Rugalmas, vékony és pihekönnyű napelemeket fejlesztettek ki az MIT mérnökei, így hamarosan bármilyen ruhán, okostelefonon, sőt akár egy lufin vagy egy papírlapon is termelhetünk elektromos áramot.

Még évek telhetnek el, mire sikerül megoldani a hajszálvékony napelemek nagyüzemi gyártását, de a neves műszaki egyetem laboratóriumában Vladimir Bulović és Annie Wang több évig tartó kísérletezéssel bebizonyította, hogy az általuk kitalált módszer működik.

Bulović gyártási eljárásának lényege, hogy a napcellát, a hordozófelületét és a védőburkolatát egy folyamatban hozzák létre. Ez azzal a plusz előnnyel is jár, hogy a helyben létrehozott hordozófelületet soha nem kell kezelni, tisztítani, és ezzel minimalizálják a koszolodás veszélyét, amely csökkentené a napcella teljesítményét.

A kutatócsoport az áramkörök gyártásánál gyakran alkalmazott parilént használta hordozóként és burkolatként. Ezzel a rugalmas polimerrel a DBP nevű szerves anyagból készült fényelnyelő réteget burkolták be. Az egész gyártási folyamat szobahőmérsékleten, egy vákumkamrában zajlik, oldószerek felhasználása nélkül, ami szintén nagy előny, mert a hagyományos napelemgyártási folyamat magas hőmérsékleten történik, brutális vegyszerek felhasználásával.

A kutatócsoport kihangsúlyozta, hogy csupán a kezdeti lépést tették meg, és még többféle anyaggal megpróbálkoznak, hogy növeljék a szuperkönnyű napelem hatásfokát. Az áttörést úgyis az jelentette, hogy kitaláltak egy újfajta gyártási módszert, ami ráadásul még tisztább is a korábbiaknál.