Oroszország a nagyon kevés olyan ország egyike a világon, ahol a Facebooknak nem sikerült lenyomnia a helyi konkurenciát, és nem sikerült vezető közösségi oldallá válnia. Az oroszok alternatívája, a Vkontakte elég kalandos háttértörténet után jutott el oda, hogy egy lázadó zseni projektjéből a putyini világba szépen belesimuló propagandaoldallá váljon. De vajon tényleg az? Vagy ez csak a Facebook-lobbi álhíre, ami féltékeny a 300 millió felhasználóval futó oldalra? Regisztráltunk a Vkontaktéra, hogy kiderítsük.
A Vkontakte ugyan Európa legnagyobb közösségi oldalaként hirdeti magát, orosz nyelvterületen kívül nemigen rúg labdába (Belaruszban, Kazahsztánban és Ukrajnában játszik még egy ligában a Facebookkal), pedig elérhető egy csomó nyelven, még magyarul is. Így viszont nagyon izgalmas lehetőséget kínál arra, hogy belepillantsunk rajta keresztül abba, milyen az orosz internet, az orosz internetezők, meg úgy általában Oroszország. Talán kiderül az is, hogy mi a nagy titok, ami miatt a Facebook nem tudta ugyanúgy legyűrni, mint a MySpace-től az Iwiwig a világ összes többi közösségi oldalát.
Az első, ami feltűnik a regisztrációnál, hogy ironikus módon rögtön felkínálja a Facebook-hozzáféréssel automatizált belépést, a második pedig, hogy mennyire hasonlít kinézetre a nagy vetélytársra. Na nem a mai kiadásra, hanem arra, ahogy a Facebook olyan 2007 körül kinézett. A kék-fehér színvilág pár eltéréssel ugyanaz, a funkciók ugyanazok, olyan szintű eltérések vannak csak, hogy a lájk ikon nem egy felfelé mutató hüvelykujj, hanem egy szívecske. A regisztrációhoz mobilszámot kér, és arra küld visszaigazoló kódot sms-ben, nyilván azért, hogy ne lehessen százával kamu júzereket gyártani. Állítólag régebben komoly spammergondokkal küzdött a Vkontakte, én ezzel már nem találkoztam, hatott az sms-es regisztráció. Legfeljebb azzal a tudattal kell ezentúl együtt élnem mostantól, hogy a KGB (jó, jó, FSZB, mintha nem lenne mindegy) tudja a mobilszámomat.
Ahogy elkezdünk ismerősök után kutatni, szembejön a Vkontakte egyik nagy előnye a Facebookkal szemben: a nagyon jól használható kereső. Jó, Facebookon is be lehet olyanokat írni a keresőmezőbe, hogy Bangladesben élő emberek, akik szeretik a Candy Crush Sagát és a metálzenét, a Vkontaktén viszont egy sokkal céltudatosabban paraméterezhető, társkereső oldalakra emlékeztető rendszert kapunk. Lehet szűkíteni nemre, életkorra, lakóhelyre, iskolára, munkahelyre, családi állapotra, meg még egy csomó dologra. A társkeresős hangulat határozottan erősödik, amikor kiderül, hogy családi állapot alatt van olyan opció is, hogy partnert keres, illetve lehet variálni az alapján is, hogy az illető dohányzik, fogyaszt-e alkoholt, mit értékel igazán másokban, és mik az életcéljai. Mit gondol, hány antialkoholista, nem dohányzó, 25 év feletti szingli csaj él Vlagyivosztokban, aki másokban az intelligenciát és a kreativitást keresi, és a célja a család meg a gyerekek? A Vkontakte szerint pontosan öt darab.
Magyar, pontosabban lakóhelynek Magyarországot megjelölt júzerként 30 ezret dob ki a rendszer, ezen belül budapestit 11 ezret. Úgy ránézésre ennek legalább a fele Magyarországon élő orosz. A magyarok között nézelődve rögtön az első pár oldalon feltűnik Palvin Barbara és Aletta Ocean neve – vagyis legalább két, jól körülírható magyar celebcsoport már elkezdte a keleti nyitást a neten.
Bejelölgettem egy csomó vadidegen embert találomra, magyart és oroszt vegyesen - és kiderült, hogy míg ez a módszer a Facebookon csodásan működik, és röhögve lehet szinte egyik napról a másikra ezer ismerőst generálni, itt két tucatért is vért kell izzadni. Egyrészt napi limit van az ismerősnek jelölések mennyiségére, másrészt nagyon ritkán jelölnek vissza azok, akik tényleg nem ismernek. Beleértve a fent említett vlagyivosztoki hölgyeket, akik kollektíve ignoráltak mind az öten, és hogy őszinte legyek, ezért neheztelek is egy kicsit most egész Szibériára. Az első Vkontakte-barátom egyébként egy, a magyar parlamentben dolgozó magyar gyakornok lett, ami azért valahol nagyon vicces.
Barátokat nem sikerült százszámra szerezni, körülnéztem tehát a különféle vkontaktés közösségekben, amelyek teljesen ugyanúgy működnek, mint a facebookos csoportok. Magyar csoport, ahogy a júzerek létszámából sejthető volt, elég kevés van, az ezer főt csak olyanok lépik át, amelyek a magyar nyelvvel foglalkoznak, vagy turistáknak szólnak. Magyaroknak szóló csoportból a két legnagyobb, ami szembejött a magyar rock (700 tag), és a magyar ultrák (400) gyűjtőhelye volt.
A csoportok nagyjából a facebookos trendeket követik, népszerűek a különféle celebek, zenészek, színészek, sportcsapatok, és szerencsére van chemtrailhívő csoport is, több mint egy tucatnyi, a jobbak 5000 körüli tagsággal. A csoportok létszámai messze elmaradnak a facebookosoktól, mármint sokkal jobban, mint azt a két oldal közti, nagyjából ötszörös felhasználószám-különbség indokolná. Egymilliós tagság feletti csoportot kettőt találtam, az énekesnő Shakira, és a Barcelona focicsapatának rajongóit - ők Facebookon simán százmillió körül járnak. Úgy tűnik, az oroszok nem szeretik annyira a fanklubokba tömörülést.
Az orosz elnöknek több mint hétezer (!) rajongói csoportja van a Vkontaktén, a nagyobbak bőven százezres nagyságrendű követővel. A tartalmuk 90%-ban Putyin dicsőítéséből, illetve Amerika és Obama elnök gyalázásából áll, általában fájdalmasan óvodás szintű mémekkel és Photoshop-montázsokkal. Meghökkentő módon léteznek anti-Putyin csoportok is, mondjuk tíz tagnál többet összesen négy ilyen számlál, és a színvonal itt sem emelkedik afölé, hogy az orosz elnököt Hitler-bajusszal, vagy vécépapírra montírozva ábrázolják. Még ennél is meglepőbb, hogy léteznek LGBT-csoportok és meleg közösségek - nem sok (pár tucat), a létszámuk is legfeljebb pár ezer fő, de léteznek, amit a melegekkel szembeni általános orosz viselkedés tükrében én nem gondoltam volna. Azt nem tudom, hogy oroszként mennyire biztonságos ezekbe belépni, azok után, hogy sok hír szólt arról, hogy direkt a Vkontaktén vadásznak maguknak lincselési célpontokat az orosz melegellenes csoportok. Mindenesetre a tavaly hírhedtté vált Occupy Paedophilia Vkontakte-csoport, ahol a melegek megveréséről szóló videókat gyűjtötték, már nem létezik.
Ezen a ponton már nem lehet nem észrevenni, hogy a Vkontaktén egyrészt nagyon kevés a reklám, másrészt a felhasználók roppant passzívak a facebookos pörgéshez képest. Nem repkednek tízezerszámra a lájkok, az emberek alig-alig osztanak meg sima szövegeket vagy cikkeket, ehelyett szinte kizárólag képek és videók futnak a posztokban. Ennek pótlására születhetett az “articles” menüpont az üzenőfalunkon, ahová a világsajtó éppen aktuális híreit olvashatjuk. Most éppen a Facebook újfajta lájk-gombjai vezetik a híreket, majd az irodalmi Nobel, aztán az jön, hogy Szíriában a nép megmentőként ünnepli az orosz katonákat. Éppen azt gondolná az ember, hogy hiába Time-, Guardian-, NBC News-, Verge-cikkek követik egymást, azért ügyesen manipulálják oroszbaráttá a hírfolyamot, de rögtön jönnek Cameron és Obama nyilatkozatai is, hogy nem lesz jó vége annak, hogy az oroszok csak úgy bombázgatnak össze-vissza.
És ha már itt tartunk, persze vannak játékok is a Vkontaktén, túlnyomórészt facebookos slágerek oroszosított klónjai a Candy Crushtól a Farmville-en át a Clash of Clansig. Bőven lehet találni egymillió feletti júzerrel futó darabot, az aktuális sláger a В окопе című 2. világháborús tankos játék 6,2 millió játékossal, hős szovjet katonák aprítják benne a nácikat, vöröscsillagos, sarló-kalapácsos körítéssel.
Többször belefutottunk már abba, hogy a Vkontakte-felhasználók sokkal passzívabbak, mint a facebookosok - na de akkor hogy lehet, hogy a statisztikák szerint az oldalon eltöltött idejük, és az oldalletöltések száma jóval magasabb, mint a Facebookon? A titok nyitja a Music menüpont alatt keresendő.
A Vkontakte felhőjébe bárki feltöltheti a saját zenéit, és megoszthatja a többiekkel. A szerzői jogok kellően nagyvonalú kezelésével ennek az az eredménye, hogy a közösségi oldal alatt egy sokmillió zenét tartalmazó kalózparadicsom jött létre. Beütöttem a keresőbe az első zenekar nevét, ami eszembe jutott, és bumm, egy másodperc múlva 5,4 millió Imagine Dragons szám nézett velem farkasszemet, kis lejátszás és mentés gombokkal. Kicsit szűkítettem egy kevésbé ismert számukra: a Bleeding Out már csak 27 ezer példányban volt fenn. A hangminőség erősen változó, de a kínálat elképesztő, mindenféle remixek, feldolgozások és mashupok terén is. A legviccesebb, hogy szinte mindenből van orosz változat is, és ne is reménykedjenek abban, hogy megkímélem ettől önöket, mert a Radioactive-et speciel megtaláltam YouTube-on is:
Zenéket, vagy akár teljes albumokat, lejátszási listákat lehet a falunkra posztolni is, hadd hallgassák az ismerőseink. Hogy tudjam mihez hasonlítani a kínálatot, ugyanazokat a tesztkereséseket vettem elő, amiken anno a Google zeneszolgáltatása elég halvány eredményeket mutatott:
A kínálat tehát mainstream és hipszter zenék terén egyaránt letaglózó (sőt, komolyzenében is: Beethoven, Mozart, Vivaldi 3-4-500 ezer példányban ugrik elő a keresőből). De mi a helyzet vajon a magyar zenékkel? A Mahasz aktuális rádiós slágerlistáján a legjobb helyeken feltűnő magyar előadókat kattintgattam végig, és megvolt mindenki, Wolf Kati, Rúzsa Magdi, Welhello, Kállay-Saunders András, Janicsák Veca. Igaz hogy csak pár tucat találattal, de megvoltak. Végül Geszti Péter feat Tóth Gabi feat Busa Pistánál az orosz kalózmennyország keresője is tanácstalanul tárta szét a karját, szóval van még remény hová fejlődni.
Van Vkontakte-slágerlista is a legtöbbet játszott zenékből, meg is mutatom, hátha feltűnik önöknek is rajta valami érdekes:
Megvan? Igen, a második helyen az tényleg a Take me to church, egy konkrét homofóbia-ellenes himnusz, ami a sikerét annak idején részben annak köszönhette, hogy a megjelenésekor a világsajtó tele volt a törvényerőre emelt orosz melegüldözéssel.
