Tudósok felállították egy ATP-molekulával működő szuperszámítógép modelljét, hogy összetett feladatokat tudjanak megoldani kevés energia felhasználásával. 

A táplálékokban lévő kémiai energiát bonyolult biokémiai folyamatok alakítják át egy különleges molekula szintén kémiai energiájává. Ezt a molekulát ATP-nek, adenozin-trifoszfátnak hívják.

- így ír a kilencedikeseknek szóló fizika tankönyv arról a spéci molekuláról, amely az emberi izmok működtetésében is kulcsfontosságú szerepet vállal. A különleges energiaforrásnak köszönhető, hogy a biológiai szuperszámítógép nem képes túlmelegedni, és kevesebb energiát használ, mint a szintetikus anyagokból, többnyire szilícium csipekből felépített hagyományos szuperszámítógépek.

Az ATP molekulaláncának végén három foszfátcsoport helyezkedik el. Az energia a foszfátcsoportok kötéseiként raktározódik. Egy csoport leszakadásával átlakosan 30kJ energia szabadul fel. 

- folytatja a tananyag.

A McGill Egyetemen kifejlesztett szuperszámítógép körülbelül akkora lenne, mint egy könyv, ami szintén nagy előny a hagyományos gépek szobányi méretével szemben. A biológiai gép modelljét több mint 10 éve dolgozta ki Dan Nicolau, az egyetem kutatója, a fiával, ifjabb Dan Nicolauval. Később német, svéd, norvég és kanadai kollégák is beszálltak a munkába.

A PNAS tudományos lapban bemutatott modell még nem tökéletes, ezt Nicolau is elismeri, de a munkájukra építve továbbfejleszthető a gép. Bár a végső cél az lenne, hogy egy tisztán biológiai alapokon működő szuperszámítógép álljon össze, biztosan sokan megpróbálkoznak majd valamilyen hibrid megoldással, hogy hamarabb sikert érjenek el. Most Nicolau-ék is azon dolgoznak, hogy minél többféleképpen tovább lehessen haladni a kutatómunkával.