Az emberek többsége egyetlen tulajdonságra kíváncsi, ha fényképezőgépet vásárol, mégpedig arra, mennyit tud a gép zoomja. A Nikon erre az igényre ad elég komoly választ az új, 83-szoros nagyításra képes Coolpix p900-zal, ami valóban az a gép lehet, amit a legtöbben keresnek. Még akkor is, ha használat közben bőven akad kevésbé jó tulajdonsága is.
Minden idők legsikeresebb és leghatékonyabb fényképezőgép-reklámja volt, amikor a Nikon úgy mutatta meg, mit tud az új, Coolpix p900-as, hogy lefilmezték, mi történik, mikor ráközelítenek vele a Holdra. Az eredmény elképesztő, a 83-szoros optikai zoom olyan közel hozza a Holdat, ahogy csak a csillagásztávcsövek szokták. Elkértük tesztre mi is a gépet, hogy kiderüljön, mit tud akkor, ha nem a Holdat kell vele fotózni.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a gép nem apróság. Jó, tudtuk, hogy nem kompakt, és nyilván a 2000 milliméteres gyújtótávolságot adó lencsesornak is el kell férnie valahol, de ettől még tény: a p900-as akkora, mint egy tükörreflexes gép egy közepes nagyítású objektívvel. Szerencsére nem olyan nehéz, és a jól kialakított markolat kényelmes fogást ad az átlagos tenyérméretűeknek, annyira, hogy a teszt alatt fel sem szereltük a nyakpántot a gépre.
De kit érdekel a méret, amikor már az első fotók is megmutatják, milyen elképesztő tudású fényképezőgépről van szó. A 2000 milliméteres fókusz persze játék a számokkal, valójában az érzékelő mérete miatt nő meg ennyire a valóságban inkább 350 milliméter közeli érték, de kit érdekel, amikor az ember kiáll az ablakba, elkezd zoomolni, és ez történik a végén:
A Nikon nagyon jól ráérzett arra, hogy az emberek legnagyobb többsége a minél nagyobb, de torzítástól mentes nagyítást várja el a fényképezőgépektől. A p900-ast erre az egy igényre építették rá, és bár a célt elérték, azért van pár dolog, amit út közben el kellett hagyni. Az első, ami már pár óra használat után feltűnik, hogy a gép lassan zoomol, sőt, ha felfelé tartjuk a kamerát, hallani lehet, ahogy az objektívet mozgató motor szenved a súly alatt. Sokkal jobb lenne, ha nem kizárólag elektronikusan lehetne tekerni a zoomot, de kézzel is, bár valószínűleg nem véletlen, hogy a gyártó nem így tervezte a gépet.
Szintén elég lassú és pontatlan az automata fókusz. Mivel adja magát a dolog, szívesen próbáltam volna madarak fotózásával tesztelni a gépet. Rendszeresen előfordult, főleg kisebb madarak esetén, hogy nem a madáron, csak jóval azon túl talált fókuszt a gép. Van ugyan lehetőség a fókusz kézi állítására, de elég körülményesen. Kattintson, galéria nyílik!
Hogy a negatívumoknál maradjak, meg kell említenem még, hogy a gép nem szereti, ha nem elég világos környezetben dolgozik. A nem elég világos már a szobán belüli fényviszonyokat is jelentheti, az automata beállítások nagyon hamar felrántják a fényérzékenységet befolyásoló ISO-értéket az egekbe, amitől viszont a kép lesz csúnyán szemcsés. Ha az ISO-t nem bántja a gép, akkor meg a záridővel babrál annyit, hogy bemozdult kép az eredmény. Ez az egész tulajdonképpen akkor válik zavaróvá, ha valamit gyorsan le akarunk fényképezni, ahogy én is próbáltam a teszt alatt a szemem láttára összeverekedő krokodilok láttán az állatkertben. Ráadásul bár van egy kihajtható kijelző, a kis bemozdulások nem jönnek ki rajta, így sokszor már csak otthon vesszük észre, hogy nem lett az igazi a kép.
Viszont még a fenti hibák ellenére is ki kell mondani, hogy ez a gép pont az, amire a - fotós szempontból - átlagember mindig is vágyott. Elképesztő, már-már ijesztő erősségű zoom van benne, méterekről tudunk vele virág körül döngicsélő méhecskéket, útpadkán hűsölő gyíkot, a fészkéhez ágakat gyűjtő galambot, jó három kilométer magasan repülő utasszállítót, vagy épp egy óriási hagymát rágcsáló gyereket fotózni vele. Anélkül kerülhetünk közel a témához, hogy megzavarnánk, vagy akár csak sejtené bárki, mennyire mindent látni a kezünkben tartott géppel.
Főleg akkor kezdi el értékelni az ember ezt a zoomot, ha tudja, hogy milyen más lehetőségei vannak, ha ilyen nagyítással akar fotózni. Ahogy már említettem, a 2000 milliméter egy kis trükközéssel jön ki, a trükk lényege, hogy a profi gépekhez, egész pontosan azok nagy méretű érzékelőjéhez képest arányítják a tudást. Ha tökig kicsavarjuk a zoomot a p900-ason, az olyan, mintha 2000 milliméteres objektívet tennénk egy profi tükörreflexes gépre. Hirtelen nem is vagyok benne biztos, hogy létezik-e kereskedelmi forgalomban ekkora objektív, és nem is kell megnéznem, mert azt viszont tudom, hogy a 600 milliméteres objektívek (amelyek ráadásul fixen 600 milliméteresek, nincs bennünk zoom) simán 3-4 millió forintba kerülnek.
Nyilván sokkal jobb minőségű képet lőnek, mint a p900-zal lehet, de tesztünk alanyát nem is feltétlenül a profi természetfotósoknak szánták, hanem azoknak, akiknek ér 200 ezer forintot, hogy bármit bárhonnan le tudjanak fotózni. Fontos, hogy már a dobozból kivéve az legyen az első dolgunk, hogy kikapcsoljuk a digitális zoomot a gépen, mert még így is képes marad az eszköz arra, hogy olyan dolgokról lőjön szuperközeli képeket, amelyek alap nagyításon nem is látszanak.
Hogy egy nyaralás alatt mire lehet kihasználni ezt a tudást, azt azzal modelleztük, hogy sétálgattunk pár órát az állatkertben a géppel. Voltak helyzetek, ahol nem teljesített jól a gép, de ilyenkor jött ki igazán, hogy a tervezők egy csodára lőtték be a terméket, nem az összesre, amit az emberek szeretnének. Így is sikerült portrét lőni az óriási keselyűkről, apró földikutyákról, pillangókról (és ha nem lett volna olyan koszos a kennelüket szegélyező plexikerítés, még az oroszlánokról és tigrisekről is lehetett volna jobb képeket készíteni).
Nem a gép hibája, de érdemes felkészülni viszont arra, mit is jelent a 83-szoros nagyítás. Például azt, hogy nagyon leszűkül a látómező, a világból nagyjából egy tenyérnyit látni csak a gép keresőjébe nézve. A hatalmas zoom következménye az is, hogy a legkisebb mozdulattal is hatalmasat rántunk a képbe, így érdemes gyakorolni, hogy az exponálásnál a gomb lenyomása ne hozza magával azt, hogy az eredeti célpont egy része kivándorol a képből. Érdemes állványt használni, vagy valami fix dologra letenni a gépet (utóbbit segíti, hogy a tervező nem felejtett el a vázzal egy szintben lévő talpat tenni az objektív aljára is). Mivel gépben van wifi, okostelefonos alkalmazásból is elsüthetjük a letett gépet. A Nikon WMU nevű appban a zoomot is vezérelhetjük, ráadásul ingyen van, mindenképp használjuk ki a lehetőséget.
A gép se nem olcsó, se nem drága. A zoomképesség simán megéri az árát, de bőven van olyan hiányossága, amit egy továbbfejlesztett változatban szívesen látnánk kijavítva. Az egyik ilyen a manuális vezérlésből (valószínűleg technikai okokból) kispórolt lehetőségek egész sora. A legfájóbb a záridő irányításának korlátja volt, 15 másodperc volt a leghosszabb, amit be tudtunk állítani. Belépő szintű tükörreflexes gépeken ez az érték akár 30 perc is lehet. Ekkora zoomnál egészen jó amatőrcsillagász témákat lehetne találni, persze ez sem olyan dolog, amivel tömegek ütnék el a szabadidejüket. Érdekes megoldás, hogy a gép amúgy kivehető és cserélhető akkumulátorát nem a megszokott módon, vagyis kivéve és egy külön töltőbe rakva kell tölteni, hanem micro-USB csatlakozóba kell bedugni a géphez kapott töltőből kiálló kábelt. Elsőre jó ötletnek tűnt, hiszen így akár külső akkuról is tölthetjük az egyébként elég sokat bíró akkut, de jó tudni, hogy erős, 2 amperes lyukkal rendelkező akku kell a dologhoz, az ennél gyengébb nagyon lassan tölti csak fel a gépet.
A Coolpix p900 az a fényképezőgép, amelynek megvásárlását senki sem bánja meg. Hatalmas zoomja legtöbbször feledteti a kisebb hibákat, a képminőség pedig bőven megfelel az átlagfelhasználónak, kis gyakorlással hirtelen komoly lökést adhat a legegyszerűbb családi fotóknak is. Hiába első modell ebben a kategóriában, nem mondjuk, hogy legyenek bizalmatlanok, mert a hibákat egy kis odafigyeléssel bőven a megszokható kategóriába lehet sorolni. Ha valaki épp azon gondolkozik, hogy kicsit komolyabban veszi a fotózást, és vesz egy belépő szintű, cserélhető objektíves tükörreflexes gépet, de nem akar túl sok pénzt költeni a váltásra, az tegyen magának egy szívességet, és próbálja ki a Nikon gépét.
Az olcsó, cserélhető objektíves gépek gyorsabbak, pontosabbak, viszont ilyen szintű zoomra nincs lehetőség ésszerű keretek között. A p900 ugyan lomha és kicsit néha buta is, de megadja azt az élményt, ami a fotózás lényege kellene legyen: azt fotózunk le vele, amit csak akarunk, nincs többé apró pöttynek látszó repülő, vagy a közeledtünkre megrémülő rovar. Ha valakinek az kell, hát a szomszédba is átfényképezhet vele, akkor is, ha a szomszéd száz méterre lakik. És igen, a reklám a valóságban is működik, csak jó, ha teszünk a gép alá egy állványt: