A mérnök-informatikus Brett Thomas február 15-én publikált egy posztot a blogján: ebben arról ír, hogy az online pornóval igen könnyű lebukni. A bejegyzés szerint számíthatunk rá, hogy

Thomas azt írja, ehhez nem kellenek szupersütik (supercookie), mert a böngésző lábnyoma éppen elég egyedi, még inkognitó módban is. Ezt könnyen lehet ellenőrzni; vannak direkt erre a célra gyártott eszközök, mint például a Panopticlick. A böngészőben továbbított adatok sok esetben közel egyértelműen azonosíthatják a felhasználót. Ez ellen csak az IP cím védelmével (pl. VPN-nel) lehet védekezni. (Akit érdekel, az Electronic Frontier Foundation technikai leírását átböngészve megértheti, mitől egyedi a böngészőnk által küldött rengeteg adat.)

A felhasználó követése nem jelent problémát: ameddig csak lehet, a weboldalak mentenek mindenféle látogatási információt, és ezeket hozzákapcsolják a fenti lábnyomhoz. Sokszor nem is saját maguk, hanem harmadik fél által fejlesztett szoftverek rögzítik az adatokat. Az FBI igazgatója ezt úgy foglalta össze, hogy kétféle cég létezik: amelyik tudja, hogy meghekkelték, és az, amelyik még nem vette észre.

Az egyedi azonosítók, a böngészési előzmények, a felhasználó nyomkövetése és a böngésző lábnyoma együtt elég lehet ahhoz, hogy kideríthető legyen, a felhasználó mikor és milyen oldalakat látogatott meg. Ettől még az inkognitó mód sem véd meg: ha valakinek érdekében áll, hogy kiderítse, mit néztünk meg az interneten, pillanatok alatt összekötheti a Facebook-azonosítót és a pornófogyasztási szokásokat.

Használhatunk virtuális magánhálózatokat – persze nem ugyanazt minden célra. Ezenkívül váltogathatjuk a böngészőket, csökkenthetjük a színmélységet, megváltoztathatjuk az időzónát vagy a felbontást, illetve ehhez hasonló változtatásokat végezhetünk, mielőtt a kínosnak vélt oldalakra látogatunk. Vagy beletörődünk, hogy az interneten nem vagyunk láthatatlanok – mert közel sem olyan egyszerű észrevétlennek maradni, mint azt a modern böngészők ígérik.