Csütörtökön és pénteken állt a bál a UPC-nél, miután az Externettel megszűnt a közvetlen kapcsolatuk a budapesti internetes forgalomcserélő központban, és ezzel sok népszerű tartalom elérhetetlenné vált a UPC hálózatáról. Ilyenek például az RTL Klub online sugárzott műsorai, melyek hiányán rengetegen kiakadtak, és az ebből fakadó frusztrációjukat a kábeles netszolgáltató Facebook-oldalán vezették le.
A UPC péntek reggel azt ígérte, hogy a helyzet meg fog oldódni, és mire megírtuk a cikkünket, valóban helyre is állt a kapcsolata az Externettel, újra élvezhető volt az RTL Klub adása. Katona Ádám, az Externet marketingigazgatója is megerősítette, hogy a BIX-en, vagyis a korábbi útvonalon indult újra az adatforgalom közöttük és a UPC között. Hogy mi késztette erre a UPC-t, azt Katona Ádám nem kívánta kommentálni.
Tegnap óta folyamatosan ígér a UPC egy visszajelzést, de annyit ma megtudtunk, hogy az Externettel már jó ideje vitáznak, és nem tudtak megállapodni az adatcsere mindenki számára elfogadható módjáról. Az Externet nem akarta a UPC által felkínált tranzitmegoldást használni, mert nem érte volna meg neki, a UPC-nek viszont a korábbi BIX-es adatcsere nem volt kifizetődő.
Az biztos, hogy hosszú távra nem sikerült megoldást találni. Bár a UPC szerint nem a netsemlegességről van szó, azt sem lehet kerek perec kijelenteni, hogy az adatforgalmi vitának semmi köze nincs az online tartalomszolgáltatáshoz.
A csúfos esetből sokféle tanulságot lehet levonni. Az egyik szerintünk az, hogy UPC-nek hamarabb el kellett volna gondolkoznia, hogy hová vezet majd a száz megabites hozzáférések piacra vezetése. A UPC egyik kifogása ugyanis az, hogy egyes szolgáltatók, amelyek az üzleti stratégiájukat a szerverek üzemeltetésére építik, a náluk elérhető tartalmakkal aránytalanul nagy adatforgalmat generálnak.
Csak azt ne mondják, hogy ezt nem látták jönni! A globális távközlési jelentésekben (amiket az Ericsson, Cisco, Akamai adnak ki) évek óta arról papolnak, hogy az online videóstreaming miatt
Már most vannak előrejelzések arra, hogy 5-8 év múlva mekkora lesz a globális adatforgalom, szóval van mire építeni a mostani és jövőbeli hálózatfejlesztési projekteket.
Az UPC egyik fő problémája igazából az, hogy nagyon erős hozzáférési szolgáltató, tehát rengeteg ügyfele van, aki fogyasztja a tartalmat. Ugyanakkor nincs neki kínálata, tartalomkiszolgáló szerverei, és emiatt nem igazán generál forgalmat más szolgáltatók előfizetői felé. Így nem is meglepő, hogy aránytalan a hálózati forgalma.
Egyáltalán nem tűnik logikusnak, hogy a UPC, amely az előfizetőinek évek óta kínál több mint száz megabites díjcsomagokat, közben nem fejleszti úgy a gerinchálózatát, hogy képes legyen olcsón kezelni az ügyfelei által generált adatforgalmat.
Az is totális tévedés, hogy a forgalmat a tartalomgyártók generálják. A valóság ezzel szemben az, hogy az adatforgalmat a UPC saját ügyfelei generálják a kattintásaikkal, mégpedig azért, mert az előfizetésük lehetővé teszi, hogy korlátlan adatforgalom mellett, másodpercenként 10, 50 vagy 100 megabites sebességgel szörföljenek.
Az RTL Klub elérhetetlenné válásával felmerült, hogy az online tartalomgyártók igencsak kiszolgáltatott helyzetben vannak. Webes szolgáltatásaikkal ugyanis egyetlen úton, a netszolgáltatókon keresztül tudnak eljutni a nézőikhez, felhasználóikhoz. Előző cikkünkben felvetettük, hogy a netszolgáltatók kvázi monopóliummal rendelkeznek, amíg tart az ügyfeleik hűségszerződése, hiszen ez idő alatt csak rajtuk keresztül érhető el a fogyasztó. Emiatt alaposan meg kell vizsgálni a netszolgáltatók minden olyan döntését, ami hatással lehet a kiszolgáltatott tartalomiparra.
