Az orlandói mészárlásban használt fegyver, az AR-15 lassan hírhedtebb lesz, mint a Kalasnyikov. Régóta próbálják már betiltani, láthatóan kevés sikerrel. Legalább ötmillió lehet belőle közkézen Amerikában.
Az amerikai lövöldözések várható közös pontja ezúttal is stimmel: Omar Mateen az USA kedvenc ismétlőpuskáját, az AR-15-öst használta az orlandói melegbárban. Az AR-15-ös az amerikai hadseregben rendszeresített M16-os gépkarabély polgári változata, pontosabban az AR-15-ből fejlesztették ki a hatvanas évek elején a vietnami háború során ikonikussá vált fegyvert.
A fegyvert eredetileg az Armalite nevű cég fejlesztette ki az 1950-es években (az AR a fegyvertípus nevében az Armalite Rifle rövidítése), de sikertelenül pályáztak az amerikai hadseregnél, és 1959-ben eladták a gyártási jogokat a Coltnak. A legenda szerint ahhoz, hogy a fegyver mégis bekerüljön a hadsereghez, az kellett, hogy 1960-ban egy partin Curtis LeMay, az amerikai légierő akkori helyettes parancsnoka látta, mit művel a célnak kirakott dinnyékkel az 5.56-os kaliberű lőszer, amit a bulin AR-15-ösökből lőttek ki a vendégek. LeMay egy évvel később lett a légierő vezérkari főnöke, és a szétrobbanó dinnyék olyan mély benyomást tettek rá, hogy minden befolyását latba vette elérte, hogy a légierő és egyes különleges alakulatok több ezer AR-15-öst vásároljanak. Az 1960-as évek végére az amerikai haderő egyéb ágaiban is elterjedt a fegyver, és az M16-os kisebb és javított változatait használják a mai napig annak ellenére, hogy a fegyver bonyolultabb, érzékenyebb és kevésbé megbízható, mint a keleti blokk alapfegyverének mondható AK-47, és annak átdolgozott variációi.
A puska polgári változata viszont egészen a kilencvenes évek végéig nem volt túl nagy üzleti siker, aztán, köszönhetően a fegyvergyártók komoly marketingtevékenységének (és a hollywoodi filmek erejének) az angolul assault rifle-nek, magyarul leginkább gépkarabélynak fordítható fegyverek eladásai 2007 körül ugrásszerűen nőni kezdtek. Évente legalább félmillió, de van, hogy egymillió darab megy el az ilyen jellegű puskákból, egyes becslések szerint 5-8 millió darab AR-15-ös van most civil kézben.
Kicsit zavaros amúgy a dolog, az assault rifle ugyanis a katonai változat neve, a pontos fordítás a sorozatlövő gépkarabély lenne, azonban a polgári forgalomban kapható fegyverek nem sorozatlövők, már csak azért sem, mert sorozatlövő fegyvert még az USA-ban sem vehet csak úgy senki az 1934-es maffiaellenes törvény óta.
Az átlagos AR-15-ös tehát nem sorozatlövő, de az alapból félautomata (vagyis minden lövéshez újra és újra el kell sütni a fegyvert) puskát kis túlzással egy fúró, egy netes leírás és némi anyázás segítségével könnyen sorozatlövővé lehet alakítani. A vásárlók többsége ezt nem teszi meg, már csak azért nem, mert tíz év börtön jár már az ötletért is. Az AR-15 azonban ettől még elképesztően hatékony fegyver, a népszerűségét két ok adja:
A fegyver ára 5-700 dollár, vagyis 140-200 ezer forint között mozog, vagyis 8-9 napnyi minimálbérből beszerezhető.
1994-ben a Clinton-kormányzat egyszer már megpróbálta betiltani a gépkarabélyokat, pontosabban egy halom karabélyt, gépkarabélyt, félautomata puskát, pisztolyt és géppisztolyt. A Federal Assault Weapons Ban, vagy ahogy mindenki ismeri AWB tulajdonképpen név szerint betiltotta az AR-15-ös polgári kereskedelmét, azonban volt pár méretes kiskapu a törvényben. Az egyik az volt, hogy az AWB külső jegyek alapján határozta meg a tiltott fegyverek körét, tehát ha egy gyártó pisztolymarkolat, szuronyrögzítő, gránátvető, lángrejtő és behajtható válltámasz nélküli gépkarabélyt (vagyis öntöltő, karabélylőszert tüzelő) gyártott, az belefért. A másik: az 1994 előtt gyártott fegyverekre a tiltás nem vonatkozott.
