A Lenovo azt reméli, hogy megcsinálta azt, amit a az IBM a pécével: modulárissá tette az okostelefont, és így a Moto Z-hez elvileg bárki fejleszthet majd hardvert és szoftvert. Egyelőre négy modult mutattak be, ebből egy csak alibi, a másik három viszont tényleg hasznos. Hosszú körműek előnyben, de az is jól jár, aki szeret ágyban filmezni. Kipróbáltuk a Motomods nevű moduljait.
Csak szeptembertől kapható a Lenovo moduláris termékcsaládját, a Motomodsot elindító Moto Z telefon, de mi már most kipróbálhattuk a San Fransiscó-i TechWorldön, rögtön a leleplezés után. A Moto név kcisit megtévesztő, azért használják, mert még 2014-ben a Lenovo megvette a Google-től a Motorola Mobilityt, a telefonos üzletágat, és megtartotta a márkát.
A Lenovo most olyat ért el, amivel már több konkurense próbálkozott, eddig sikertelenül: modulárissá tették az okostelefont, egyetlen portba sűrítették az összes fontos csatlakozót, és pár mágnessel a hátlapra csaphatunk mindenféle kiegészítőket az alaptelefonhoz.
A Lenovo pont azt várja ettől, ami az IBM PC-vel történt: hogy a megoldás elterjed, gyakorlatilag egy ökoszisztémát mutattak be, amire majd mindenki szoftvereket és - eddig szokatlan módon - mobilos hardvereket fog fejleszteni. Meglátjuk, mi lesz ebből, az mindenesetre biztos, hogy sikerült megelőzniük a Google-t, ami még mindig csak a demózásnál tart saját, szétszedhető telefonjaival a Project Ara keretében. Egyértelműen túlléptek az másik próbálkozót, az LG5-öt jellemző gyerekbetegségen is: azt a telefont ki kell kapcsolni, ha lecserélik a modulját, ez pedig a napi használatban egyszerűen nem működik. A Moto Z viszont végig bekapcsolva marad műtét közben, sőt, elvileg a hibákat is lekezeli, ha véletlenül lerántjuk a kiegészítőnket róla.
Úgy tartja a mondás, mindennek ára van. Egyelőre a Moto Z moduljairól gőzünk nincs, csak annyit tudtunk meg, hogy szeptemberben Közép-Kelet-Európában is kapható lesz, de nem minden piacon. Csak reménykedhetünk benne, hogy Magyarországon is az elsők között vezetik be. Más árról viszont tudunk, arról, amit azért kellett fizetni, hogy a telefon moduláris legyen: dobták a jack dugót, egyszerűen már nem fért el úgy, hogy közben az alaptelefon vékony maradjon. (Ugyanezt a lépést rebesgetik egyébként az ősszel érkező iPhone 7-ről is.)
A másik ár, amiről nem nagyon beszéltek, viszont a Project Ara is ebbe az irányba megy: egyszerűen nem lehet minden moduláris. Azaz nem cserélhetjük le a kijelzőt vagy a beépített kamerát, csak egy hátlapot pakolhatunk a telefonhoz. Így kicsit túlzás, hogy a Moto Z darabolható, inkább csak kettészedhető (a többihez már fejsze kell). A kamera a helyén marad, minden modul egy jó nagy lyukkal biztosítja, hogy ne zavarjon bele a képkészítésbe. És itt az első meglepetés felhasználói szemmel: egyelőre nincs olyan hátlap, amivel még jobb kamerát lehet rakni a telefonra. Viszont már készül, és a DSLR-fényképezők szintjét is hozhatja majd a telefonunk vele, legalábbis ezt ígérik.
Nem tudjuk, mi lesz a helyzet szeptemberben, amikor hivatalosan is piacra kerül a Moto Z, de egyelőre négy modunk van, mindegyiket külön dizájner tervezte, egész jól néznek ki, felpakolni nagyon könnyű őket, levenni már kevésbé: lányok előnyben, hosszú köröm kell hozzá. Bár az aljára raktak egy kis részt, ahová benyúlhatunk, nulla körömmel ez sem könnyű. Én valahogy reflexből mindig a tetején próbáltam leszedni a modulokat, de ez már egyéni probléma. A négy modul, amit kipróbáltunk:
Összességében tehát van egy aksink, egy műanyagdarabunk, és két, a telefont valós új funkciókkal ellátó modolunk, amik szoftveresen tökéletesen működnek az eddigi megoldáskhoz képest, és elég masszívnak is tűnnek. Erre mondják az amerikaiak, hogy "It's a good start", azaz ez egy jó kezdés, meglátjuk mi lesz szeptemberben. Valószínűleg, ha ki tudnak jönni a telefonhoz ragasztható profi kamerákkal, tényleg mobilforradalom.
(Munkatársunkat a Lenovo utaztatta a TechWorld konferenciára.)