A Windows 10 operációs rendszernek fontos része lett a biometrikus azonosítás, aminek elsősorban vállalati környezetben van jelentősége. Azzal, hogy nem kell mások előtt beírni a jelszavunkat, jelentősen csökkenteni tudjuk a biztonsági kockázatokat.
A PIN-kóddal az a baj, hogy egy átlagos óvodás is simán végigköveti, milyen négy számot pötyögtünk be, a jelszó pedig ennél is veszélyesebb: ugyanez a Live.com fókunk levelezéséhez, a Onedriveban tárolt fényképeinkhez és fájljainkhoz is hozzáférést biztosít. Alaposan meg kell fontolni, hogy mások előtt is használjuk-e ezeket a belépési módszereket.
A biometrikus rendszert Windows Hello névre keresztelték, és csak akkor válik láthatóvá a beléptetési menüben, ha - micsoda meglepetés! - van valamilyen biometrikus eszköz a számítógépünkben. Ez lehet egyszerű ujjlenyomat-olvasó, de ennél sokkal menőbb a 3D letapogatásra épülő arcfelismerés, amivel elég a gép elé kell ülni, és máris bent vagyunk a rendszerben.
Ehhez két dologra lesz szükségünk:
Ha hiányzik, egyiket sem könnyű pótolni. A RealSense kamerát az Intel pc-gyártóknak adja el, külső kiegészítőként most nem kapható, tehát vagy van ilyen a gépünkben, vagy az egészet le kell cserélni. Bízzunk benne, hogy az Intel megváltoztatja a döntését, és asztali géphez is tudunk majd ilyen webkamerát venni.
Amikor a Windows 10 megjelent, egy ujjamon meg tudtam számolni, mennyien ajánlottak RealSense kamerás gépet tesztelésre. Egyedül az Acer jelentkezett be az Aspire V Nitro szuperlaptoppal, amin lenyűgöző minőségben lehet játékokat futtatni. Ezt elsősorban gémereknek ajánlják, erős grafikus csippel, full HD felbontású és 17 colos kijelzővel, pirosan megvilágított billentyűzettel, és meglepően jól működő, hatalmas touchpaddel.
A RealSense arcfelismerő sokkal többet tud, mint egy webkamera, mert háromdimenzióban készít térképet az arcunkról. Ez azt jelenti, hogy ismeri az arcunk gödreit, nem tudjuk átverni egy kinyomtatott fényképpel. Első használat előtt meg kell adni egy PIN-kódot is, ha még nincs, és be kell tanítani. A félhomályos szobában, amit szinte csak a laptop kijelzője világított be, pontosan úgy működött, mint a reklámfilmekben. Arra sem volt idő, hogy pislantsak egyet, csak leültem a gép elé és már bent is voltam a Windows-fiókomban.
Másnap, az Index szerkesztőségében nem volt sikeres a bemutató, amit a kollégáknak akartam tartani, hogy nézzék meg, milyen szuper dolgot talált a Microsoft és az Intel. Az egy dolog, hogy a rántottás szendvics behabzsolása közben nem ismert fel, ezt nem is várnám el, de utána is csak vártam, vártam hogy végre belépjen a Windowsba. Öt perc után meguntam, és inkább beütöttem a PIN-t, mindenki szeme láttára.