A repülőgépgyártókat nem érdekli, hogy az utasok esetleg gyönyörködnének a panorámában. Aki nem rajong a felhőpornóét, és inkább a fedélzeti filmekkel kábítaná magát, azt valószínűleg nem zavarja, hogy a modern utasszállítók legfeljebb annyira komfortosak, mint egy Abrams tank, mind a kényelmet, mind a kilátást tekintve. Pedig milyen szép is lenne gyönyörködni az elénk táruló látványban, kényelmesen, zavartalanul, úgy tíz percig, amíg meg nem unjuk...!

A mai repülőgépeken ez utópiának tűnik, de nem volt ez mindig így. Az első Comet utasszállítókon még nagyobb ablakok voltak, mint a Boeing 787-esen, amit részben pont a remek kilátásával reklámoznak. Viszont elég volt hozzá két baleset, hogy a gyártók villámgyorsan feladják a panorámaablakos repülőgépekről szőtt terveiket.

1954-ben két Comet utasszállító is lezuhant, néhány hónapnyi különbséggel. A baleset okait vizsgálva a szakértők rájöttek, hogy a géptörzsön fellépő nyomáskülönbségek irtózatos stressznek teszik ki a gépet, ami elsősorban az ablakokat érintette; az újabb modellekbe ekkor kerültek a lőrésszerű ablakok. Azóta sincs ez másként.

A Sky Canopy ezen változtatna. Gyakorlatilag egy, a géptörzsből kiemelkedő kis üvegkupoláról van szó, ami kétszemélyes kilátóként működik; ide lépcsőn vagy lifttel lehet feljutni. (Majd egyszer, ha lesz belőle más is, mint egy koncepciós videó.) Az áramvonalas konstrukció szépen hozzásimul a géptörzshöz, ezért nem is olyan veszélyes, mint az alanyi jogon járó panorámaablak.

Mennyivel látványosabb program ez, mint megnézni valami pocsék filmet az előttünk ülő fejtámláján, nem? Kivéve persze éjszaka: ugyan ki akarna a töksötétben ücsörögni két villogó pont között?