Civil Körözési Rendszer néven új, közösségi alapokon nyugvó bűnüldözési lehetőséget indított egy magyar vállalkozás. A CKR lényege, hogy az elveszett vagy ellopott dolgainkat bejelentjük, és ha valaki megtalálja, a rendszer segítségével visszajelezhet. A hatóságot nem helyettesíti, de segíthet olyankor is, amikor a rendőrök meg sem akarnak mozdulni.
Nem igaz, hogy a 21. században nincs egy hely, ahova fel lehetne tenni, hogy mit loptak el tőlem!
– ez a kulcsmondat adta meg a kezdő lökést a korábban rendőrként, a közel egy évtizede magánnyomozóként dolgozó Pándi Ákosnak, illetve a vele együtt dolgozóknak ahhoz, hogy létrehozzák a Civil Körözési Rendszer nevű honlapot.
Pándi szerint kétféle ember van: akinek már lopták el valamijét, illetve akitől még csak el fognak lopni valamit. A lényeg, hogy előbb-utóbb mindenki belefut abba, hogy eltűnik a telefonja, a kocsija, a kutyája vagy (legrosszabb esetben) egy családtagja. Volt rendőrként pontos képe van arról, mennyit tud segíteni az ilyen, kis értékük vagy nagy munkaigényük miatt érdektelen esetekben a rendőrség, ugyanakkor azzal is tisztában van, mik azok a lépések, amiket megtéve akár mi magunk többet tehetünk a dolgaink előkerítéséért, mint amennyit a rendőrök általában tudnak vagy akarnak.
A Civil Körözési Rendszer lényege azonban nem csak annyi, hogy simán helyet ad arra, hogy az emberek feltöltsék az elveszett vagy ellopott cuccokat vagy családtagokat. A cél az, hogy az apróhirdetési oldalak mintáján indulva egy helyre hozzák ezt a speciális kereslet-kínálat viszonyt. „Az egyik oldalon vannak azok, akik felteszik, hogy mijük tűnt el, a másik oldalon viszont azok regisztrálhatnak, akiknél potenciálisan feltűnnek ezek az eltűnt dolgok.” Pándi szerint ugyanis fontos megérteni, általában olyan dolgok tűnnek el, amiket aztán el is lehet adni.
A rendszer tehát lehetőséget ad arra, hogy például bicikli- vagy autókereskedők, telefonboltok vagy épp bizományi üzletek regisztráljanak, de nem kell attól tartaniuk, hogy maga alá temeti őket a hirtelen érkező információhalom. Be lehet állítani, hogy valakit pontosan milyen bejelentések érdekelnek, így a használt autókkal foglalkozóknak nem kell gitárokat vagy kutyákat is nézegetniük. Pándi szerint ez két irányba vezethet el.
Egyrészt eleve jó, ha szűkül azok köre, akik tudtukon kívül lopott árut vesznek át, másrészt hamarabb előkerülhetnének a dolgok, ha valaki visszajelezne a rendszeren keresztül, hogy nála felbukkant valaki a nagyi nyakláncával. Pándi szerint persze ez az optimális jövő, de a lényeg, hogy az oldal képes lesz arra, hogy kiszolgálja az ilyen igényeket. Szerinte pont ez lesz az, ami miatt a CKR több lehet, mint a Facebookra kitolt körözések: amellett, hogy az adatbázis kereshető (a Facebookon akár 5 perc alatt is úgy eltűnhet egy megosztás, hogy sosem találjuk meg újra), egy platformra hozza azokat, akik az ilyen eseteknél érintettek lehetnek. „Ha valakinek tűnt már el valakije vagy valamije, az pontosan tudja, hogy hatalmas tenni akarás van az emberben ilyenkor, amit egyszerűen nincs hol levezetni.” Pándi szerint a CKR ezt az erőt csatornázza a megfelelő irányba.
A CKR-t szerkesztő csapat nem kizárólag arra próbál megoldást adni, hogy mit tegyünk, ha már bekövetkezett a baj. A fejlesztők külön blogbejegyzésekben hívják fel a figyelmet mindarra, ami segít megelőzni a problémákat, illetve igyekeznek egy helyre gyűjteni a tanácsokat, amik akkor segítenek, ha nehéz helyzetbe kerülünk. A későbbiekben akár a feladott esetekhez kötődő bejegyzéseket célzottan is kiajánlhatja majd a rendszer, hogy ne a neten kelljen keresgélni, mi a teendő, ha ellopják az autónkat vagy a telefonunkat. A blogon ezen kívül is lehet hasznos dolgokat olvasni, szakértők foglalják össze például, hogy mi a legokosabb dolog, ha valaki késsel támad ránk az utcán.
Bejelenteni valamit a CKR-en nagyjából olyan, mintha a netes apróhirdetést adnánk fel. Az oldal lekezeli, hogy keresünk vagy találtunk valamit, és a megfelelő kategóriákon keresztül, a lehető legegyszerűbben, pár kattintással és némi írogatással veszi fel a szükséges adatokat. A készítők arra is gondoltak, hogy egy ellopott autóban akár több tárgy, papírok, telefon is lehet, így ennek megfelelően is fel lehet adni a hirdetést. A hirdetés ingyen van, egész pontosan a kiemelésért kell fizetni, vagy ha valaki az alapmennyiségnél több képet akar feltölteni. Szintén fizetős az az SOS riasztás elnevezésű lehetőség, amikor a feladott hirdetés nem a napi gyűjtésben megy ki a bejelentett dolgok iránt érdeklődő cégeknek, hanem azonnal – így lehet esély például arra, hogy egy ellopott telefon adatai még a tolvaj előtt eljussanak az átvevőhelyként működő boltokba.
