A Google elleni trösztellenes vádak mostanra toronyba halmozódtak az Európai Bizottság előtt. Hivatalos vizsgálat indult ellenük, aminek a végén a Google-t akár hatmilliárd dollárra is büntethetik. Kérdés, hogy a konkurencia megfojtására és a monopolhelyzet kiépítésére vonatkozó vádak megállják-e a helyüket, de tény, hogy a Google-ből időközben olyan dinoszaurusz lett, ami nem akar kihalni, és egy csomó kárt okoz, ha beszabadul a porcelánboltba.
Európa történetének legnagyobb trösztellenes pere kezdődhet a Google ellen: több cég állítja, hogy a keresési találataik listázása befolyásolja a piaci versenyt. Az első panaszokat 2009-ben terjesztették az Európai Bizottság (EB) elé, de sokan már korábban is jelezték, hogy az üzletmenetükre kihat a Google algoritmusának működése. A hivatalos vizsgálatok 2010-ben kezdődtek meg.
Ha a keresési találatok listázásánál nem a relevancia, hanem a Google szempontjai szerint határozzák meg a sorrendet, az tényleg ronthatja a cégek üzleti gyakorlatát. A vádirat arra is kitér, hogy a Google visszaél a helyzetével, és elég lazán értelmezi a termékkeresőre vonatkozó saját szabályzatát, miközben megkövetelik a konkurensektől a betartását, ezzel hátráltatva a kisebb cégek növekedését. Az üzleti modell ellentmond a kereső működési elvének, mert így
Tekintsünk el attól, hogy egy keresőnek mennyire tesz jót, ha a működésének nem a hatékonyság az elsődleges szempontja. Sokkal érdekesebb, hogy mennyit árthat a roppant népszerű Tripadvisornak, ha utazási információk után kutatva nem őket, hanem a Google Travel, a Google Flight Search és a Google Maps ajánlásait találjuk meg elsőként. Az Axel Springer, az Expedia, a Tripadvisor és a Yelp képviselői azt állítják, hogy mindannyian megszenvedik a Google gyakorlatát.
A Google azzal védekezik, hogy az érintett cégek eredményei nem ezt tükrözik. A Yelp például az első számú keresőmotorként hivatkozik saját magára, és az elmúlt négy évben 350 százalékkal nőttek a bevételeik. Ugyanennyi idő alatt a Tripadvisor is megduplázta a sajátját. Az Expedia 67 százalékkal nőtt, és – mondja a Google – a befektetőiknek is dicsérték a Google Hotel Findert, ami szintén hozzájárult a növekedésükhöz. Nem beszélve az Axel Springerről, amely épp a piaci innovációs lehetőségekre hivatkozva szállt be a francia keresőmotor, a Qwant fejlesztésébe.
Ha ez még nem lenne elég, a Techdirt cikke megmutatja, hogy az ügybe be lehetett vinni még két csavart. A vádiratban az áll, hogy
És? Ez vegytiszta kapitalizmus; mi baj van ezzel Magyarországtól nyugatra? Az, hogy a Bizottság szerint a Google tönkreteszi az úgynevezett vertikális konkurenciáját – vagyis azokat a cégeket, amik nem a böngészőpiacon, hanem a szolgáltatások piacán versenyeznek vele. Mivel a Google ebben a helyzetben egyszerre kereskedő (saját alkalmazások, hirdetések) és szolgáltató (keresőmotor), a találati lista manipulálása piactorzításnak számít. Ha az EB emiatt elítéli a Google-t, az abszurd módon azt is fogja jelenteni, hogy a Google-t megbüntették, mert nem volt hajlandó a saját konkurenseit reklámozni.
De ez még nem minden. A Google egy blogbejegyzésben azzal védekezett, hogy
Igen, tényleg ezt mondták. A németországi adatforgalom elemzése szerint nem túloznak: a Google Travelre tényleg kevesebben kattintanak, mint a Booking.com-ra vagy a Tripadvisorra, és a Google Shopping forgalma is elhanyagolható az Ebayhez vagy az Amazonhoz képest. Viszont a Google kényelmetlen helyzetbe került: vagy elismerik, hogy a keresési találatok rendezése az ő javukat szolgálja (és igazolják a modelljük hatékonyságát), vagy bevallják, hogy hülyeség az egész (tehát azzal védekeznek, hogy a módszerük azért nem káros, mert nem működik). Inkább az utóbbi mellett döntöttek.
