Szeretnék egy banános túró rudit. Szeretném újra végignézni a Mr. Robot tévésorozat első évadát, mielőtt kijön a folytatás. Szeretnék kiülni egy tengerparti teraszra, gyömbéres limonádét szürcsölni, bár ez most túl drága lenne, jó lesz az a tihanyi kávézó is, ott a hegyoldalban, ahonnan belátni az egész öblöt.
Folyamatosan ugyanaz kérdés jár a fejünkben, még ha nem is mindig tudatosan:
Önök most megismerték a személyes vágyaim egy részét, és ez egyáltalán nem zavar. A Google pontosan lát sok kis részletet, és az biztos, hogy a fentieknél jóval többet tud. Ezért van óriási jelentősége annak, hogy a vállalat teljesen átdrótozta a keresőjét és minden egyéb szolgáltatását, hogy a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás trükkjeit felhasználva pontos választ tudjon adni az életünket meghatározó kérdésre.
A gépi tanulás a mesterséges intelligencia tudományának egyik ága, egy módszer arra, hogy a számítógépeket a rendelkezésünkre álló adatok segítségével megtanítsuk önállóan viselkedni, pontosabban jósolni. A gépnek fel kell ismernie bizonyos szabályszerűségeket, mintázatokat, hogy ezekből általános következtetéseket vonjon le, és a későbbiekben ismeretlen adatokkal kapcsolatban is önállóan tudjon helyes döntéseket hozni.
A tanuló gép tehát nemcsak bemagolja azt, hogy szeretem a banános túró rudit, hanem azt is kitalálja (remélem!), hogy érdemes nálam bepróbálkozni a Schokobananen édességgel. Amint a Google I/O-n bemutatott példákból is kiderült, a gépi tanulást alkalmazó csevegőrobotok képesek megtanulni a kedvenc szófordulatunkat, emojinkat, és ezeket javaslatként elődobják a megfelelő pillanatban. A képek tartalmát is egyre jobban megértik, felmérik az állatos képek cukiságfaktorát, és azonosítják az ételeket.
Ez elmúlt évtizedben hatalmas fejlődést láthatunk a gépi tanulás területén, ennek a megnyilvánulása például az orvostudományban és a főzésben alkalmazott IBM Watson, valamint a Go-játékosokat megverő Google AlphaGo. Ezekben a rendszerekben az 1970-es és 80-as években kitalált algoritmusokat fejlesztették tovább, de most látható fejlődésben két másik tényezőnek volt döntő szerepe:
Ezt a tényt a Google sem titkolja el. Sundar Pincha vezérigazgató arról beszélt az I/O konferencián megtartott nyitóbeszédében, hogy a Knowledge Graph (tudás ábra vagy tudás gráf) több mint egymilliárd dologról (emberről, helyről és tárgyról) rendelkezik ismeretekkel, és a köztük lévő kapcsolatokat is érti. Ez pedig úgy jött össze, hogy a világban naponta 3 milliárd keresést futtatnak le az emberek a Google weboldalán, és a keresőcég fő termékeit, a Gmailt, a Térképet és a Chrome böngészőt egyaránt több mint egymilliárdan használják.
Több mint száz részleg használja a Google-nél a gépi tanulást. Ez hajtja meg az Utcaképeket, ezek az algoritmusok találják ki az Inbox levelező automatikus válaszait, ez dolgozik az önvezető autókban és a hangvezérelt keresőben is. Idén először történt meg az, hogy mindegyik új termékben a gépi tanulás volt a legfontosabb összetevő. Az Allo csevegője, a Google Home központ és az Assistent egyaránt a mesterséges intelligenciára épül.
Egy új hardvert is bemutatott a Google, amiről kevés szó esett. A Tensor Processing Unit (TPU) elnevezésű integrált áramkört a gépi tanulás algoritmusaival hangolták össze, és ennek köszönhetően az adatközpontok sokkal hatékonyabban végzik el az ilyen feladatokat, mint az általános célú CPU-k vagy GPU-k. A Google leírása szerint a TPU jobban tolerálja az alacsonyabb számítási precizitást, és kevesebb tranzisztort igényel egy művelet elvégzése.
Ötven évvel ezelőtt még csak annyit lehetett biztosan tudni, hogy a számítógépnek fontos szerepe lesz az emberi civilizáció fejlődésében, de azt senki sem látta előre, hogy internet és a mobilok lesznek a legfontosabb eszközeink. Most sem tudja senki, hogy a gépi tanulás milyen területen fejti majd ki a legnagyobb hatást.
Ennek fényében egész jónak tűnik a Google hozzáállása, hiszen egyszerre százféle területen teszteli a módszert, és a digitális asszisztens csak egy nagyon általános kérdést tesz fel:
Még mielőtt elkezdenénk válaszokkal bombázni a Google csevegőrobotjait, nem ártana tisztázni néhány igen fontos dolgot. Az mindenkinek világos, hogy a Google most a reklámbizniszből él, és amikor indítunk egy keresést a weben, akkor a találatok közt hirdetések is felbukkannak. Az viszont még nem igazán látszik, hogy amikor már nem keresésről lesz szó, hanem a gép magától kitalálja, hogy mire van szükségünk, sőt, belepofázik a csevegésünkbe, akkor hol lesz majd a reklámok helye.
Minél inkább hasonlít a csevegőrobotok viselkedése a hús-vér emberekére, annál könnyebben tudják majd észrevétlenül manipulálni a felhasználókat. Vad fantázia sem kell ahhoz, hogy elképzeljük, miként fognak majd a beszélő asszisztensek a hanglejtésükkel és szóhasználatukkal hatni az érzelmeinkre. Most erre törekszik mindenki, aki a kereskedelemben dolgozik.
Úgyhogy nekünk, felhasználóknak, mindig a nyelvünk hegyén kell tartani a kérdést: