Sokan úgy menekülnek a Facebookról, mint egy süllyedő hajóról, mert nem akarnak belefulladni a cuki csecsemőkről és macskákról készült képekbe, vagy éppen a politikai fröcsögésbe és az áltudományos észosztásba. A közösségi hálózat egyik alapvető jellegzetessége, hogy a minket érdeklő tartalmak helyett a hozzánk közel álló emberek megosztásaiból válogat a hírfolyamunkba.
Ezen a helyzeten a Facebook is próbál változtatni az algoritmusok finomhangolásával, de azt azért mégsem mondhatja nekünk, hogy keressünk jobb barátokat, ha értelmesebb tartalmakat akarunk látni. A magyar kutatókból verbuválódott Linke azonban megbirkózna a feladattal. A volt osztálytársainkat és a rokonaikat ők sem fogják lecserélni, de hálózatelemző platformjukkal meg tudják mutatni nekünk azokat a tartalmakat, amiket a hozzánk hasonló emberek kedvelnek.
Amikor a Facebook-fiókunkkal belépünk a Linke rendszerébe, az algoritmusok megvizsgálják a korábbi lájkjainkat és megosztásainkat, és mindegyiket ellátják egy-egy névtelenített azonosítóval. Azt is elemzik, hogy milyen kapcsolat van a tartalmak között.
Ha például szeretjük a szóvicceket, a rendszerük megnézi, hogy a többi szóviccrajongó mi mást lájkolt még. Az általuk kedvelt tartalmakat fogja nekünk is ajánlani. Ugyanígy működik fordítva is: a Linke más szóviccelőknek is ajánlani fogja az általunk kedvelt tartalmakat. Ez a kapcsolat persze nem ilyen közvetlen, több ezer anonimizált link összetett kapcsolati rendszere határozza meg, hogy mely ajánlatok kerülnek a lista tetejére, és melyek a végére.
Az adatbázisból végül a tartalmak bonyolult kapcsolati hálózata bontakozik ki. Ebben ugyanúgy meg lehet találni a mindenki által érdekesnek talált központi témákat, ahogy az emberi közösségek kapcsolati hálójában is kimutathatók a központi figurák.
Az is megállapítható tudományos módszerekkel, hogy a legnagyobb online közösségekben, a legaktívabb lájkolók köreiben mi a legpoénosabb vicc – mondta Gayer Zoltán, a Linke egyik alapítója és kutatója, aki BKF-en is tanít. A tartalmak csoportosításával, klaszterekbe rendezésével korábban nem ismert virtuális közösségek jelennek meg, amelyek akár a társadalomkutató tudósok számára is érdekesek lehetnek.
Nekünk az tűnt fel az algoritmusok által kimutatott legnépszerűbb viccek alapján, hogy az Éjjel-nappal Budapesten és a Móricka magazinon szocializálódó társadalmi réteg lehet a legaktívabb viccmegosztó közösség. Rendkívül aktív a sportrajongó Trollfoci-tábor, akiket az alábbi térképen a vörös szín jelez, és a Szóviccblog olvasói (szürke) szinte teljesen beleolvadtak ebbe a csoportba.
Nagyon népszerűek Tibi atya viccei is (kék színnel jelölve), és az adatok elemzésével láthatóvá vált a Gayer által Napasztmek-kultúrának nevezett csoport: ők egy sajátos vicctípust kedvelnek (gyakorlatilag a Dolan-mém egy verzióját), amelyben az a lényeg, hogy Paintben megrajzolt groteszk képeket feliratoznak összekevert betűkkel (zöld szín). Az is meglepő eredmény, hogy ez a három fő csoport teljesen elkülönül egymástól, az emberek nem lájkolják az „ellentábor” vicceit.
Ahogy a barátaink megosztásaira épülő Facebook-hírfolyam is attól függ, hogy milyen barátaink vannak, úgy az algoritmusok által ajánlott tartalmat is erősen befolyásolja, hogy kik dobták be lájkjaikat a közösbe. A Linke adatbázisa most körülbelül hétezer ember lájkjaira épül. A fejlesztőcsapatnak az a célja, hogy kibővítse ezt a kört, ami által ők is pontosabb képet kapnak a Facebookon megosztott linkekről, illetve azok kapcsolatáról. A nagy taglétszám a felhasználóknak is jó, mert ettől lesz pontosabb a tartalomajánló rendszer.
Kíváncsiak vagyunk arra, hogy az Index.hu olvasóközönsége által lájkolt és megosztott tartalmak milyen irányba mozdítják el a linkek klaszterét, és egyáltalán generálnak-e bármilyen változást. Hogy ez kiderüljön, be kell lépni az oldalukra Facebook-fiókkal, és engedélyezni kell, hogy hozzáférjenek a lájkjainkhoz. A Linke hangsúlyozottan nem az emberek, hanem a tartalmak kapcsolatát kutatja, és névtelenül menti el az adatbázisába a linkek és lájkok hálózatát.