A Római Birodalom bukása utáni népvándorláskorban, amikor szláv és germán törzsek találtak új otthonukra, egy újfajta kardtípus jelent meg, a viking kardok elődje. Néhány múzeumban akadnak is ilyen régi kincsek, de azokat csak nézni szabad, megérinteni nem.

Ezen változtatott egy norvég művészeti múzeum egy játékfejlesztéssel is foglalkozó iskolai tanár segítségével. Nils Anderssent arra kérték meg, hogy fényképek alapján rekonstruáljon egy ilyen népvándorláskori kardot, amit valószínűleg csak királyok és nemesek használtak. 

Anderssennek nem volt semmilyen fegyvergyártási tapasztalata, de elég jól értett a 3D Studio Max modellezőprogramhoz. Ebben aprólékos munkával megtervezte a kard markolatát, és végül a fájlokat elküldte az i.materialise nevű cégnek, amely bronzból kinyomtatta a formát. A számítógépes tervezés valószínűleg jóval olcsóbb volt, mintha egy ötvöst bíztak volna meg ugyanezzel a feladattal.

Muszáj volt fémmel nyomtatni, mert a múzeum kérése az volt, hogy a másolat súlyra és formára is megegyezzen az eredetivel. Az volt a cél, hogy a látogatók, miközben megnézik az ezeréves, továbbra is vitrinben tartott kardot, a fegyverforgatás élményét is átélhessék.

A 3D nyomtatás elképesztő lehetőségeket tartogat a múzeumok számára. Miért ne lehetne a Szent Koronának egy pontos másolata, amit bárki a fejére húzhat? A dinoszauruszok törékeny csontjait is egyszerűbb és biztonságosabb lenne lemásolni, mint körbeutazni velük a világot. A nyomtatás nem csak kézzel foghatóvá teszi az ősi tárgyakat, hanem bárhová el tudja juttatni a kulturális emlékeinket.