Margarethe Vestager, az Európai Bizottság versenyjogi biztosa szerint az ítélet várhatóan precedenst fog teremteni, tekintettel a felgyülemlett panaszok számára. Azt is megjegyezte, hogy azért is vizsgálatot indíthatnak a Google ellen, hogy a repülőjáratokra és szállodákra rákeresve sokszor a Google Maps térképrészleteit kapjuk meg keresési eredményként. Több panasz érkezett a Google adatkezelési gyakorlatával kapcsolatban is, illetve a Bizottság a hirdetőkkel kötött megállapodások után is érdeklődik.
Az EB az elmúlt öt évben háromszor is megpróbálta rendezni a vitás eseteket. Az első két alkalommal a felek nem tudtak megegyezni: az érintettek szerint a Google módosítási javaslatai nem sokat változtattak volna a helyzeten. A Google felajánlotta, hogy javítani fogja a konkurensek felbukkanási arányát a keresésekben, de az ötletnek olyan negatív fogadtatása volt, hogy inkább el is vetették. A Bizottság ezután hivatalosan is benyújtotta a keresetet, és trösztellenes eljárást indított a Google ellen.
A Google-nek 10 hete van, hogy válaszoljon a vádakra. Ezalatt hozzáférhet az EB által összegyűjtött aktákhoz, pontosan megtudhatja, hogy mivel vádolják, és tisztázhatja a helyzetet; a Bizottság csak ezután fog döntést hozni. De ha a Google érvei nem lesznek elég meggyőzők, milliárdos nagyságrendű büntetést is kaphatnak. Az uniós jog szerint egy vállalatot akár az éves bevételének 10 százalékára is lehet büntetni, és Vestager nem zárta ki, hogy a Google is maximális büntetést kaphat. A cég tavalyi bevételeivel számolva ez hatmilliárd dollárt jelentene.
Valószínűtlen, hogy ennyit kéne fizetniük; ha mégis, az új rekord lenne a kontinensen. Az EU-ban az Intel fizette minden idők legnagyobb pénzbírságát: 2009-ben 1,1 milliárd dollárra büntették őket. A monopólium kiépítésével megvádolt Microsoftnak összesen 2,3 milliárd dollárt kellett fizetnie, de ez az összeg több ítéletből adódott össze.
A Google-t valószínűleg utasítani fogják, hogy változtasson a keresési találatok megjelenítésén, és hivatalos úton ellenőriztetik, hogy betartják-e az előírásokat, további büntetéseket helyezve kilátásba, ha nem tanulnak a szép szóból. De nem biztos, hogy ez helyettesíti a pénzbírságot. Könnyen lehet, hogy a Google-nek változtatnia és fizetnie is kell – a kettő nem zárja ki egymást.
Kézenfekvőnek tűnik az összevetés a Microsoft kontra EU-perrel; elvégre két techmogulról van szó, akiknek az európai befolyása akkorára nőtt, hogy az már a piaci versenyt veszélyeztette. És a Microsoftnak is óriási büntetést sóztak a nyakába.
A Microsoftot a kilencvenes évek végén azzal vádolták, hogy a Windows mellé adott Internet Explorerrel monopolhelyzetet akar teremteni a böngészőpiacon. Végül milliárdos büntetést sóztak a nyakukba, de a Google helyzetéhez viszonyítva fontos különbség, hogy ekkorra már a piac is korrigált: az Explorer részesedése csökkent, és azóta nemcsak hogy jelentéktelenné vált, de még a Microsoft is lemondott róla.
A mostani helyzet viszont más. A Comscore felmérése szerint az Egyesült Államokban a Google részesedése csak 64 százalék a böngészőpiacon; mellettük labdába rúghat a Microsoft Bing (20 százalék) és a Yahoo (13 százalék) is. De ezek amerikai számok: a Yahoo mindig az Államokban volt igazán erős, és a Bing sem tudott akkora adatmennyiséggel dolgozni, mint a Google. Nem csoda, hogy az európai pécék 90-95 százalékán a Google keresőjét használják, ahogy ezek után az sem, hogy konkurencia nélkül ekkora dinoszaurusszá híztak.
A döntéshozókat valószínűleg az is zavarja, hogy nem látják, mitől változna meg a mostani helyzet. A Microsoft-per a kilencvenes években kezdődött, és csak 2008-ban született meg az ítélet; ezalatt az Internet Explorer mellett feltört a Mozilla, a Google és az Opera is. A Microsoft veszített a böngészőpiaci dominanciájából, mire a per lezárult, de a Google egyeduralmát semmi nem ingatta meg.
A jövőben ez még megváltozhat. A Yahoo nemrég kötött együttműködési megállapodást a Mozillával, és a Microsoft is a Binget fogja használni az összes okostelefonján, tabletjén, játékkonzolján és asztali számítógépén. Idén lejár a Google és az Apple megállapodása is, így a Safari böngészőben sem a Google lesz az alapértelmezett kereső. A konkurencia, ha akarja, most vághat egy szeletet a tortából.
