japánokon mindenesetre nem fog múlni.