A kínai törvényhozás vasárnap elfogadta az új terrorizmusellenes törvénycsomagot, azt amit korábban nem csak nemzetközi emberi jogi szervezetek támadtak, de Barack Obama is óvott tőle, és a nagy tech-cégek is erősen tartanak a következményektől. A terrorellenes háború nevében kiterjesztett állambiztonsági megfigyelések, az internetes magántitkok törvényes megsértése Kínában ezután még könnyebb lesz, de a nyugati kritikákat gyengíti, hogy – mint azt legalább a Snowden-botrány óta tudjuk – Amerikában és Európában is hasonló a politikai irány.
A most elfogadott kínai törvény ugyanúgy a terrorizmus jelentette növekvő veszélyre hivatkozik, mint azok a nyugati politikusok Hillary Clintontól David Cameronig, akik ugyancsak a nemzetbiztonsági szervek előtt még meglévő technikai és jogi akadályok maradékának az eltüntetését szorgalmazzák, és különböző eszközökkel rá akarják kényszeríteni a nagy informatikai cégeket és szolgáltatókat, hogy tegyék lehetővé az ügyfeleik magánkommunikációjába való betekintést.
Az érvelés szerint erre mindannyiunk nagyobb biztonsága érdekében van szükség, de ha máshonnan nem, hát az Edward Snowden által nyilvánosságra hozott ügyekből lehet tudni, hogy a hatóságok Amerikában sem csak a terroristagyanúsnak minősített embereket figyelték meg, hanem mindenkit.
Mint máshol, úgy Kínában is a terrorizmus az aduász, amire hivatkozva a személyi szabadságjogok bármikor korlátozhatók. „Nem csak Kínában, világszerte egyre több terrorista használja az internetet arra, hogy terrorizmusra buzdítson, valamint terrorakciókat szervezzen, tervezzen és kivitelezzen” – ismételte el az érveket az illetékes kínai tisztviselő a New York Times tudósítása szerint.
Terrorizmusból hazai pályán Kínát mindenekelőtt a birodalom nyugati részén élő ujgurok szeparatista mozgalmai érintik. Hogy időnként és helyenként mennyire kérdéses azonban a határvonal terrorizmus és ellenzéki politikai mozgalmak között, valamint hogy a terror elleni háború a gyakorlatban sokszor legalább annyira a nyilvánosság elleni harcot jelenti, az legutóbb alig egy napja derült ki: szombaton a kínai hatóságok egy francia újságírót utasítottak ki az országból. Ursula Gauthier arról tudósított, hogy a párizsi terrortámadást Peking arra használta ki, hogy még inkább növelje a szorítást a muszlim vallású ujgurokon, ezzel aztán maga erősítse a szeparatisták pozícióit, látszólag kívánatossá téve a még nagyobb állami ellencsapást.
A most elfogadott törvény végleges szövegét még nem hozták nyilvánosságra, de a korábbi tervezetek alapján a kritikusok szerint az olyan széles értelemben definiálja a terrorizmust, hogy abba sokféle, valójában kevésbé erőszakos kormányellenes tevékenység is beleérthető. Így a kínai kommunista vezetés új eszközöket ad magának a hatékonyabb cenzorkodásra és az érzékeny kereskedelmi és személyes adatokhoz való hozzáférésre.
Internetes „privacy”-ről Kínában már idáig sem nagyon lehetett komolyan beszélni, mostantól azonban a kínai hatóságoknak még nagyobb jogalapja lesz arra, hogy a cégektől kikényszerítsék azokat a kódokat, amelyek jól jönnek az ügyfelek digitális megfigyeléséhez, vagy éppen olyan technológiák használatára bírják rá őket, amely nem teszi lehetővé az érdemi titkosítást. Nem véletlen, hogy a titkosító technológiát használó nemzetközi cégek már korábban kifejezték az aggodalmukat, hogy az új szabályozás hogyan fogja érinteni kínai szolgáltatásaikat. A változás az IBM-től a Ciscon át az Apple-ig mindenkit érint.
Az ügyben – még márciusban – Barack Obama amerikai elnök is megszólalt: egy interjúban arról beszélt, hogy a szigorítás „lényegében minden külföldi vállalatot, az amerikaiakat is, arra kényszerítené, hogy adják át a kínai kormánynak azokat a mechanizmusokat, amelyekkel szaglászhatnak és nyomon követhetik a szolgáltatások összes felhasználóját”. Úgy tűnik, most valami ez történt meg végül.
Más kérdés, hogy az újabb terrormerényletek után a politikai közhangulat Amerikában is megváltozott, és újabban már az elnökválasztási kampányban is mondanak olyanokat, hogy a szabadságjogoknál fontosabb a biztonságpolitika, Clintonné pedig kiemelten kezeli a témát.
A mostani kínai szigorítás, és az, hogy arra hogyan reagálnak majd a nagy tech-cégek, valamint a nemzetközi diplomácia, ebben a kontextusban lehet majd nekünk is érdekesebb. Mint arról néhány hete Edward Snowden is beszélt Budapesten: ha az amerikai kormányszerveknek megadják a titkosított internetes kommunikációban való kutakodás jogát, akkor az hamarosan más országokat is megillet majd: ha Kína vagy Oroszország követeli ugyanazt a Google-től, a Facebooktól, az Apple-től meg a többiektől, akkor nekik is meg kell adniuk hamarosan, különben az amerikai cégek elveszítik ezeket a piacaikat.
Kína már lépett, most jönnek a többiek.