A virtuális valóság igazi közhelye, hogy a fő terepe a videojáték és a pornó, és már évek óta mondják, hogy na, a következő évben most már tényleg berobbanhat, de most már úgy igazán. Van viszont egy kevésbé látványos, ám sokkal fontosabb terület, ahol a VR már hosszú évek óta mutat fel kisebb-nagyobb sikereket: az egészségügyben. A szakértők persze erről is azt állítják, hogy a következő pár év hozhat igazi áttörést. Attól függetlenül, hogy ez igaz-e, az biztos, hogy jelentős átalakulást hoz mind a virtuális, mind a kiterjesztett valóság: hatékonyabb egészségügyi oktatást, személyre szabottabb kezeléseket, és egyszerűbb műtéteket. A VR-forradalom a kórházakban is komótosan dübörög, de élőben közvetített VR-műtét azért már jövő héten is lesz.
A VR-egészségügy legfontosabb és legtöbb kutatást jegyző területe a különféle VR-terápiás eljárások kidolgozása. Egyben ez áll a legszorosabb rokonságban a virtuális valóság klasszikus terepének számító videojátékokkal is – sőt gyakran éppen arról van szó, hogy a kutatók azt keresik, hogy alkalmazhatók a VR-játékok a gyógyításban is.
Az egyik első ilyen találkozás egy kognitív pszichológus, Hunter Hoffman SpiderWorld nevű virtuális környezete volt, amelyben pókiszonyos páciensek nézhettek szembe a félelmükkel, biztonságos és saját maguk által kontrollált módon. A módszer előnye, hogy személyre szabható, illetve az adott traumához igazítható. A SpiderWorld egy átalakított változata például a SnowWorld, amelyben égési sérültek játszhattak havas-jeges környezetben, és drasztikusan csökkent az az idő, amelyben a fájdalmukra gondoltak.
A VR nemcsak csökkentette a fájdalomérzékelést, de annak a módját is megváltoztatta, ahogy az agy feldolgozza a fájdalom jeleit
– mondta Hoffman. A virtuális jelenlétet biztosító VR-környezet sokkal jobban bevonta a tesztalanyokat a szimulációba, így hatékonyabb kezelést jelentett egy egyszerű videojátéknál, sőt a hagyományos fájdalomcsillapítóknál is ügyesebben terelte el az alanyok figyelmét.
Még akkor is, ha olyan testrészük fájt, amit már korábban levágtak. Az amputáción átesett páciensek jelentős része tapasztal fantomfájdalmat az eltávolított végtagjában, és ennek a kiiktatására nem nagyon van hatékony módszer. Megoldást jelenthet az a VR-kezelés, amelyben a páciens kézcsonkjára elektródákat erősítettek, hogy felfogja a már amputált végtagnak szánt jeleket. Ezeket aztán digitális jelekké alakították, és a páciens valós időben nézhette, ahogy egy virtuális kar végrehajtja az utasításait. A tesztalany kevesebb fájdalmat és hosszabb fájdalommentes időszakokat tapasztalt a módszerrel – és jobban is szórakozott, mert a terápia részeként például versenyautót is irányíthatott a virtuális kézzel.
A virtuális világok számos más esetben is újszerű terápiát kínálhatnak a betegeknek. Néhány példa:
A másik gyakran felmerülő terület, ahol a VR nagy segítséget jelenthet az egészségügyben, az oktatás – és bár az ellenkezőjét gondolhatnánk, sok esetben az intézmények még spórolni is tudnak így az oktatási költségeken. A virtuális programokkal megtámogatott gyakorlati képzés számos előnnyel jár. Az első próbálkozások alapján úgy tűnik, sokkal hatékonyabban rögzülnek a gyakorolt feladatok, mint hagyományos tréninggel. Többet lehetőséget is ad gyakorolni a módszer, mintha mindig valódi páciensre kérne várni. Ez különösen akkor számít, ha a való életben ritkán alkalmazott eljárásokat kellene magabiztosan elsajátítani.
A legfontosabb viszont az, hogy így biztonságosabban lehet viszonylag éles körülmények között gyakorolni, mintha rögtön igazi betegeken kellene kísérletezni. Mindehhez hozzátartozik, hogy nem csak arról van szó, hogy élethű, három dimenziós és szabadon bejárható látványt kínálnak ezek az oktatóprogramok. A vizualitás mellett haptikus visszajelzésre is képesek, vagyis például a szimulációban használt műszerek nyomásérzékenyek is.
