Mindenki fotózott már le naplementét, amelyet soha nem akart elfelejteni, vagy egy jól sikerült ételt, amit aztán megosztott Facebookon. Folyamatosan dokumentáljuk életünket már nagyon régóta, a széles körben elterjedt kamerás mobilok vagy az olyan új eszközök, mint a Narrative Clip (amely minden 30 másodpercben készít egy fotót) segít ebben. Vajon mikor mondjuk azt, hogy túl sok a kép?

Linda Henkel, a Fairfield Egyetem pszichológia professzora elvégzett egy kísérletet. Egyetemistákat küldött egy múzeumba és azt a feladatot kapták, hogy fotózzanak le néhány képet, a többit pedig nézzék meg. Következő nap tesztelték, mire emlékeznek és nem meglepő módon jobban fel tudták idézni azokat a festményeket, amelyeket nem fotóztak le.

Vagyis a fotó elkészítése befolyásolja, hogyan emlékezünk egy adott eseményre később, valószínűleg azért, mert nagyobb erőfeszítést teszünk a fénykép elkészítésébe, mint az emlék megőrzésébe. A fényképezőgépet úgy kezeljük, mintha egy külső memória lenne. Elvárjuk, hogy emlékezzen helyettünk. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy rövidtávon ronthatja az emlékezőképességet, hosszútávon azonban a képek segítenek előhívni az emléket.

Az elmúlt években teljesen megváltozott a fotózás háttere. Korábban főként az emlékek miatt készítettünk fényképeket. Manapság már ez a magunkról kialakított kép része lett, képekkel kommunikálunk, építjük fel magunkat, veszünk részt a közösségi életben. Főleg a fiatalabb generációra igaz, hogy a kommunikáció részeként tekintenek a mobilok kameráival készített képekre.

Nagyon sokan nem azért készítenek képeket, hogy később visszaemlékezzenek a lefotózott eseményre. Az a lényeg, hogy megmutassák, hogy érzik magukat egy adott helyen. A Snapchat pont erről szól, nem is maradnak meg a képek az utókornak.