Egyre komolyabb divatja van a nagyobb nyugati cégeknél annak, hogy a dolgozóik egészségügyi állapotára a róluk szerzett adatok alapján következtetnek. A The Wall Street Journal szerint a dolog ártalmatlanabb változata az, amikor az adatokból azt próbálják előre tudni, ha az alkalmazottra valamilyen veszély leselkedik, például egy a stressz által okozott betegségek közül, viszont a megfelelő lekérdezésekkel ennél sokkal személyesebb információk is szerezhetők.

A Walmart nevű üzlethálózat például bevezetett egy programot, amellyel segítenek az alkalmazottaknak egészségesebben élni, és így csökkenteni az orvosi kiadásaikat – a havi rendszerességgel küldött emailek azonban mindössze lehetőségként léteznek, aki nem szeretné, hogy a cége belelásson az egészségügyi adataiba, kiléphet a programból.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ember meg is szabadul az utána kutató, az életét elemző szoftverektől. A Castlight Health nevű cég kidolgozott egy eljárást, amely a nők korából, a korábban már született gyerekeik számából, a felírt gyógyszerekből (például hogy leállt-e az illető a receptre kapható fogamzásgátló szedésével), illetve az illető internetes keresési előzményeiből kiszámolja, mekkora eséllyel várható, hogy a vizsgált nő a közeljövőben teherbe esik.

A program elméletileg nem ártalmas, a készítő szerint csak annyi történik, hogy akinél az algoritmus nagy valószínűséggel bekövetkező terhességet lát, elkezd a gyerekvállalással kapcsolatos, segítő üzeneteket kapni, például orvost javasolnak neki, étrend-kiegészítőket mutatnak be neki egy-egy emailben.

Az internetezők szerint azonban semmi biztosíték nincs arra, hogy munkáltató nem kap értesítést a programtól, vagy nem lát bele az adatokba, vagyis a dolgozót hátrány érheti, hiszen ha egy nem túl gerinces főnök hamarabb látja a betegségükkel vagy terhességükkel kapcsolatos dolgokat, az visszaélésekre adhat lehetőséget.

A Castlight szerint ettől nem kell félni, mert a program ugyan közöl egészségügyi adatokat a döntéshozókkal, azokat nem személyes szinten mutatják meg, hanem az egész vállalatra nézve, átlagolva. Az üzenetek szerintük úgy alakulnak, hogy a vezetők láthatják, hányan küzdenek hátfájással, hány dolgozót fenyeget a cukorbetegség, illetve hány nő fontolgatja a gyerekvállalást. Ez kis létszámú cégeknél még mindig okozhatna problémát, de a fejlesztő szerint 40 fő alatti taglétszámú cégek, csoportok vagy üzemek számára nem elérhető ez a lehetőség.