Bár mostanában a mobilos fotózás, meg a tükör nélküli cserélhető objektíves gépek azok, melyek marketingjére sokat költenek a gyártók, a hagyományos tükörreflexes gépek is fejlődgetnek tovább. Sokan nem értik, hogy mi értelme visszaváltani ezekre a nem ritkán óriási gépekre, mikor a telefonunkkal jobb minőségű fotót lehet lőni, mint a család fényképalbumában lévő analóg képek közül akármelyik kép. A Canon új gépe, az EOS 80D egész jó választ ad erre a kérdésre.
Nem is pontosan ez az egy gép, hanem maga a kategória. A 80D átmenet a belépő szint és a profi gépek között, árban és tudásban egyaránt. Nem olcsó, hiszen a objektívvel együtt már jó 550 ezer forint (a váz önmagában 400), viszont pontosan azt a szabadságot adja, amit az emberek a tükörreflexes mamutoktól elvárnak.
Ha valaki nem fotós (vagy szupergazdag), a következő útvonalon jut el odáig, hogy vesz magának egy tükörreflexes gépet. Egyrészt régebben volt neki pár tízezres kompakt gépe, pár nyaralást végigfotózott vele, tele van a gép egy ritkán megnyitott mappája használhatatlanul bemozdult, vagy egyszerűen csak rossz képekkel. Aztán ahogy fejlődtek a telefonok, és megint elkezdett fotózni, rájött, hogy valóban előfordul, hogy az ember egész jó képet lő telefonnal (főleg, ha a nem annyira jó képekre ráönt három vödör instagram-filtert), de, és itt a nagy vízválasztó, ez mégsem elég.
Nem elég, mert a telefon a szobában már csak vakuval ér valamit, de akkor is olyan lassan készíti el (az utólag nyilván használhatatlan) képet, hogy már rég elmúlik a pillanat. Meg a gyereket se lehet lekapni rendesen, mert vagy túl közel kell menni hozzá, vagy... Na, aki próbálta már, tudja miről beszélek. Azok, akik eljutottak eddig a pontig valamikor az elmúlt 5 évben, jó eséllyel hagyták magukat meggyőzni arról, hogy nekik szükségük van legalább egy belépő szintű tükörreflexes gépre. (Aki mostanában jut el idáig, az a tükör nélküli cserélhető objektíves gépekről gondolja ugyanezt.)
Ha eljutott, és vett (általában) egy belépő szintű gépet, és elkezdett tényleg foglalkozni a dologgal, mostanra eljutott odáig, hogy ismeri a saját és a gépe határait. Mivel az előbbin sokkal nehezebb egyszerűen változtatni, jöhet a csavar az utóbbin: mi lenne, ha vennénk egy jobb gépet.
Ez a jobb gép mostanában az EOS 80D. Technikai adatok, teljesítmény és a felhasznált anyagok minősége alapján már-már profi gép, amit ezerféleképpen beállíthatunk, de igazából akkor sem haragszik majd meg senki, ha vaku nélküli automata meg a záridőállításos automata között váltogatunk csak az idő nagy részében.
Ettől függetlenül ez a gép igazi mindenes. Ha nem kifejezetten egy dologra keresünk gépet, tehát nem csak sportfotó, csak természetfotó, csak akármi, akkor az EOS 80D sokoldalúsága kell, főleg azért, mert nem zavarnak majd annyira a gép hibái. Vannak általános dolgok vele kapcsolatban, például a megfelelő objektívvel villámgyors a fókusz (főleg, ha a szettben kapható, 18-135mm-es, ultrahalk és ultragyors objektívet vesszük hozzá), a gép géppuskaszerűen lövi a sorozatképeket, ráadásul ha kicsit gyakorlunk, ez a két dolog, mármint a fókusz meg a sorozatkép együtt is működni tud (a teszt során azért előfordult, hogy a követőfókusz pont rossz pontot követett). Igazából a rendszer nagyon jól működik, csak kell egy kis idő, mire az ember kitanulja, hogy melyik helyzetben melyik autofókusz megoldás kell a négy választható közül.
Egy ilyen gép, ha a továbblépés eszköze, újra el tudja hozni a tanulás és a kísérletezés időszakát, így tulajdonképpen bárkinek ajánlható, aki úgy érzi, kinőtte a korábbi gépét, és megpróbálna egy eggyel komolyabb vázat, hátha. Viszont a 80D egyben modellfrissítés is, a Canon korábbi félprofi gépét, a méltán népszerű 70D-t váltja. A két és fél évvel ezelőtti modellhez képest nem áttörést kell várni, igazából fontos apróságokban fejlődött a váz. Több lett a megapixel meg a fókuszpont, utóbbiakból ráadásul nem simán több lett, de jóval kevesebb fénynél is képesek megtalálni az élességet. Nőtt az egyvégtében ellőhető sorozatképek száma, és bár a 4K felbontású videó az újabb gépbe sem került be, a 80D már másodpercenként hatvan képkockás 1080p-s videó rögzítésére is képes, míg az elődnél ez 30 képnél megállt.
De ezek mind olyan apróságok, melyek önmagukban nem feltétlenül jelentik azt, hogy a 80D számottevően jobb gép, mint az elődje. Sőt, ha eddig arra gyűjtögetett, hogy vegyen egy jobb vázat, mint a kezdő gép, amit régebben vett, soha jobb alkalmat nem talál arra, hogy olcsóbban megvegyen egy amúgy tökéletes 70D-t, amely valószínűleg örök életére tartogat majd meglepetéseket és kihasználatlan funkciókat. Persze, ha a pénz nem akadály, akkor vegye az újabbat, de azért fontos leírni, hogy a javítások legnagyobb része a vásárlók szintén legnagyobb részének nem jelent majd olyat, amitől tényleg jobb fotós lesz (vagyis nem attól lesz valakiből tehetséges fotós, hogy jó gép van nála, nézzék meg a mintaképeimet, én sem lettem jobb).
Persze azért a gépet szokni is kell. A kihajtható, 3 hüvelykes képernyő érintésérzékeny, ami nagyon baráti dolog, ha valakinek idegen a Canon-gépek gombkiosztása. A gyorsmenüben tényleg pillanatok alatt át lehet tekergetni mindent, bár egy idő után amúgy is elengedhetetlen megtanulni vakon, melyik funkciógomb hol van a vázon. Ami nekem (és a neten kutatva nem csak nekem) problémát okozott, az a wifi összelövése volt a telefonommal. Hiába töltöttem le a megfelelő appot, hiába léptem be a fényképezőgép saját wifi-hálózatába, se a váz, se a telefon nem érzékelte egymást igazán használható módon.
A megoldás a teszt végén jött csak szembe: fordítva csináltam, és a géppel léptem fel az otthoni hálózatra, ahol már simán megtalálta az ugyanoda csatlakozó telefon. Persze az app még most is igazából arra jó, hogy a már elkészített képeket a memóriakártya kivétele nélkül át lehet húzni a telefonra, jókat fotózni nem a lebutított kezelőfelületű Camera Connectből fogunk.
Összességében ez a kamera tényleg azoknak készült, akikből valószínűleg sosem lesz profi fotós, de ez nem is zavarja őket abban, hogy minden erejükkel életük képének meglövésén dolgozzanak. A Canon nem ezzel a géppel szeretné eldönteni, hogy az a bizonyos kép hol kell elkészüljön, mert az EOS 80D-n nem múlik semmi: a szépen alvó macskánkat is meg lehet vele fotózni úgy, hogy csak a fotós fórumokon fikázzák szét a kollégák, és arról sem a gép tehet majd, ha nem sikerül lefényképezni, ahogy a gyerek gólt lő a hétvégi meccsen.