Az sms haldoklik, ezt régóta tudjuk, egyre inkább neten keresztül csetelünk helyette. De szívesen csetelnénk-e ugyanígy, ha repjegyet akarunk venni vagy vízumot hosszabítani? Ráírnánk-e az étteremre, hogy helló, mikor ér már ide a pizza? És zavarna-e, ha csevegő robotok válaszolnának? Egyre több üzenetküldő app válna platformmá, hogy bekebelezhesse az internetet, és rajtuk keresztül intézzünk mindent. Vagy csak a Messenger/Wechat/Viber marad, és minden más app szükségtelenné válik, vagy csúnya bukás lesz a vége.
Lassan az internet minden sarkában üzenetküldő appokba botlani, vagy olyanokba, amelyekkel valami más mellett azért persze csevegni is lehet. A csetelős appok piaca nagyon sűrű, ezért sokan próbálnak valamilyen egyedi funkcióval kitűnni. A Snapchatből elpárolognak az üzenetek; a Whisperben anonim módon lehet csevegni; a Firechat hálózat nélkül, közvetlenül a telefonok között is működik; a Telegram különösen figyel a titkosításra, és így tovább.
Az utóbbi időben azonban egyre határozottabban rajzolódik ki az a tendencia, amely épp a másik irányba hat. A legnépszerűbb csetalkalmazások már nem a saját terepükön birkóznak, hanem platformmá szélesedve törnek uralomra – ezzel viszont már nemcsak egymás ellen küzdenek, de a Google keresőjétől az alkalmazásboltokon át egészen a mobiljaink operációs rendszereiig mindent maguk alá gyűrnének.
Van is hova nyújtózkodni, mert a csevegőappok népszerűsége még mindig meredeken növekszik, a tíz legnagyobbat összesen több mint 3 milliárdan használják. Csak az abszolút éllovas Whatsappnak 800 millió felhasználója van, tavaly 7 billió üzenetet küldtek el rajta – de ha sokáig keresnénk, biztos olyan statisztikát is találnánk, ahol csilliók és googolplexek szerepelnek, a lényeg, hogy embertelenül pörög ez a szegmens. Annyira, hogy idén márciusban fordult először elő, hogy a négy legnépszerűbb csevegőapp felhasználószámban utolérte a négy legnagyobb közösségi hálót: A Whatsapp-Messenger-Wechat-Viber csapat ugyanúgy 2,125 milliárd havi felhasználót hozott össze, mint a Facebook-Twitter-Linkedin-Instagram csatársor – úgy, hogy utóbbiaknál a nem-mobilos felhasználókat is beleszámolták. Bőven van tehát mire építeni, és az appok építkeznek is bőszen.
A cél, hogy a csetfelület legyen a központ, a kiindulópont, amire minden más ráépül, ahonnan bármilyen hasznos vagy haszontalan funkció elérhető az app elhagyása nélkül. Ez elsőre furcsán hangozhat: már hogy lehetne egy üzenetküldésre alkalmas appot bármi másra használni? De ugyanilyen furcsán hangzott pár éve az is, hogy a közösségi oldalakon olvassunk híreket, sőt akár rajtuk keresztül érjük el az internetet, aztán tessék.
A platformosodás úttörője egyértelműen a kínai Wechat, amely 2011-ben egyszerű csetappként indult, de a folyamatos szolgáltatásbővítésekkel mára a 21. század svájci bicskájává vált a kínaiak számára. A csevegés mellett ugyanabban az appban lehet vonat- és repjegyet venni, lottózni, taxit vagy ételt rendelni, szállást foglalni, mozijegyet venni, banki ügyeket intézni, orvosnál időpontot foglalni, és így tovább.
Még vízumhosszabbításra vagy rendőrségi bejelentéstételre is alkalmas. Különálló appok teljes sorát váltja ki, a titka pedig annyi, hogy
Meg persze hogy Kínában van, és hogy a Tencent nevű cégóriás áll mögötte. Az anyacég egyrészt okosan költekezik: a fontosabb szolgáltatások integrációját általában megelőzi egy-egy nagyobb befektetés az azt nyújtó cégbe. Másrészt az alkalmazásprogramozási felület (API) kiadásával a külső cégek és fejlesztők számára is megnyílt az út a Wechat irdatlan méretű felhasználói bázisa felé.