Pándi szerint bár a közösségi bűnüldözésre volt már próbálkozás, a CKR világszinten egyedülálló dolog lehet. Hamarosan Szlovákiában és Csehországban is elindítanák a szolgáltatást, hogy a nagyobb adatbázis nagyobb sikert adjon. Nehéz megmondani, hogy mekkora sikerrel dolgozik a rendszer – egyrészt még csak most indultak, másrészt csak ritkán lehet pontosan tudni, hogy az oldalon megtett bejelentés az, ami segített. A készítők pontosan tudják azt is, hogy egy telefon vagy egy autó csak a legritkább esetben kerül vissza a gazdájához, azonban pont emiatt számít minden apró plusz esély, amit az ember csak szerezni tud, ha már egyszer megtörtént a baj.
Persze a rendszer működése még csak most kezd összerázódni. Pándi szerint bár már most vannak olyan nagy cégek, akik figyelik a történéseket, az olyan nagy halak, akik lopott dolgok esetén azonnal az emberek eszébe jutnak (a netes apróhirdető- és használt autós oldalak, zálogházak) egyelőre még hiányoznak. „Egy darabig kerestük őket, de aztán rájöttünk, hogy jobb, ha elindítjuk a CKR-t, és ha lesz hozzá elég nagy lendület, úgyis csatlakozik majd mindenki, aki lát benne fantáziát” – mondta az oldal ötletgazdája.
A készítők igyekeztek mindenre gondolni. „Az ötletelés közben felmerült, hogy az emberek általában csak akkor jönnek rá, hogy se egy fényképük nincs az autójukról, se a telefonjuk adatait nem tudják, amikor ellopják tőlük ezeket.” Ezért kitalálták a trezor nevű funkciót: még azelőtt feltölthetjük a számunkra kedves dolgok adatait, hogy azokat valami baj érné. A külön jelszóval védett tartalmat – ha úgy hozza az élet – aztán egyetlen gombnyomással közzé is tehetjük, nem a durva stressz közben kell több évnyi családi fotót átnézni, míg találunk egy jó képet a kocsiról vagy a kutyáról, és az IMEI-szám miatt sem kell többet izgulni.
A másik, szintén újdonságnak számító lehetőség a Fürkész opció: itt beállíthatjuk, hogy mink tűnt el (Skoda Fabia, kombi, ezüst) és a CKR a legismertebb netes hirdetőoldalak kínálatát végigböngészve először 30, aztán naponta 10-10 új találatot küld, hátha benne van az, amit keresünk. Pándi szerint ez nem varázslat, a Google keresési szolgáltatásának jó felparaméterezéséről és automatizálásáról van csak szó, de olyan kényelmi funkciónak gondolják, amit semmiképp sem hagynának ki egy elveszett vagy lopott tárgyak keresésére specializálódott oldalról. „Magánnyomozóként is hasonló eszközökkel dolgozunk, miért ne adnánk bárki kezébe ezt a módszert?” – mondja a készítő, aki nem tart attól, hogy trollok szállják meg a CKR rendszerét. „A többi apróhirdetésekkel foglalkozó oldalt sem döntötték össze a névtelen eladók vagy a viccelődők, miért pont itt lenne súlyosabb a helyzet. Persze folyamatosan figyeljük is a beérkezett hirdetéseket.”
A fejlesztők hosszú távú célja nem a rendőrség leváltása, sőt, mint Pándi mondja, a lényeg pont az, hogy az emberek megtanulják, mi az a pont, amikor már tényleg érdemes bevonni a rendőrséget. „Ne a rendőröktől várjuk el, hogy kinyomozzák a dolgot, mert tudjuk, hogy elég kicsi az esélye, hogy sikerül nekik. Akkor szóljunk a rendőrnek, amikor már csak az van hátra, amit csak ő tud megtenni: hivatalosan intézkedni csak nekik van joguk, és ha valamire körözést adtak ki, azt is csak ők tudják visszavonni."
Tehát nem az önbíráskodás a cél, hanem az, hogy mindent bevessünk azért, hogy a nekünk kedves dolgaink visszakerüljenek hozzánk. Pándi szerint a CKR lényege az lenne hosszú távon, hogy ráébressze az embereket arra, hogy ők maguk is tudnak mit tenni ilyenkor, mindegy, hogy a keresés vagy a segítségnyújtás terén.
„Fontos belátni, hogy a rendőrök az ilyen kis értékű ügyeket nagyon nem tudják hatékonyan kezelni. Ráadásul van egy csomó dolog, amit az, akitől loptak, sokkal nagyobb sikerrel tud megtenni, mint egy rendőr. Például vajon kinek mondanak el többet a szomszédok egy betörésnél, nekünk, akit ismernek, vagy a fásult közegnek? A CKR is valami hasonlót tud: bedobjuk a nagy közösbe a bajunkat, hátha lesz valaki, aki segít. Persze, nyomozzanak a rendőrök is, de közben miért ne hagynánk, hogy egy direkt erre felépített hálózat is tegye a dolgát?”