Több hónapig tartó huzavona után végre eldőlt, hogy Franciaország tényleg nem szállítja le Oroszországnak a már legyártott hadihajókat, és eláll attól is, hogy még legalább kettőt megépítsen, ahogy az az eredeti megállapodásban szerepelt. De egyáltalán miért gyártanak hajót a franciák az oroszoknak? Miért ne adhatnák oda? Mire jó egyáltalán egy helikopterhordozó? Mi van, ha az oroszok eleve nem is akarták a hajókat?
Komoly vargabetűket leíró történet volt mindig is az, hogy Oroszország Franciaország segítségét kérte ahhoz, hogy új hadihajótípust vezethessen be. A Mistral hajóosztályt a franciák találták ki és rendszeresítették korábban.
A hajó nehezen összevethető más repülőgép-hordozóval vagy hadihajóval: közvetlen fegyverzete, védelme, páncélozottsága szinte alig van, viszont igen sokoldalúan alkalmazható fegyveres konfliktusok idején. 16-35 helikopter, akár negyven harckocsi és 900 katona fér el rajta, és ezeket ráadásul rövid idő alatt képes partra juttatni. A hajón van nagy kapacitású, 69 ágyas kórház, ez egyes becslések szerint akár egy 20 ezer fős várost is képes lenne ellátni.
Szakértők szerint egy ilyen hajó szinte bármilyen, víz közelében lévő hadszíntér, illetve misszió esetében jól jöhet. Márpedig ha hinni lehet az elemzőknek, a következő 20 évben a Csendes-óceán, a Földközi-tenger keleti része, illetve az eurázsiai földrész északi partvidéke, vagyis a sarkkörön túl lévő vízterületek jelentik majd a fő háborús gócpontokat, ahol egy ilyen, felderítésre, járőrözésre, tengeralattjáró-elhárításra és gyors csapásmérésre alkalmas jármű igen jó szolgálatot tesz majd.
Az orosz média először 2009 augusztusában írt arról, hogy az ország meglehetősen szokatlan módon nem saját gyártású hadihajókkal tervez, hanem a franciáktól rendelne fegyvert. Ez a mértékű hadiipari import igen meglepő volt – bár az oroszok rendszeresen alkalmaznak francia alkatrészeket, például kijelzőket a haditechnikai iparukban, komplett hajót rendelni elég meredek ötletnek tűnt. A NATO egyes tagországai, főleg az Oroszországgal szomszédos balti országok, illetve a lengyelek azonnal jelezték, hogy nem annyira örülnek a dolognak, és az USA sem nézte jó szemmel, hogy a franciák végül 2010 novemberében aláírták a szerződést.
A vállalás elég összetett volt. Az első két hajóért 1,37 milliárd eurót kértek, de a megállapodás szerint az oroszok francia segítséggel további két hajót építhettek volna, viszont azokat már Oroszországban.
Vajon mi szüksége volt a franciáknak erre az üzletre, és miért pont tőlük vásároltak az oroszok?
A kérdések megválaszolásához kicsit mélyebbre kell ásni a hadiipari összefüggésekben. A franciák ügyében annyira nem is, elég, ha tudjuk, hogy a francia gyártócég, az STX 33 százalékban állami tulajdonban van, vagyis az államnak elemi érdeke volt, hogy a három legyártott saját hajó után ne kelljen szélnek ereszteni a dolgozókat. Az adatok szerint a francia hajógyártás évente 1,4 milliárd euró értékben kap kereskedelmi és civil, illetve 2 milliárd euró értékben hadiipari megrendelést. Nyilván igent mondtak, mikor egyetlen üzlettel kereshették volna meg ennek tekintélyes részét.
A másik indok, hogy ha megrendelés hiányában leállnak a gyárak, az már középtávon is azt jelenti, hogy az ország elveszíti az adott gyártási képességet. A szakembereket felszívja az ipar (vagy épp nyugdíjba mennek, esetleg meghalnak), a munkásokat szélnek eresztik, a gyártósorokat beolvasztják és más gyártósorokat építenek belőlük. Vagyis a franciák azért is örültek a megrendelésnek, mert ez azt jelentette, hogy még jó pár évig biztosítva volt, hogy tényezők maradjanak a világ hadihajóiparában.
Az oroszoknak ennél sokkal komolyabb indokaik voltak, bár ez már inkább csak találgatás. Abból kiindulva, hogy az orosz ipar általában nem vesz, hanem gyárt, komoly meglepetés volt 2009-ben, hogy mégis az előbbi történt. Elemzők szerint az, hogy az oroszok vásárolnak gyártás helyett, azt jelezte, hogy az oroszok nem tudtak ilyen, 20-40 ezer tonnás hajót gyártani. Hogy ez azért van, mert az ország hadseregének szinte nulla tapasztalata van partraszálló hadműveletek terén, vagy mert egyszerűen nincs meg az a technológia, ami a Mistralhoz hasonló, speciális hajók gyártásához kell, tulajdonképpen mindegy is. Mindegy, mert az oroszok megoldották a dolgot: egyszerűen vettek pár hajót külföldön, és a szerződésbe is beleírták, hogy a gyártás közben a terveket és a technológiát is megkapják.