Mindez azonban egyelőre csak Kínában működik, bár a Wechat már próbálkozik a globális terjeszkedéssel. Cserébe a külföldi appok meg Kínát hódítják meg nehezen, a kulturális különbségek és politikai akadályok mellett azért is, mert maga a piac is nagyon máshogy működik, például az online fizetés is nehézkesebb. Viszont a Wechat nyomán több másik cég is hasonló stratégiával próbálkozik a maga bejáratott piacain.
A legerősebben, mint általában, most is a Facebook nyomul a maga Messengerével. Mark Zuckerberg vezérigazgató márciusban avatta fel a Messengert mint platformot, amellyel hétmérföldes lépést tettek a Wechat által kitaposott úton. Ők is megnyitották a külső fejlesztők előtt az appot, akik mindenféle beépülő funkcióval turbózhatják fel a csetelést. Emellett minden eszközzel a cégeket csábítják arra, hogy a Messengeren keresztül tartsák a kapcsolatot az ügyfelekkel.
Óriási lépés ebbe az irányba a most megjelent M, a Facebook saját, Messengerbe integrált asszisztense. Az M válasz a nagy riválisok saját digitális asszisztenseire – Sirire, Cortanára és a Google Nowra –, de a Facebook azzal bolondította meg a rendszert, hogy a mesterséges intelligencia munkáját emberek felügyelik, vagyis gép és ember együtt dolgozik, hogy a felhasználó választ kapjon egy kérdésére, közben pedig utóbbiak egyúttal tréningezik is a gépet, hogy tovább okosodjon.
Ezzel a megoldással sokkal többféle dologban és hatékonyabban tudnak segíteni a felhasználóknak, mint amire bármelyik mai MI egymaga képes – ami itt most azért érdekes, mert óriási előnyt jelent a Messengernek az épp kibontakozó platformháborúban.
A Facebook okosan taktikázik, mert mindenkire gondol. Univerzális platformot épít a Messengerből, és közben tartalomfogyasztó felületet magából a Facebookból, de akinek mindez túl sok, annak ott a pár éve felvásárolt Whatsapp, amely egyelőre látványosan kimarad a terjeszkedésből, és csak arra koncentrál, hogy az alapvető csevegőfunkciók minél áramvonalasabban működjenek. Ezzel lett igazán értelme a pár évvel ezelőtti felvásárlásnak, így mindenkinek tud valamit ajánlani a cég.
Persze messze nem csak a Facebook kapott észbe, több vetélytársa is aktívan tesz azért, hogy 2015 tényleg a csevegőappok éve lehessen a közösségi oldalakkal szemben. Ez elsősorban abból látszik, hogy egyre több cég használja egyre hangsúlyosabban ezeket az alkalmazásokat, hogy az ügyfelekkel közvetlenül kommunikálhasson.
A Wechatbe például külön felületen jelentkezhetnek hivatalos felhasználói fiókért a cégek, hogy aztán a kedves ügyfél egyszerűen rájuk csetelhessen, például hogy lekérdezze a bankjától az egyenlegét. Ugyanez a magja a Messenger megújulásának is. A cél, hogy a kereskedő egy könnyen elérhető, gyors és közvetlen csatornán tudjon nemcsak értékesíteni, de szállítási információt küldeni, visszajelzést begyűjteni vagy panaszokat kezelni, anélkül, hogy az ügyfélnek mindenféle átláthatatlan felületeken kéne bolyongania a különböző funkciók eléréséhez. És ahogy a Facebook új asszisztensénél látható, ebben az esetben szinte mindegy, hogy emberrel vagy csetbottal kommunikálunk, a lényeg, hogy minél kevesebb macerával le lehessen adni egy rendelést vagy választ kapni egy termékkel kapcsolatos kérdésre.
A nagy esélyes Messenger árnyékában komolyan ostromolja a piacot egy kanadai rivális, a Kik is, bár ők kicsit más utat választottak ahhoz, hogy a nyugat Wechatjévé váljanak. Ahelyett, hogy appokat építenének be, cseten belüli böngészővel próbálkoznak, és webes alapon integrálnának minél több szolgáltatást.