Az Európai Bizottságnak viszont nemcsak a keresési találatokkal, hanem az Androiddal kapcsolatban is vannak kifogásai. A Google a felhozott vádak ellen többek között azzal védekezett, hogy hiába ekkora az erőfölényük az asztali böngészők piacán, ha a mobilnet korában mindannyian olyan digitális asszisztenseket használunk, mint a Siri vagy a Cortana, és a kereséseket is sokszor egyből az Ebay vagy az Amazon oldalán indítjuk.
(Találós kérdés: vajon jó ötlet azzal érvelni, hogy az asztali böngészők piaca kevésbé fontos a mobilosnál, ha ezt az érvet pont az a cég dobja be, akik a mobil operációs rendszerek piacának több mint 80 százalékát uralják – világszinten?)
Hasonlóan a Google keresőjéhez, az Androidnak is az a baja, hogy túl nagyra nőtt. Az Android népszerűségének fő oka, hogy – szemben az Apple IOS-ével – nyílt forráskódú szoftver, bárki felhasználhatja. Mivel egy közös operációs rendszeren ugyanazok az alkalmazások futtathatók, és így a mobilgyártók is megúszhatják a szoftverfejlesztést, természetes, hogy sokan választották az ingyenes Androidot a saját fejlesztésű, inkompatibilis rendszerek helyett.
De hogy indíthatnak egy nyílt forráskódú szoftver miatt trösztellenes vizsgálatot? Ez attól függ, hogy melyik Androidról beszélünk, ugyanis kettő is van belőle:
Kiegészítő alkalmazások nélkül a hardvergyártóknak saját ökoszisztémát kellene kiépíteniük, saját androidos alkalmazásokkal. A nagyobb gyártók, mint a Samsung vagy a Sony próbálkoztak is saját film-, zene- és játékszolgáltatásokkal. Aki ezt nem engedheti meg magának, jobban jár az előre telepített alkalmazásokkal.
A Bizottságot most az érdekli, hogy a Google
Hiroshi Lockheimer, az Android fejlesztési vezetője szerint az ilyen megállapodásoknak többnyire technikai okai vannak. Az anti-fragmentation agreement, azaz a széttöredezettség visszaszorítása elfogadható magyarázatnak tűnik; az Androidnál sok problémát okozott a készülékek különbségéből fakadó inkompatibilitás, így érthető, ha megpróbálják lenyesni a vadhajtásokat.
Lockheimer a témával foglalkozó bejegyzésben azt is leírta, hogy az Androidnak köszönhetően 18 ezer különböző eszközön futtatható elképesztő mennyiségű alkalmazás, amiknek a fejlesztői tavaly hétmilliárd dollár bevételhez jutottak a Google Play Store-on keresztül. Ráadásul a Google közvetlen riválisai – a Facebook, az Amazon, a Microsoft Office és az Expedia – szintén saját androidos alkalmazásokat fejlesztettek, amiket a gyártók gyakran előre telepítenek; erre jó példa a Samsung S6, amire előre telepítették a Microsoft, a Google és a Facebook saját appjait.
A Google leghíresebb terméke még mindig a keresője, de az elmúlt évtizedben már okostelefonokkal, laptopgyártással, önjáró autókkal, műholdas űr-internettel, közösségi portálokkal, valamint térkép- és emailszolgáltatással is foglalkoztak. Az ingyenes, jó minőségű szolgáltatásaik miatt még a Microsoftnál is dominánsabb piaci szereplővé váltak, de most úgy tűnik, hogy ez lehet a vesztük is:
Ami a Google-nek csak a keresési találatokból befolyó aprópénz, az más cégeknek a megélhetést jelenti. Nyilván könnyebb szolidaritást vállalni a tönkrement zokniboltja miatt síró kisboltossal, mint a zokniboltot tönkretevő plázatulajdonossal – akkor is, ha a vásárlókat az utóbbi szolgálja ki jobban. Végső soron ez számítana, és ez kellene, hogy érdekelje az Európai Bizottságot is.
Még nem látni, hogy mi lesz az ügy végkimenetele. A tárgyalások évekig húzódhatnak, és rekordösszegű pénzbírság éppúgy lehet az ítéletből, mint súlyos elmarasztalás. Valószínű, hogy valamelyik vádpont megáll majd a bíróság előtt; mostanra túl sok panasz gyűlt össze a Google ellen. A cég helyzetét tovább nehezíti, hogy Vestager foglalkozott már a Gazprom üzleti gyakorlatával, vagy a luxemburgi adóelkerülésekkel, és a Google-től sem fog hanyatt esni; akik ismerik, azt mondják róla, hogy nem kimondottan túsztárgyaló típus.