Ahogy az oktatásban a gyakorlásra jó a VR, élesben is alkalmas arra, hogy szimulációkat futtassanak vele, vagyis teszteljék kockázatosabb műtéti megoldások kimenetelét, mielőtt belevágnának az igazi műtétbe és az igazi páciensbe. Vagy még a műtét előtti felkészülés során az orvos behatolhat a páciens agyának modelljébe, körbejárhatja, alaposan megvizsgálhatja például a tumort, amelyet ki kell majd műtenie.
A VR-ral gyakran veszik egy kalap alá az AR-t, vagyis a az augmentált vagy kiterjesztett valóságot, pedig épp a fordítottjáról van szó: nem a felhasználója lép be egy virtuális térbe, hanem a valós fizikai tér egészül ki virtuális elemekkel. Az utóbbi évek jellemző – és az egészségügyben is lelkesen próbálgatott – eszköze erre a Google Glass, vagy újabban inkább a Microsoft Hololens.
A műtő az AR fő terepe lehet, mert hasznos információkkal tudja munka közben ellátni az orvosokat, méghozzá úgy, hogy nem foglalják le munka közben a kezét vagy túl sok figyelmét. Egyrészt konkrétan a műtőasztalon fekvő páciensre, az éppen műtött tesztrészekre is rávetíthetők hasznos adatok, így csökken az orvos kognitív terhelése. Másrészt megint csak az oktatás terén tartják praktikusnak, hogy a kezdő orvosnak a mentora valós idejű segítséget nyújthat, a látott képen megjelölhet részleteket. Ennek egy sajátos esete az amerikai hadsereg által támogatott STAR program, amelyben a harctéren, terepen tartózkodó katonaorvosnak tudnak hasonló távsegítséget nyújtani specialista orvosok.
És persze ki mondta, hogy az orvoson kell lennie annak a szemüvegnek? Francia sebészek idén januárban végezték el az első olyan agyműtétet, amely alatt a páciens nemcsak magánál volt, de VR-szemüveget is adtak rá, hogy menet közben tesztelhessék az agyfunkcióit. Ezzel folyamatosan tudták követni valós idejű tesztekkel, hogy nem sértenek-e érzékeny területeket egy tumor eltávolítása közben.
Egy Shafi Ahmed nevű londoni sebész pedig épp arra készül, hogy élőben közvetítsen egy operációt. Nem azért, hogy milliók izgulhassanak közben, hanem hogy a világon akárhol tanuló orvoshallgatók legalább virtuálisan jelen lehessenek és bejárhassanak egy komplex műtétet, anélkül, hogy zavarnák ezzel akár az orvost, akár a pácienst. A közvetítés április 14-én lesz, ha valaki követni szeretné. (Valójában pár perc lemaradással, arra az esetre, ha valami komplikáció merülne fel.)
A legtöbb itt említett dolog, főleg a VR-videojátékok felhasználása nem újdonság, hosszú évek óta kísérleteznek hasonlókkal. Ráadásul az egészségügyi VR-t még mindig inkább a tudományos kutatások és kísérleti fejlesztések dominálják, semmint a piaci forgalmazásra kész termékek. Ez viszont hamarosan megváltozhat, több okból is.
Egyrészt a technológia vitathatatlan fejlődése, finomodása miatt. A legfontosabb ebből a szempontból, hogy a VR- és AR-eszközök egyre biztosabban képesek elvégezni azokat a meglehetősen számításigényes feladatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy elég részletes legyen a szimuláció, vagy hogy valóban élő legyen az élőkép. (És mindehhez megfelelő stabilitású hálózat és kielégítő biztonság kell, hogy se a túlterheléstől, se a hekkertámadásoktól ne omoljon össze a rendszer – de ez már egy másik cikk témája lehet.)
Másrészt ezek az eszközök egyre szélesebb körben és olcsóbban elérhetők. Fokozatosan egyre kevésbé van szükség méregdrága, speciálisan orvosi vagy kutatási célra fejlesztett készülékekre. Az Oculus Riftre például már most elég sok egészségügyi alkalmazást fejlesztenek, pedig még meg se jelent rendesen.
Azonban mint mindig, a VR esetében se lehet eléggé hangsúlyozni, hogy bármilyen csilli-villi és színes-szagos, továbbra is csak egy eszközről van szó. Alacsonyabb szintű vagy mechanikusabb kezeléseket teljesen ki tud váltani, de a komplexebb VR-terápiák ugyanúgy pszichológusok és más szakemberek felügyeletével vagy a hagyományos kezelés kiegészítéseként működnek, mint ahogy a sebésznek is tudnia kell továbbra is operálni. Csak ezután már VR-szemüveget kezelni se árt majd tudnia, hogy biztonságosabb és hatékonyabb legyen a beavatkozás. Aztán majd jöhetnek a hologram formájában házhoz jövő orvosok, de ettől azért még jó ideig nem kell tartani.