A Kik a Facebooknál előbb nyitott a cégek felé, az ő felhasználóik már hozzászoktak ahhoz, hogy márkákat képviselő botokkal csevegjenek. Bár jóval kisebb a felhasználói bázisa, a Kik épp az amerikai tinédzserek körében egyre népszerűbb, márpedig egy új platform bevezetésénél ez a legfontosabb célcsoport. Ráadásul a szerényebb bázis is azt jelenti, hogy nem 600, hanem 200 millió aktív felhasználójuk van, ezzel a számmal pedig azért már lehet mit kezdeni. Arányaiban előrébb is tartanak. Idén júliusban már a felhasználóik közel harmada kommunikált valamilyen márkával cseten keresztül, míg a Messenger esetében ez csak 13 százalékról mondható el. Augusztusban pedig a Wechat tulajdonosa, a Tencent közvetlenül is befektetett a cégbe, ami szintén világosan jelzi az irányt.
A legbátrabban a Telegram indult el a csetbotok irányába a bot API-val, amellyel bárki létrehozhat automatizált felhasználói fiókokat. Ezekkel szinte bármilyen szolgáltatás integrálható az üzenetküldő felületbe, az időjárás lekérésétől az okosotthon irányításáig. A botok ugyanúgy hozzáadhatók a kapcsolatokhoz, mint az ismerőseink. A fejlesztők még a virtuális billentyűzetet is hozzászabhatják a botjaikhoz, hogy a szolgáltatások opciói közül egy-egy tapicskolással lehessen választani, a csetfelület elhagyása nélkül. És innen már csak egy lépés, hogy a különböző appok vagy weboldalak összehasonlítgatása helyett, ha mondjuk taxiznánk, indítsunk egy csoportos csevegést az Uber és a Wundercar botjával, és rögtön rendeljük is meg, amelyik jobbat ajánl.
Ez a tendencia hasonló ahhoz, ahogy korábban a böngészők az internetre néző egyszerű ablakokból fokozatosan minden igényt kielégítő, önálló ökoszisztémákká váltak a letölthető kiegészítőkkel. Az volt a desktop-éra platformosodása, és jól jelezte a sikerét, hogy kinőtt belőle egy teljes egészében a Chrome-ra épülő operációs rendszer és az ezzel felszerelt laptop, a Chrome OS-t futtató Chromebook. A mobilos korban ezt a funkciót kezdik el betölteni a csetalkalmazások, és a kör be is zárul azzal, hogy a legsikeresebb csevegőappok sorra kapnak saját webes vagy asztali programot a Wechattől és a Messengertől a Whatsappon át a Viberig.
Azért, mert a cset a leguniverzálisabb felület, ismerős, nincs szükség új rendszer megismerésére. A felület egyszerű, könnyen kezelhető, ha tudsz sms-t írni, tudsz mindent – és még csak fura géphangokkal se kell társalogni. Emellett ezekben az appokban a kommunikáció, a kapcsolatok állnak a középpontban, kötetlenebb, természetesebb formában, mint egy weboldalon vagy akár emailben. Ez teszi lehetővé, hogy az üzenet váljon a médiummá.
Mindez viszont nem valósulhatna meg pénzmozgás nélkül, ezért az egész folyamat közepén a fizetési szolgáltatások állnak, szinte mindegyik platformosodó app már elindította vagy hamarosan elindítja a maga rendszerét. Kínában a WeChat Payment épp az Alibabával birkózik az online vásárlás és az átutalások területén a vezető szerepért. A Facebook Messengerrel is lehet tavasz óta pénzt küldeni, és sokatmondó adalék, hogy a Facebook üzenetküldésért felelős alelnöke, David Marcus 2014-ig a Paypal elnöke volt.
De a többiek se akarnak lemaradni. A Kik rendszere még idén várható, a Snapchatnél már éles a Snapcash, és a japán piacot uraló Line is elindította a Line Pay-t. A Viber még a folyamat elején tart a közösségi játékok beindításával, de meglepő lenne, ha nem lépnének hamarosan ők is tovább.