Ez a valóságban azt jelentette, hogy a hajók ugyan francia felügyelet alatt épültek, de közben folyamatosan ment az oroszok képzése is. Mikor az ukrajnai események miatt bevezetett embargók miatt először felmerült, hogy a hajókat végül mégsem szállítják le, érdekes helyzet alakult ki.
A két, már tulajdonképpen kész hajót, a Valgyivosztokot és a Szevasztopolt ugyanis senki nem tudja használni, csak az oroszok. A hajóosztály ugyan Mistral, de ezen belül rengeteg olyan apró változtatás kellett az orosz rendszerek (és itt most a fegyverzettől kezdve a meghajtásig, a radarokig és a kommunikációig elég sok mindenre lehet gondolni) miatt, hogy a hajót szinte az alapoktól kellene újraépíteni ahhoz, hogy NATO-kompatibilis eszközöket lehessen beléjük szerelni. A mostani hírek ráadásul arról is szólnak, hogy a franciák visszafizetik a hajók vételárát, de még azon sem lepődik majd meg senki, ha az ilyenkor megszokott menetrend szerint a megrendelő súlyos kárpótlási igényt lengetne be.
Vagyis pillanatnyilag ott tartunk, hogy a franciák ott állnak két használhatatlan hajóval, mínusz legalább, 1,4 milliárd euróval, és egy minden valószínűség szerint a csőd szélére jutó nagyvállalattal. Az oroszok? Hát, valószínűleg ők sem örülnek annak, hogy végül nem kapták meg a hajókat (például már elkezdték gyártani a hajókra szánt Ka-52-es helikoptereket), cserébe viszont megkapták a tudást, kiképezték az embereiket, vagyis úgy váltak ismét képessé a hajóépítésre, hogy közben egy fillért sem vesztettek az üzleten.
Egész pontosan megkapták a tudás nagyjából felét, ugyanis csak a hajó hátsó felének, vagyis tatjának gyártásfolyamatát ismerték meg, a teljes dokumentációt az első két hajó sikeres leszállítása után adták volna át a franciák. Viszont tatot már jól tudnak építeni az oroszok, hiszen az első orosz Mistral, a Vlagyivosztok felét Oroszországban, Szentpéterváron építették, onnan szállították a franciaországi Saint Nazar kikötőbe.
Egyes francia források szerint ráadásul a hajókat egyszerűbb és olcsóbb lenne most azonnal elsüllyeszteni, mint évtizedekig várni a dologgal, és aztán ugyanezt megtenni. A két hatalmas hajó ugyanis nem marad meg csak úgy, felügyelet nélkül, a kikötői díj, a fenntartás és az őrzés pedig állítólag havonta kétmillió eurót emésztene fel. Ezt a nehezen ellenőrizhető, kicsit hihetetlen adatot kell összehasonlítani egy másikkal, amely szerint a két hajót feldarabolni és elsüllyeszteni már 20 millióból is sikerülne.
Hogy a végső megoldás mi lesz, talán még senki sem tudja. Két érdekesebb lehetőség van még. Az egyik egy korábbi javaslat az USA-tól, miszerint a NATO vegye meg a hajókat. Ez egy szempontból nem hülyeség, mégpedig azért, mert a NATO világrendőrségi szerepéhez jól jönne egy ilyen sokoldalú hajó. Viszont minden más szempont alapján elég rossz az ötlet: arra nem tért ki az indítvány, hogy pontosan hogy fizessen a NATO a franciáknak, illetve nem kizárt, hogy a jövőben még visszaüt a tény, hogy a hajók hátulját az oroszok építették.
Az utolsó, egyelőre szintén csak ötletpetárda-jellegű lehetőség Kína. Egy elemző szerint a kínaiaknak a hajó szerepköre is fekszik, hiszen nekik is van egy csomó sziget és hosszú, ellenőrizendő partszakasz, aminél jól jönne egy ilyen jármű. Az orosz szempontok alapján megtett átalakítások sem okoznának nagy gondot, hiszen az eszközeik vagy sokban hasonlítanak az orosz megoldásokhoz, vagy konkrétan orosz technikát használnak.
Persze ez még csak találgatás, hiszen nehezen állítható, hogy picit is jobban járna a világbéke, ha Oroszország helyett Kína csapna le a hajókra. Valószínűleg az USA mellett Japán is azonnal tiltakozni kezdene. És a legnagyobb duplacsavart még nem is említettük, mert elképzelni is nehéz: mi lenne, ha a kínaiak csak azért vennék meg a hajókat, hogy aztán eladják azokat az oroszoknak?