Az AWB hatálya 2004-ben járt le, és mivel eleve impotens módon rakták össze, nem hosszabbították meg, hiszen se gyilkosságból, se tömegmészárlásból nem lett kevesebb a törvény miatt. Ráadásul az AR-15 híre ugyan elég rossz, de pusztán a statisztikákat nézve bőven van fegyver (egyszerű pisztolyok főleg), amelyek több ember haláláért felelnek. Ez persze nem vigasztalja azokat, akiket pont egy ilyen ritka eseményben lőttek le, például 2012-ben a Sandy Hook általános iskolában, vagy tavaly San Bernardinóban.
Az amerikai fegyvervásárlási és –viselési szabályokról elég nehéz rövid áttekintést adni, hiszen ahány tagállam, nagyjából annyi szabály. Általában elmondható, hogy a 18 éven felüli amerikai népesség 95 százaléka legálisan vásárolhat és birtokolhat lőfegyvert, általában a viselést szabályozzák a törvények. Floridában, hogy a Pulse bárban lövöldöző, az Iszlám Államnak hűséget fogadó őrültnél maradjunk,
Mateen tehát valószínűleg simán besétált egy fegyverkereskedésbe, egy fegyverkiállításra, esetleg belépett egy netes fórumra, és vásárolt magának egy AR-15-öst, két, egyenként harminc lőszeres tárral, meg pár karton lőszert. Ötven ember meggyilkolásához elég volt egyszer tárat cserélnie.
Mateen esetét most megint felkapják az ésszerűbb fegyverszabályozásért küzdő szervezetek, hiszen az ő esete nagyon jól mutatja, milyen veszélyesen egyszerű törvénytisztelő polgárból ámokfutó őrültté válni. Az amerikai médiában fegyveres jófiúnak hívják azokat, akik a saját fegyverükkel állítanak meg az orlandói esethez hasonló támadásokat. Mateennak két, törvényesen birtokolt fegyvere volt, ráadásul biztonsági emberként dolgozott a G4S nevű biztonsági cégnél – elméletileg kevés, nála jobb alapanyagból gyúrt fegyveres jófiú van a világon. Kis szépséghiba, hogy Mateen állítólag két csókolózó férfin húzta fel magát annyira, hogy kivégezzen ötven embert egy kocsmában.
Ami az AR-15 népszerűségét illeti, a gyártókat nem kell attól félteni, hogy egy-egy ilyen eset komolyabban visszaveti az eladásokat. Sőt, egyes vizsgálatok szerint még növeli is a vásárlói kedvet, amikor ilyen groteszk módon derül ki, milyen egyszerűen kezelhető és hatékony fegyverről is van szó. Meg persze az, hogy ilyenkor mindig elterjed a hír, hogy na, kész, ennyi volt, a szövetségi kormányzat most már tuti betiltja a fegyvert, így aztán mindenki, aki korábban nem vett ilyet, de akart (vagy akar egy másodikat), megrohanja a boltokat, és szó szerint lerabolják a készleteket.
Az amerikai fegyvergyártók nem is assault, vagyis támadó puskának, hanem sporting rifle-nek nevezik, bár igazán sok vadász azért nem használja a fegyvert még az USA-ban sem, és a gyártó marketingje is elsősorban a civileket célozza, a puskák katonai jellegét, és a férfiasságot növelő erejét kiemelve .
A gyártók felelősségét is egyre többször vitatják, a Sandy Hookban meggyilkolt gyerekek szülei például beperelték az ott használt AR-15-ös gyártóját, a Bushmastert, illetve a fegyver forgalmazóját és a boltot is, amely eladta a konkrét példányt. Fontos különbség azonban, hogy ott a fegyvert az elkövető anyja vásárolta, Adam Lanza tőle vette el, mielőtt elindult volna az általános iskolába.
Elég kicsi az esélye, hogy pont most, az orlandói melegbár esete lenne a töréspont, ami miatt komolyabban újragondolnák az európai, főleg magyar szemmel elképesztően laza amerikai fegyvertörvényeket, hiszen megannyi korábbi esetnél sem sikerült áttörést elérni. Bár sokan kiemelik, hogy már az is nagy eredmény lenne, ha az AR-15-höz hasonló puskákat betiltanák, az USA-ban elérhető fegyverpalettán bőven akad még hasonlóan potens eszköz, amellyel percek alatt le lehet mészárolni több tucat embert - másrészt a szabad fegyvertartást elég nehéz lenne kitépni az amerikai alkotmányból.
Hogy érezzük mennyire, elég tudni, hogy a fegyvertartást alapvetően meghatározó, második alkotmány-kiegészítés 1791-ből származik, az elnökválasztás szabályait leíró tizenkettest 1804-ben, a rabszolgaságot eltörlő tizenhármast pedig 1865-ben vezették csak be. A fegyvertörvények szigorítása komoly kampánytéma, a fegyverpárti szövetsége, az NRA az ország legpatinásabb civil szervezete, bőven ötmillió feletti tagsággal és olyan lobbierővel, amellyel csak kevés nonprofit szervezet ér fel a világban.
Borítókép: Mitchell Lea / Europress / Getty