A tavaly novemberi párizsi terrortámadásokról újabb részletek derültek ki: a támadók nem titkosítást használtak telefonjaikon vagy konzoljaikon, mint arról az első hírek szóltak, hanem egy sokkal megszokottabb módszerhez nyúltak: kártyás, eldobható telefonokat (angol szlengben burner phone) használtak, ezzel maradtak láthatatlanok a titkosszolgálatok előtt.
A New York Times cikke szerint a terroristák három párizsi csoportja nagyon fegyelmezetten viselkedett: csak új telefonokat használtak, amiket aztán eldobtak. Többet csak pár perccel a támadások előtt aktiváltak.
Néhány telefont csak röviden használtak a támadások előtti órákban. Az egyik biztonsági kamera felvételén látszik Bilal Hadfi, a legfiatalabb támadó, ahogy a stadion előtt egy mobiltelefonba beszél. A telefont csak egy órával azelőtt aktiválták, hogy felrobbantotta magát. A New York Times ezeket az információkat a francia belügyminisztérium kérésére készült, 55 oldalas, rendőrség által jegyzett, terrortámadásról szóló tanulmányból szerezte.
A Bataclan előtt a nyomozók egy Samsung telefont találtak egy kukában, belga SIM-kártya volt benne, amit csak egy nappal a támadások előtt használtak. A telefonról összesen egy telefonszámot hívtak, ami egy szintén Belgiumban lévő, eddig azonosítatlan felhasználóhoz tartozik.
Amikor a rendőrség elkezdte összerakni a támadók mozgását, egyre több egyszer használatos telefont találtak. „Akárhová mentünk, a támadók hátrahagyták eldobható telefonjaikat, köztük Bobignyban is, ahol Ibrahim Abdeslam nevén béreltek házat”. A nyomozók találtak még ki sem bontott, dobozokban lévő telefonokat is. A francia rendőrség november 18-án at egyik elkövető telefonját is megtalálta, amelyen bármiféle titkosítás nélkül, egyszerű sms-ben üzent a társainak: „Gyerünk, elkezdjük”, és a támadás egyik helyszíne, a Bataclan térképe is rajta volt a telefonon.
Az újság szerint a telefonokon nem volt egyetlen email vagy csetüzenet sem, ebből úgy tűnik, nagyon jól tudták, hogy kommunikációjukat lehallgatják a titkosszolgálatok. Ennek ellenére nem titkosítást használtak, hanem egyszerűen kihagyták az internetet, és a mobilhálózatot használták hívásokkal és sms-ekkel, eldobható telefonokkal kombinálva. Az, hogy mindezt csak utólag fedezték fel a hatóságok, bizonyítja, hogy stratégiájuk működött. Hiába szólalt fel az FBI és a brit titkosszolgálat is a titkosítások ellen, azzal az indokkal, hogy azok a terroristákat segítik, a párizsi támadásokhoz mindennek semmi köze nem volt - a titkosításhoz képest ókori módszerrel is boldogultak a terroristák.
Ez viszont nem jelenti azt sem, hogy amúgy nem használtak titkosítást a merénylők: az egyik szemtanú laptoppal látta az egyik terroristát, aminek képernyőjén „halandzsát látott, amikor bekapcsolta, nem volt kép, csak pár sor kód”. A leírása alapján a rendőrök szerint az Iszlám Állam által használt titkosító szoftverről lehet szó; ennél több azonban a jelentésből sem derül ki, önmagában pedig nem mond sokat ez az információ. Amíg nincs más bizonyíték, a mostaniak alapján úgy tűnik, a titkosítás alig vagy semmilyen szerepet sem játszott a párizsi terrortámadásokban.