Az okostelefonok fejlődését sajnos az akkumulátorok nem tudják követni: az egyre nagyobb teljesítményű rendszerekhez egyre kisebb helyen elférő tápegységeknek kell biztosítaniuk az erőforrást. Minden évben megjelenik legalább egy olyan megoldás, ami ezen a helyzeten javítana: hol hordozható töltővel, fél milliméter vastag paksi erőművekkel próbálják meg javítani a telefonok üzemidejét.

Amit ma vezeték nélküli töltés néven ismerünk, annak kevés köze van a Tesla-tornyokhoz; a Microsoft Research lézerének valamivel több. Csak két probléma van.

• A vezeték nélküli energiaátvitel viszont az emberi szervezetre is veszélyes; nem véletlen, hogy az efféle technológiát már az Egyesült Államok hadserege is felhasználta, méghozzá fegyverként, a ZEUS-HLONS fejleztésénél.
• Hatékonysági szempontból egyáltalán nem jó megoldás a vezeték nélküli energiatovábbítás, ha csak néhány centiméterrel helyezzük a rossz irányba a tölteni kívánt készüléket. Emiatt még senkinek nem sikerült maximális hatékonysággal működtetni az ilyen töltőket.

A Microsoft a fenti két problémát úgy küszöbölné ki, hogy a továbbított energiát egy lézersugárban összpontosítaná, és azon át jutna el a telefonunkra. És ez legalább olyan gyorsan és hatékonyan töltené fel a telefonunkat, mintha egy fali konnektort használnánk. A technológiát minden készülékkel használni lehetne, amit fotovoltaikus panellel szereltek föl – nagyjából úgy működne az egész, mint egy napelem.

A töltéshez infravörös fényt is lehetne használni, ami a természetes fényben is megtalálható – igen, ez már jóval kevésbé tűnik izgalmasnak, mint a Tesla-torony vagy a Star Wars akciójelenetei. Viszont biztonságosabb is azoknál: a rendszert védelmi eszközökkel is ellátnák, így egy ezredmásodperc alatt kikapcsolná magát, ha a fénysugár megszakadna – például amiatt, hogy valaki a lézersugárba lép.