A repülőgép-hordozók futópályája igen rövid; a ma rendszerben álló vadászgépek többsége nem tudna felgyorsulni a felszálláshoz a katapult segítsége nélkül. A sikeres felszálláshoz egyébként is képzett pilótákra van szükség, hogy a méregdrága repülőgépek ne zuhanjanak az óceánba öt másodperccel a felszállás után.

Az amerikai haditengerészet évtizedeken át használta a gőzkatapultot, de egy új fejlesztéssel ezt is modernizálhatják. Az új rendszer elektromágneses elven működik, és már tesztelik is a Gerald R. Ford repülőgép-hordozón. A katapultot nem véletlenül hívják így: nagyjából ugyanolyan mechanikai elvek szerint működik, mint a középkori megfelelője, csak nem várostromnál hajigálnak vele bazi nagy kőtömböket, hanem vadászgépeket állítanak vele röppályára.

A gőzkatapult hátránya, hogy a sűrített gőz erejét használja, de a szükséges gőznyomás elérése némi időbe telik; amíg erre várnak, a hajóról nem szállhatnak fel újabb gépek. Az elektromágneses katapultnál a gépet előrelendítő kábelek síneken futó csúszkákhoz csatlakoznak: indításnál ezek villámgyorsan végiggördülnek a síneken, és a gépet is magukkal rántják. A repülőgép saját motorjai és a szél együttes ereje így már a levegőbe emelhetik a gépet, és kevesebbet kell várni az egyes indítások között.

A haditengerészet már 2010 óta teszteli az elektromágneses katapultot, de a Ford osztályú repülőgép-hordozókon csak most próbálták ki. A hatalmas tömegű, vörös tesztszánnal végzett kísérletek azt mutatják, hogy a katapult simán a levegőbe juttathat egy gépet - a szán csak azért zuhant a tengerbe, mert nincs se szárnya, se motorja. De a röppályából így is látszik, hogy micsoda ereje lehet a katapultnak.