A Nemzeti Média- és Hírközlési hatóság a kérdésünkre elmondta, hogy a nethozzáférések tekintetében csak a Telekomot, UPC-t és Invitelt vizsgálják, és hogy e három szolgáltatónál az ügyfelek 43 százaléka között két évre szóló határozott idejű szerződést, 33 százalék egy évre, és csupán az ügyfelek 24 százalékának van határozatlan idejű szerződése. Magyarán a netszolgáltatók igen jól bebetonozták magukat egy nagyon erős pozícióba. Eközben, ahogy megírtuk, a tartalomszolgáltatói oldalon teljesen őrül verseny zajlik, minden pillanatban a fogyasztó dönthet arról, hogy milyen weboldalt tölt be a böngészőjében.
A gerinchálózati kapacitásokat, magyarán azt az üvegszálas vonalat, amin az összes internetező adatlekérése áthalad, természetesen nem úgy tervezik meg, hogy mindenki egyszerre tudjon a maximális 10, 50 vagy 100 megabites sebességgel szörfölni. Nincs az a pénz, amivel ezt lehetővé tudnák tenni, és nem is lenne sok értelme. A szerverek sem tudják ilyen sebességgel kiszolgálni a lekéréseket, és az sem életszerű, hogy minden lakossági ügyfél egyszerre nézzen 10-15 full HD adást. A gerinchálózatot a használati statisztikák alapján tervezik meg, ez alapján bővítik. De amint írtuk, a forgalmi statisztikák változása nem lehetett váratlan vagy meglepő a UPC számára.
A magyar internet történelmének egyik sarokköve a Budapest Internet eXchange, a BIX, ahol a hazai netszolgáltatók egymáshoz kapcsolódnak; a Nagy Leállásig itt cserélt forgalmat egymással a UPC és az Externet is.
Az internet fejlődésének hajnalán még külföldi hálózatokon keresztül ment a forgalom, de körülbelül 20 éve felismerték, hogy sokkal olcsóbb és műszakilag megbízhatóbb, ha az adatcserét itthon intézzük el – mondta Angeli János, a BIX vezetője. A nonprofit BIX független módon működik, az adatcsere szolgáltatását önköltség alapon nyújtják. Egészen két évvel ezelőttig mindenki igénybe vette a BIX-et, de néhány szolgáltató rájött, hogy lenne jövedelmezőbb megoldás is. Ennek a folyamatnak voltunk most a szemtanúi.
Ha két szolgáltató nem kapcsolódik egymáshoz a BIX rendszerében, akkor kérhetnek egymástól hozzáférési díjat, vagy összekapcsolódhatnak nemzetközi vonalakon keresztül. A UPC pedig úgy gondolta, a rengeteg előfizetője jó alapot ad arra, hogy pénzt kérjen a tartalomszolgáltatók szervereit működtető netszolgáltató partnerektől.
Az Indexhez olyan információk jutottak el, hogy a kis és közepes magyar netszolgáltatók anyagilag jobban jöttek volna ki ebből a szituációból, ha egy nemzetközi IP-szolgáltató tranzitvonalára kapcsolódnak, és nem a UPC-nek fizetnek a közvetlen belföldi kapcsolatért. A nemzetközi vonalra úgyis szükségük van, az teszi lehetővé a külföldi hozzáférést, és egy kis kerülővel meglett volna a hozzáférés a UPC-hez.
Ezzel a kis kerülővel azonban visszakanyarodtunk volna a magyar net történetének kezdetéhez. A külföldi hálózaton átmenő forgalom valószínűleg olyan pocsék minőségű lett volna, mintha egyenesen Ázsiából neteznénk a magyar portálokon, mert nem sok magyar cégnek van pénze hipergyors, nagy kapacitású nemzetközi kapcsolatra.
Most ezt szerencsére megúsztuk, de nem lehetünk teljesen nyugodtak, mert az adatforgalom csak nőni fog, és ha a szolgáltatók ezután is csak a végpontok sebességére fognak fókuszálni, akkor lesznek még itt súrlódások a tartalomipar és a netes cégek között.
A UPC cikkünk megjelenése után reagált a történtekre. Közleményükben cáfolják, hogy direkt szüntették volna meg a hozzáférést az Externet tartalmaihoz csütörtökön.
A cég szerint az általuk lefolytatott gyors műszaki vizsgálat „megerősítette, hogy az említett oldalak nem a UPC hibája miatt voltak elérhetetlenek”. Mint írják, rendszeresen felülvizsgálják a hálózatuk adatátviteli kapacitását, ami „normális esetben” nem jár érzékelhető fennakadásokkal. A UPC szerint ezúttal is csak amiatt érzékelték a felhasználók az átkonfigurálást, mert „feltételezhetően nem történt meg az adatforgalom megfelelő tranzitútvonalakra való átterhelése” a tartalomszolgáltatók részéről.
A cég közölte, hogy soron kívül intézkedtek az elérhetetlenné vált tartalmak visszaállítása érdekében. Hozzáteszik, hogy meglepetéssel fogadták és visszautasítják, hogy szándékosan blokkoltak volna bármilyen tartalmat, mert a cég számára „továbbra is alapvető érték a netsemlegesség”.