A Google szabadalmaztatott egy biztonsági megoldást, amellyel a sérülés esélyét minimalizálnák, ha a jövőben az önvezető autók gyalogost veszélyeztetnének. A találmány leginkább a légypapírra emlékeztet, bár találóbb lenne emberpapírnak hívni, hiszen épp az a lényege, hogy ütközéskor az elütött ember hozzátapad az autó elejéhez.

De mitől lenne biztonságosabb, hogy a szerencsétlen elütött gyalogost még utána se ereszti az autó? Hát attól, hogy ha már megtörtént a baj, ezzel megakadályozható, hogy az embert az autóról lepattanva további ütések érjék, például amikor a földbe csapódna. Nincs több akciófilmekből ismerős tekegolyó-effekt, amikor az autós üldözések során elütött statiszták össze-vissza repülnek a szélvédőkről. Márpedig a sérülések nagy részéért ilyesmi felelős, nem is maga az elsődleges becsapódás.

Azért, hogy a ragadós felület ne legyen szó szerint légypapír, vagyis ne szedjen össze mindenféle koszt, bogarat és  utcai szórólapot, a Google kitalált egy érzékeny borítást, amely a hétköznapokon elfedi a ragacsréteget, a legkisebb ütközés hatására viszont feltörik, hogy az elütött gyalogos zavartalanul ragadhasson.

Ha a fenti problémát meg is oldhatja ez a koncepció, könnyen lehet, hogy újabbakat generál. Az autó elejére ragadt ember például egy további ütközésnél elég előnytelen pozícióba (két nagy sebességű autó közé) kerülne. Egyes kritikusok szerint azért se ideális, mert az ember eltakarhatja a kilátást a sofőr elől, de ez egy vezető nélküli autonóm autó esetén azért kevésbé érvényes kifogás.