Hamarosan sokkal olcsóbbak és sokkal nagyobb kapacitásúak lesznek az SSD-meghajtók, vagyis azok a fizikai tárolóegységek, amik a jóslatok szerint leváltják a korábbi, merevlemezes egységeket (magyarán a winchestereket, tudják).

A Toshiba és az Intel is bejelentett egy új megoldást, ahol a 3D NAND típusú csipek használatával hamarosan akár 10 terabájtos egységek jöhetnek. Pillanatnyilag 2 terabájt körül vannak a legnagyobb, bolti forgalomban kapható egységek, de ezekért akár másfél-kétmillió forintot is elkérnek.

Az új megoldás és gyártástechnológia viszont jóval lejjebb szorítaná az árakat, de úgy, hogy közben sem a sebességet, sem a megbízhatóságot nem kell feláldozni. A Toshiba bejelentése például pont arról szól, hogy az új, 48 rétegű csipjük gyorsabb és megbízhatóbb lett, bár az is igaz, hogy ez a technológia még csak bemutatódarabokon létezik, legalább egy év, míg a laborokból a boltokba kerül a végeredmény.

Az Intel időközben nekiállt a saját (pontosabban egy Micron nevű beszállítóval közös) fejlesztésű, 32 rétegű NAND-csip gyártásának, ami szintén egy év múlva lehet végtermék. A Samsung az a cég, aki egy ideje már használja a 3D NAND technológiát, pont ők kapnak végre konkurenciát a Toshiba és az Intel személyében, szóval lehet örülni, végre még lejjebb csúsznak az SSD-árak.

Azért fontos ez, mert az SSD az elmúlt 10 év legkomolyabb vívmánya az asztali és hordozható számítógépek terén. Ezek az egységek nemcsak gyorsabbak, de kisebbek, halkabbak és kevésbé forróak is, mint a hagyományos merevlemezek, ráadásul a gyűrődést is jobban bírják, hiszen nincs bennük mozgó alkatrész, amit egy közepesen erős fizikai behatás is tönkretehet. Általában véve igaz az, hogy ha valaki javítani akar egy számítógép teljesítményén, a legjobb, amit tehet, hogy SSD-t szerel a gépébe, a különbség elképesztő: valóban pár másodperc alatt fel- és leálló gép, villámgyorsan induló programok, és tökéletes csend jönnek cserébe azért, hogy egyelőre drágábbak és kisebb kapacitásúak ezek az eszközök, mint egy merevlemez.