Márcsak azért is, mert a többiek is hasonlóan kezdték. A Wechat is Hello Kitty-s matricákkal énekelte ki a bankkártyát a felhasználói zsebéből, a Messengert pedig egyelőre a gifek és a matricák uralják. Épp ezért nem lehet flegma legyintéssel elintézni a matricákhoz hasonló komolytalan dolgokat, ugyanis az ilyesmik “kapukiegészítőként” bevezethetik a beépülő modulok letöltésébe a felhasználókat. A lényeg, hogy az infrastruktúra már kiépült, van mire alapozni.
Azt, hogy milyen általános trendről van szó, legszemléletesebben az mutatja, hogy a gifek és videoüzenetek mellett egyre inkább a munka világába is betörnek a csevegőappok. A szegmens rohamtempóban növekvő ura a Slack, amely számtalan munkahelyen segített emailről csetelésre cserélni az irodai kommunikációt. Hasonlóan az egyszeri felhasználónak szánt appokig, itt is több tucat szolgáltatást be lehet csatornázni, megint csak a csetfelületet avatva mindenféle online tevékenység központjává. Emellett ugyanúgy megjelentek a különféle csetbotok, amelyekkel automatizálni és gyorsítani lehet a munkát. Egy ilyen példa a Ney York Times Slackbotja, amely a lap közösségi felületeinek a használatában segíti a tanácsaival a hús-vér szerkesztőket. De számtalan hasonló appot találni, a Hipchattől a szövegszerkesztést a munkatársak csetelése köré építő Quipig.
Sőt visszafelé is terjed a csetláz, az eredetileg más szolgáltatást kínáló appok se akarnak kimaradni, ezért beépítik a csetet az eredeti funkciójukba. Az egyik legnépszerűbb jegyzetalkalmazás, az Evernote például tavaly ősszel vezette be a munkahelyi együttműködést segítő Work Chatet, és pár hónapja még az eszközök közötti megosztást lehetővé tevő Pushbullet is üzenetküldővé kerekedett.
Szép dolog a felhasználó életének könnyítése, a felhasználói élmény javítása, meg úgy általában a világ jobbá tétele, de világos, hogy ingyenes csetelésből nem lehet megélni. Valamilyen módon bevétellé kell tudni alakítani az újításokat, hogy fenntartható legyen a csetmodell. Nézzük, milyen lehetőségek közül lehet válogatni.
A Slack és társai könnyebb helyzetben vannak, hiszen a céges ügyfelek könnyebben és többet fizetnek, pláne hogy a prémium csomagban olyan szolgáltatásokat is kapnak, mint a nonstop terméktámogatás.
Az irány tehát látszik, de az is, hol bukhat el az egész trend. Ha túl nagyra fújódnak a csetappok, könnyen kipukkadhat a platformlufi. A Facebook már ismeri ennek a veszélyét, eleinte a fő mobilappjába is mindent bele akart zsúfolni, aztán az első botladozások után sorra metszette ki a különálló appokat. De a kettő között még megpróbálták egyben lenyelni az egész Androidot is a Facebook Home-mal, szintén sikertelenül. Vagy eszünkbe juthat a Google+ csúfos bukása is, és az egyes funkciók ezt követő kiválása.
Az is kérdés, hogy a Google és az Apple mivel támad majd vissza, mert hogy fognak, az biztos. A Google esetében például a keresésre épülő hirdetési modell is veszélyben van: miért írnánk be a keresőbe, hogy pizzéria, ha két baráti csetelés között ugyanott is elintézhetjük ugyanezt. Nyilván nem véletlen az se, hogy a Facebook és a Google nagyjából egyszerre jelentette be júliusban a maga egy gombnyomásos vásárlást lehetővé tevő megoldását. A Google esetében adná magát a Hangouts feltuningolása, de egyelőre úgy tűnik, ebből a buliból ők kimaradnak. Pedig a Hangouts is nemrég szabadult ki a Google+ halálos öleléséből, és saját webes felületet is kapott.
Vajon eltűnnek az appok, hogy mindent csetelve intézzünk, és jön a Chromebook mintájára a Wechatphone? Vagy addig híznak az üzenetküldők, amíg megint túl nehézkessé válnak, és csak a szerényebb Whatsapp éli túl? A központi felhasználói felület címéért vívott harcot még akárki megnyerheti. Csak győzzük képernyőtapicskolással.