Mintha éppen leszálláshoz készülődött volna, úgy nézett ki az az ősrégi Cessna 172-es, ahogy egy állványra rögzítve, 25 méteres magasságban lebegett a NASA virginiai kutatóközpontjában. A kutatók azért emelték fel, hogy ledobhassák, és leteszteljék a géptestben elhelyezett vészjeladókat.

A repülőgépeket 1973 óta kezdték felszerelni az ELT (emergency locator transmitter) elnevezésű jeladókkal, hogy megkönnyítsék a mentőalakulatok munkáját. Még ha nincs is sok esély arra, hogy valaki túléljen egy légikatasztrófát, már az is valami, hogy legalább a roncsokat megtalálják.

A NASA célja a kísérlettel, hogy javítsa az ELT-k minőségét, megbízhatóságát, mert az eszközök elég gyakran meghibásodnak. Ahogy a vizsgálat vezetője, Chad Stimson fogalmazott, nem megfelelő a specifikáció az eszközt érő vibrációval és a tűzállósággal kapcsolatban, emellett gond van az automata aktiválással és a telepítéssel is.

AZ ELT-nek elvileg a repülég becsapódását követően 50 másodpercen belül le kell adnia egy jelzést, amit műholddal érzékelnek, és továbbítják az adatokat - köztük a repülőgép földrajzi koordinátáit - a mentőalakulatoknak. A NASA azt szeretné elérni, hogy a jeladó-rendszert és annak összetevőit továbbfejlesztve nőjön a sikeres mentések aránya.