Nagyon hasznos meglepetés érkezett a legjobb időben: egy telefonos alkalmazás, amivel sosem látott könnyedséggel tudjuk azonosítani a parkban, az erdőben vagy épp az erkélyen látott madarakat. Sajnos a „lefényképezem és a program kitalálja” korszaka még nem jött el, de a Madárhatározó így is simán az év magyar alkalmazása lehet.
Ha önt nem érdeklik a madarak, akkor próbálja meg a következőt:
Onnan tudom, hogy velem is ez történt. A gyerekek miatt tettünk ki télen madárkaját meg cinkegolyót. Nagyon úgy tűnt, hogy a környéken csak verebek élnek, vagy legalábbis nagyon erős a verébmaffia érdekérvényesítő képessége, mert az etetőn tízből nyolc madár veréb volt, a maradék kettő meg vagy cinke, vagy rigó, egyszer még vörösbegyet is sikerült lefilmezni az etető mellé tett mozgásérzékelős kamerával.
Aztán valahogy most tavasszal is megmaradt az, hogy nézegetjük a madarakat, méghozzá úgy, hogy az amúgy nagyon nem ilyesmire kitalált csillagászati távcsővel kukkoljuk a látótávolságon belül leszálló állatokat. Igazából csak most derült ki, hogy amit eddig távolról leverebeztünk, az valójában minimum rozsdafarkú, de még az is lehet, hogy valami egyéb dolog, például tengelic.
A madármegfigyeléssel eddig főleg az volt a baj, hogy aki nem ismeri a madarakat a fent említett szentháromságnál részletesebben, annak három útja van az azonosításra (illetve most már négy, a negyediket mindjárt megmutatom, arról szól a cikk, csak kicsit hosszú a felvezetés).
Vehetett magának madaras könyvet
Ez nem rossz, lehet lapozgatni amúgy is, csak hát egy madaras könyv drága (minden könyv drága), és igazából a kezdők nem tudják, melyiket érdemes megvenni. Ráadásul a gyors azonosítás nem igazán megy akkor, ha nem ismerjük a könyvet már legalább annyira, hogy nagyjából tudjuk, hol kell kinyitni, ha gólyaszerű madarat keresünk benne.
Keresgélhetett a neten
Van a Madártani Egyesületnek is jó keresője, meg a Wikipédián is van egy egész jó szócikk a leggyakrabban előforduló, hazai madarakról, de valahogy az csak ritkán ment, hogy rákerestünk arra, hogy „barna tollú, mellén pettyes vagy hát ilyen csíkos madár”, és akkor kidobta a gép, hogy kenderike. Az meg külön rossz, hogy a madárfigyelést nem lehet komoly előképzettség nélkül elkezdeni, pedig az emberek többségének fogalma sincs arról, milyen egy madár, ha mondjuk csérféle vagy guvatféle.
Beléphetett a Facebookon egy csoportba
Én a Madárfaj meghatározás nevű, zárt és jól moderált csoportot ajánlom, nekem a kenderikét egy fotóból nagyjából kettő perc után azonosították a tagok. És nem, nem kivételes eset, ez a szintidő, valaki feltesz egy képet egy nagyjából verébnek látszó madárról, és két perc alatt be is írja valaki, hogy aha, ez egy [madár, amiről még sosem hallottunk].
(iOS változat itt, androidos változat itt).
Az alkalmazás elég sok mindent tud, az MME és a Farkaskölykök Ifjúsági Egyesület közös munkája. A sajtóközlemény szerint kezdő madarászoknak szánták, akiknek kell valami, ami segít megtudni, milyen madarat láttak „a kertben, a parkban, az etetőn, az itatón”. 157 madárfaj képeit (mert a hím és a tojó néha tök máshogy néz ki) és hangját tartalmazza az ingyenesen letölthető app, és valóban hasznos.
Kicsit már túlmutat egy kifejezetten madárhatározásra kitalált alkalmazáson, de talán valahogy bele lehetne sűríteni néhány tanácsot vagy ötletet, amivel segíteni lehetne a hazai madárpopuláció boldogulását. Az MME oldala persze roskadozik az olyan cikkektől, melyekből mindent megtudhatunk a madarak etetéséről vagy épp a tavaszi fészekrakás segítéséről, de ide tényleg csak az elszántak jutnak el.
Nagyon kerek egész a Madárhatározó, és nagyon jó, hogy nem sűrítenek bele többet annál, amit ígér, így talán az lenne a legjobb, ha egy valamelyik sarokban elhelyezett, apró kis ikonnal lehetne megnyitni egy olyan cikket (az alkalmazáson belül), ahol pár pontban, de tényleg, mondjuk húsz-huszonöt mondatban az alapokat megtudnák azok, akiket érdekel az ilyesmi. Mettől meddig etetünk, miért nem szabad kirakni hosszú cérnát, hajat vagy épp műszálas anyagokat, ilyesmik. Talán ha sokan letöltik a Madárhatározót, az utat nyit egy más jellegű, szintén madaras appnak is.
A legtöbben azonosításra használják majd, és megdöbbentő, de működik. Három lépés van.
A keresés kidobja az összes, a fentieknek megfelelő madarat az adatbázisból. Lehet egy találat, lehet akár egy tucat is. Ha pont ugyanolyat nem találunk, érdemes a leginkább hasonlót megnézni, és oldalra csúsztatni a képet, hogy lássuk, hogy néz ki a faj tojó változatban – a házunk környékén például a házi rozsdafarkúból és a kenderikéből is tojó repked állandóan, az alkalmazásban meg is találtam a képüket.
Itt még nem ér véget a dolog, az alkalmazást használhatjuk játékként is. Három válaszlehetőségből kell kitalálni, milyen madár van a képen, háromszor téveszthetünk, a cél minél több pontot szerezni a helyes válaszokkal. Hogy legyen egy kis esélyünk, érdemes először lexikonként használni a programot, olvasgatni a madarakról kicsit, vagy legalább odáig eljutni, hogy ha valami légykapó, akkor tuti nem úgy néz ki, mint egy gólya.
Persze a program nem tökéletes, vannak tervezési-programozási bakik (az androidos változatban a képernyő aljára tett gombok és üzenetek nem látszanak a rájuk lógó androidos virtuális gombok miatt), illetve van egy elég fura dolog is.
Nem mondanám hibának, inkább csak nem felhasználóbarát, hogy az észlelések menüpontban a regisztráció kivisz a programból, és egy nem mobileszközre optimalizált regisztrációs oldalt nyit meg a böngészőben. Ez rossz megoldás, vagy eleve a programon belül kéne megoldani a regisztrációt, vagy ha már mindenképpen egy weboldalt kell nyitni, az legyen olyan, amit telefonnal is könnyű használni, ne így nézzen ki:
A megfigyelések rögzítése amúgy kiváló ötlet, reméljük, hamar elindul. Más országokban, például a briteknél hagyománnyá vált az éves madárszámláló hétvége, nagyon jó lenne, ha nálunk is meghonosodna valami ilyesmi – a Madárhatározó alkalmazás tökéletes eszköz lenne erre, főleg, ha a benne talált, tényleg apró hibákat javítják a fejlesztők.