A videók menüpont alatt is hasonló kalózmennyországot vártam, de úgy tűnik, itt kezd már hatása lenni a nagy médiacégek lobbijának. Az elmúlt egy-két év menőbb mozifilmjei közül például egyet sem találtam meg teljes verzióban, csak a YouTube-on bevált átverések mentek, amik teljes filmet ígérnek, aztán elirányítgatnak mindenféle gyanús oldalakra, hogy mindjárt kezdődik a hd stream, de előbb add meg a bankkártyád adatait. A régebbi filmeknél már vegyesebb a helyzet, hasraütésszerű próbálgatás szerint Mátrix-trilógia van, Ponyvaregény van (orosz szinkronnal!), de Forrest Gump például nincs.
Tévésorozatoknál viszont már szabad a pálya, iszonyú mennyiségű az anime (450 ezer Naruto-epizódot adott az első keresésem, tovább nem is folytattam), és minden kurrens amerikai sorozat megvan, vagy hivatalos orosz szinkronnal, vagy a VHS-időket idéző amatőr hangalámondással. És igen, van Szomszédok is. Nem viccelek, hét teljes epizód. Főleg filmeknél, de néha sorozatoknál is szembejött olykor olyan felirat, hogy az adott tartalmat a jogtulajdonos kérésére eltávolították. Bár lehet ennek van köze ahhoz, hogy a YouTube-ról és Vimeóról gyermekien könnyű tartalmakat átlopni egy direkt erre készített felületen.
A legviccesebb, hogy az oroszok gagyi hangalámondással lenyúlták az összes népszerű, direkt YouTube-ra gyártott websorozatot is. Van Epic Meal Time, van Honest Trailers, Minute Physics, Asap Science, It' OK to be Smart, Mental Floss, és itt már annyira röhögtem, hogy abba is hagytam a keresgélést, de bárki végignézegetheti a saját kedvenceit is, annyira csodálatosan béna sufnituning az egész, hogy szem nem fog szárazon maradni.
Éppen a Thor-filmekre kerestem rá, amikor gyanútlanul kivettem az X-et a keresőmező alatti “safe search” rubrikából. Egy pillanat alatt kiderült, miért is létezik ez a funkció: a Vkontakte videótárában brutális mennyiségű pornó van. A viking istenből lett képregényhős, mint szexuális fétis különösen beakadhatott az orosz népléleknek: becslésem szerint legalább 8-10 Thor-témájú pornójelenet jut a Vkontaktén Chris Hemsworth minden egyes megjelenésére. Aztán hamar kiderült, hogy ez nem valami speciális perverzió, elég nehéz úgy rákeresni bármire a Vkontakte videói között, hogy ne szaladjunk bele pornóba, és határozottan munkahelybarát dolog, hogy alapban be van kapcsolva a biztonságos keresés opció.
A Vkontakte sikerének titka (és egyben a nyugati terjeszkedésének fő akadálya), hogy olyasmikkel turbózta fel a Facebook alapreceptjét, amik a népnek ugyan tetszenek - ingyen zene, ingyen filmek, ingyen pornó -, de egy kicsit is kevésbé vadkeleti jogrendszerben ilyesmire üzletet építeni azért nem sok jóval kecsegtet. Oké, Kim Dotcomnak ideig-óráig sikerült, aztán ő is hogy járt.
Az mindenképpen kellemes meglepetés, hogy az orosz állami propaganda nem olyan nyomasztó a Vkontaktén, mint várnánk, sőt, ha nem is tömegesen, de olyan dolgok is feltűnnek az oldalon, amikért Oroszországban élőben rövid úton betörik az ember arcát.
De legfőképpen azért nem fogja soha átvenni a Vkontakte a Facebook szerepét, mert teljesen másra használják az emberek. A Facebook fő funkciója, hogy követjük és megbeszéljük rajta, mik a hírek a világban, mik történtek az ismerőseinkkel, meg velünk. A Vkontaktén ez háttérbe szorul, itt az egyszeri ember pár perc alatt megnézegeti, ki milyen képet tett fel éppen, aztán zenét hallgat és pornót videókat néz napestig.
(Címlapkép: szarvas / Index)