Milliók nézik a Vine és a Coub rövid videóit, a fél világ a Youtube-on lóg, de egyelőre csak ömlik a pénz az online videókba, és viszonylag kevesen élnek meg belőlük. Mégis, aki most nem fektet be a képi tartalomba, az később nagyon megégetheti magát.
Naponta több milliárd fotót és videót töltünk fel a közösségi portálokra, és mindegyik szolgáltató azt a módszert keresi, hogy miként tudná a nézőinket pénzre konvertálni. Egészen biztosan a profitot hajkurásszák a cégek, máskülönben a Facebook nem vette volna meg egymilliárd dollárért az Instagramot, 22 milliárdért a WhatsAppot. A Snapchat értéke is 19 milliárd dollárra fog rúgni, ha sikerül tető alá hozni a remélt 500 millió dolláros tőkebefektetést.
Teljesen mindegy, hogy a szolgáltatás álló- vagy mozgóképet jelenít meg. Csak az a fontos, hogy a nézők élvezzék, amit kapnak, és hogy legyen lehetőség a reklámozni kívánt márkák és termékek képi megjelenítésére. Egyszer úgyis lesz egy fordulat, ami után többen lesznek ezeken az online szolgáltatásokon, mint amennyien előfizetnek tévére.
Addigra ki kell találni, hogy miként lehet bevételt szerezni az online videókkal és képekkel, mert ez most még nem egyértelmű. A Youtube tíz éve indult el ezen a piacon, és még most is csak nullszaldós, pedig az éves forgalma már 4 milliárd dollár!
A Coub, a Twitter-féle Vine és a Snapchat bevételi forrásairól még a legendák sincsenek, nemhogy sziklaszilárd üzleti modellek. Így egyáltalán nem meglepő, a Prezi úgy adta ki a Nutshell nevű alkalmazását, hogy egy fél mondatot sem mondtak az ezzel kapcsolatos bevételi terveikről. Majd lesz valahogy, most a cél a növekedés.
Egyetlen olyan szám van, amit érdemes megemlíteni e videós cégekkel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy mennyit költöttek egy-egy felhasználó megszerzésére. Amikor a Facebook megvette a WhatsAppot 22 milliárd dollárért, akkor a szolgáltatást 450 millióan használták, tehát egy felhasználóért 49 dollárt fizettek. Azóta a felhasználók száma kilőtt 700 millióra, így fejenként 32 dollárnál járnak.
Az Instagrammal sokkal nagyobbat szakítottak: egymilliárdért vettek 35 millió felhasználót, ami nagyjából fejenként 29 dolláros ár, de a felhasználók száma ma már 300 millió. A Facebooknál lassan már kerekítési hiba lesz az Instagram-júzerekre elköltött összeg.
Sajnos nem mindegyik cégről vannak pontos adatok. A Snapchat nem közli a felhasználók számát, a Wall Street Journal üzleti lap szerint nagyjából 100 milliónál járnak. Az orosz Coub havi nézőszáma 50 millió körüli, és ők hazánkban is elég népszerűek, a Twitter által működtetett, csupán egyéves Vine regisztált júzereinek száma tavaly nyáron elérte a 40 milliót, ennél frissebb adatot nem tudunk.
A tévéreklámok unalmasak, hiába dolgozik rajtuk több tucat kreatív reklámguru. Kérdezze meg erről a kezelőorvosát, gyógyszerészét. Egyszerűen csak lefutnak, miközben mi ott sem vagyunk, mert derékig elmerülve a hűtőnkben próbáljuk előbányászni az utolsó sört, mielőtt folytatódna a meccs közvetítése.
A Snapchat videói eleve csak akkor futnak le, ha a kijelzőn tartjuk az ujjunkat, tehát a megtekintés nagyjából garantált. De nincs is szükség ilyen trükkökre, mert a Vine és a Coub 6-10 másodperces ismétlődő jeleneteit is simán végignézzük, nem vesznek el túl sok időt az életünkből.
A hirdetőknek is elképesztő lehetőségeket kínálnak a rövid videók. Viszonylag könnyen tudnak többféle változatot legyártani, és a mérésekre támaszkodva vagy a felhasználók visszajelzései alapján, bármikor finomhangolható, átalakítható a leadott reklámspot. Azt írták a videóra a nézők, hogy a piros sportcipő helyett a fehérre kíváncsiak? Azonnal össze kell dobni egy másik verziót, és kitolni azt is. Persze jó előre fel kell készülni a stábbal, hogy meglegyen filmen az alapanyag, de elvileg nincs akadálya, hogy egy ilyen kérésre szinte azonnal reagálni tudjanak.
A jövő internete a kapcsolatokról, a felhasználók bevonásáról szól, és azokról a rövid tartalmakról, amelyek megnézésére bármikor időt tudunk szakítani. A web óriásai dollármilliárdokat költenek el arra, hogy a bolygó minden egyes szegletében legyenek nézőik, és azokat a tinédzsereket próbálják magukhoz csábítani, akik a tartalmakat már nem a tévé képernyőjén fogyasztják, hanem jó esetben laptopon, de sokkal valószínűbb, hogy egy okostelefon kijelzőjén. Pont így hajtottak a lehető legnagyobb nézőszámra a tévéipar globális óriáscégei, a Discovery vagy a National Geographic csatorna is. Annyi a különbség, hogy a tévétársaságokat ma már csak az nézi, aki azt sem érti, hogy mire jó a Snapchat vagy az Instagram.