Amikor egy cég nyilvánvaló pr-érdekekből kitalálja, hogy megszervezi, hogy sok ember ugyanazt csinálja egy adott időpontban, megdöntve ezzel valamilyen rekordot, és erre a rekorddöntésre odabolondítja a sajtót, általában valamilyen izzadságszagú dolog sül ki belőle. Jó ellenpélda az Ericsson Robosckicc versenye, ami az idei Kutatók Éjszakája egyik legnagyobb eseménye volt. Talán azért működött, mert mindenféle rekord nélkül, önmagában is jó móka volt, és a szervezettséget is elfedte a gála kellemes káosza.

A verseny már hetek óta zajlott; a cég iskoláknak, intézményeknek, újságíróknak küldött borítékokat, amikben egy-egy villanymotor és négy filctoll volt. A feladat egy rajzolórobot építése volt ezek felhasználásával – de mivel egy villanymotorból és négy filctollból még nem lesz robot, a feladat része volt az otthoni, iskolai, irodai hulladék beépítése a gépezetbe. Így a kreativitás és a bimbózó mérnöki képességek mellett a kihívás némi környezettudatosságra nevelte a főleg gyerekekből álló résztvevőket – Jakab Roland, az Ericsson Magyarország ügyvezetője is ezt emelte ki, amikor megnyitotta a péntek esti robotgálát. Ami egyben rekorddöntési kísérlet volt – a legtöbb egyszerre rajzoló robot –, de ez már tényleg csak sallang. A lényeg maga a robotépítés volt, és persze a többiek robotjainak skubizása. Az Index is kapott egy borítékot, és meg is próbálkoztunk egy firkarobottal. Így sikerült:

Hát istenem, újságírók vagyunk, nem műszerészek. Robotunk a feladatnak megfelelt, de elég lassan rajzolt, és optikai tuninggal próbáltuk leplezni, hogy például nincs semmiféle áttétes meghajtás, csak pronyó aerodinamikai elven halad a gépünk (azaz a villanymotorra tettünk egy propellert, és reménykedtünk benne, hogy a motor elég erős ahhoz, hogy ennyitől már megmozduljon a művünk). Teremtményünket Robot Adélnak neveztük el az ismert énekesnő után. A nézése, meg a járása, meg a csípőjének a ringása.

A pénteki gálán aztán kicsit megalázva éreztük magunkat, amikor láttuk, hogy kisiskolások tucatjai mennyivel szebb, gyorsabb és ötletesebb firkarobotokat vittek a versenyre. Hát istenem, újságírók vagyunk, nem kisiskolások. Legalább Adél működjön élesben is – már csak ennyi volt a célunk. Nem kis izgalommal figyeltük, ahogy a rendezvény két hoppmestere, a Szertár blog gazdája, Zsiros László Róbert és a Totalcar-os Karotta – akik egyébként nagyon jó showmaneknek bizonyultak – egy óriási papírra helyezi robotunkat, bepöccinti a villanymotor kapcsológombját, és...

...és Adél megindult! Bizonytalanul és lassan, de jól látható nyomot hagyott maga után a rajzlapon, megmagyarázhatatlan íveket írva le, ami bizonyára a tervezés és kivitelezés során elkövetett pontatlanságoknak köszönhető (ha ezt egykori műszakirajz- és méréstechnika tanárom is olvassa üzenem neki, hogy tanárnő kérem, ezért nem lett belőlem tisztességes mérnök).

Aztán pár perc múlva bekövetkezett a tragédia. Mivel mindegyik robot ugyanazon a rajzlapon osztozott, várható volt, hogy lesznek összeakadások – ilyenkor a szervezők gyorsan szétválasztották a pankrációba keveredett gépeket. Adél is bekerült egy ilyen szituációba, a lehető legszerencsétlenebb módon; az egyik firkarobot, amiből egy csápoló kar állt ki hajtás gyanánt, a karral éppen oldalba kapta Adélt a leggyengébb pontján, a propeller rögzítésénél. Ami ezután jött, azt nézni is rossz volt:

Robotunk így a rekordban nem igazán tudott már részt venni, és nem ő volt az egyetlen. Végül 263 firkarobot rajzolt egyszerre a 21 négyzetméteres papíron, de a kiosztott rajtszámok alapján ennél sokkal több, körülbelül 4-500 robot készült, csak sokan nem várták meg az esti számlálást. Azért az eredmény így is 12,52 robot/négyzetméter, ami valószínűleg a legmagasabb rajzolórobot-sűrűség a földkerekségen. Adéllal 12,57 is lehetett volna – ennyit számít egy propellertömítésbe beakadó ellenséges robotkar. Ezzel együtt a Roboskicc megmutatta, hogy a Kutatók Éjszakája továbbra is a legjobb ismeretterjesztő buli; egy-egy ilyen, iskolákat megmozgató show-ból a Klik is sokat tanulhatna.